Mögöttem fekszik a stilizált kontúr, összefércel egy útmenti fával - széle és hossza szinte végtelen. Évgyűrűkre, sejtekre bontva bevárja azt a magasztos órát, amikor a merev, mértani háttér rikoltó-vörös pipacsmezővé válik - olyankor felkúszik a lenyug...