Világra gurult, mint dobókocka,
nem hallott népdalt, tanmesét,
felnőtt majdnem, mert úgy rendeződött,
hogy ő lett a kihúzott tétel:
játék, közhasznú szerszám – törött
ólomhuszár a gyerekszobában —
szögesdrót-vétkek hazajáró lelke
karmolta, húzta vékony grabancát,
ásott álmába taposóaknát —
(sehol egy szabálytalan, művészi kontúr,
egy rendhagyó, ártatlan görbület ) –
láncos eb leste, vedelte volna vérét
a várossá züllött, veszett faluvégen.

Kaszát-kapát-vasvillát forgattak arra
jancsik-juliskák – üvegszájat nyaltak,
ittak híg lőrét – sokat – faltak szalonnát.
Mezítláb mászott hegyre, csüngött holdkaréjon
annyi fehérfegyver fekete lelke közt;
hány divatjamúlt természetes halál
nem-tudni-mi-okból kérdése porlad ott,
a kétes tisztaságú fenegyerek-telken…

Szoruló torok hörgése – rémálom:
sújtólég huzata csapja meg, szénpor
fojtja – bányavidékek sötét szelleme,
lángot fogó dinamitmarka nyúl be
a földbe, robbant magának fészket —
az agy sáncaiban se békehimnusz,
se hétfejű sárkány: megváltó hőstettek
észérvei, magasztos motívumai… semmi.

Hagyta hát a teremtés öntelt színeit,
hagyta hervadni őket fekete tisztásokon
szürkén, monoton mindegypofával;
másféle hajnalok ideje letűnt,
mint esély, mint mentség… mint avas barátság.
Hátat fordított aztán a napnak,
rányalintott a sárgás borítékra,
megcímezte, feladta magát —
sercintett mennyboltra tökmaghéjat,
holnemvolt, nyálas csillaghulladékot.

Forrás: a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap

Keszthelyi György alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
Keszthelyi György alkotásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán

Keszthelyi György  költő, író, grafikus, festőművész

“Kolozsváron jöttem a világra 1955. augusztus 20-án, másodmagammal. Elsőszülött vagyok negyvenöt perc előnnyel, ezért szabályszerűen talán elsőhalott is leszek. Gyermekkoromban csodálattal bámultam a Házsongárd hős-részlegét; ma már annyi a névtelen (élő)halott hős, hogy nem csodálok semmit. Harmincöt évet éltem az első bolondokházában, most számolom, megérek-e ugyanannyit a másodikban. Írtam, írok, versekben élek, furcsa módon első kötetem mégis kisregény. Rendszeresen és feltúrázott motorral dolgozom, mert úgy érzem, késve indultam el ezen a vándorúton. Van, aki pesszimistának tart, tudj’ Isten, mi vagyok. Dominus vobiscum.”

Kötetei:
Keszthelyi György: Bárány kalasnyikovval (Magyar Elektronikus Könyvtár, 2010)
Keszthelyi György: Csendéletmezsgyén – Versek 2010-2013 (Magyar Elektronikus Könyvtár, szerkesztő Cseke Gábor; illusztrátor Keszthelyi György, 2013)
Keszthelyi György: Lélekzárka (2014, Bookart)
Keszthelyi György: Lódenes embermadár (2015, Kriterion Könyvkiadó)
Beszámoló a látszatokról (versek). Várad, Nagyvárad, 2018.

Új világcsend vénülése (versek). Kriterion, Kolozsvár, 2021