Henrik Ibsen
(1864)

Elszegényedett polgári családban született. Mivel apja korán meghalt, a fiú nem tanulhatott tovább, hanem patikussegédnek állt, hogy pénzt kereshessen. Szerencsére a munka mellett is sok ideje maradt a nyelvtanulásra, művelődésre. Az értelmes fiút érdekelte a történelem, a természettudomány és az irodalom is, rengeteget olvasott. Később a kristianiai (ma: Oslo) színházban vállalt állást.

Pályáját versekkel kezdte. Til Ungarn c. versét az 1848–49-es forradalom és szabadságharcról írta.

Miután otthagyta Norvégiát és Rómába utazott, megszületett első nagy darabja, a Brand. A hatalmas sikertől fellelkesülve, újabb verses drámát írt, a szintén világhírűvé lett Peer Gyntöt. Ezután realisztikus környezetbe helyezett, prózában írt, társadalmi kérdéseket is feszegető darabokat alkotott: A társadalom támaszai, a Babaház (Nóra címen ismert), a Kísértetek. Ezek a darabok tették igazán elismert íróvá.

A Kísértetek fogadtatásán felbőszülve írta meg A hazaárulót, amelyben az erősen önéletrajzi ihletésű főhős mellett állt ki; ennek a darabnak részben “ellenpontozása” lett a Vadkacsa, amelyben a szintén rá hasonlító Gregerset kegyetlenül kigúnyolta. Természetének egyébként is jellemzője volt az efféle kettősség: többnyire “megbüntette” önmagát a kilengésekért. Másfelől nemcsak az idealista, fellegjáró Gregerset, hanem a földhözragadt, ostoba Ginát és a lusta Hjalmart is ledorongolta. A Vadkacsát Gregers szatirikus beállítása miatt Ibsen korábbi társadalomjavító eszméi megtagadásának szokták nevezni, de Gregers inkább csak karikatúrája a korábbi nagy alakoknak. Ezzel együtt a Vadkacsa a kései önéletrajzi ihletésű művek közül az első, amelyet a Rosmersholm, A sellő és a Hedda Gabler követett.

Miután hazatért Norvégiába, darabjaiban már közvetlenül önmagával foglalkozott: Solness építőmester, Kis Eyolf, John Gabriel Borkman, Ha mi, halottak, feltámadunk.

Az idős Ibsen 1891-ben körutat tett Európában, mindenhol nagy lelkesedéssel fogadták. Magyarországra háromszor is eljutott, sőt részt vett a Nóra hazai bemutatóján, és a tervezett pár nap helyett hosszú hétig maradt hazánkban.  A rossz nyelvek szerint románc szövődött közte, és a címszerepet alakító Jászai Mari között. Ami viszont biztos, az idős mester Jászai Marit a norvég nyelve, a színésznő pedig magyarul tanította Ibsent, akivel aztán norvég-magyar keveréknyelven beszéltek.

Henrik Ibsent 1900 márciusában szélütés érte, a lábai lebénultak, hat éve volt még hátra. Ez alatt az idő alatt írt néhány elbeszélő költeményt. Megélte, hogy Norvégia elszakadhatott Svédországtól. A felszabadult hazának pedig az első külügyminisztere Ibsen fia lett. Ekkor már ünnepelt költő, író a nagyvilágban.

1906-ban, 78 éves korában halt meg.

A magyar nyelvterületen a legtöbbet játszott külföldi szerzők egyike (Shakespeare, Moliére és Csehov mellett). A Színházi Adattárban rögzített bemutatóinak száma: 102.

BUDAI ÉVA
rovatvezető
(forrás: wikipedia)

HENRIK IBSEN: A KÖLTŐ ÉNEKEL

(részlet A SZERELEM KOMÉDIÁJÁ-ból)

Nap ragyog a zöld mezőkön
és dalos kacajt fakaszt.
A májusra hűvös ősz jön,
rajta, élvezd a tavaszt!
Almafák fehér virága
alkot friss drapériát,
hagyd el a jövőt, te gyáva –
úgy is lehull a virág.
Mért akarsz gyümölcsöt, ó jaj,
gyenge bimbók idején?
Mért a sírás, mért a sóhaj,
amikor minden remény?
A madárkát elijeszted
a rügyező fák alól,
egykor ez lesz majd a veszted –
a madár szépen dalol.
A seregélyt egyre híjja
a kéklő magas fölebb.
Hadd rabolja – ez a díja –
illatos gyümölcsödet!
Oszt meg véle, hajts a szóra,
méz, illat, gyümölcs a dal!
Gondold meg, hogy száll az óra –
s nem vagy mindig fiatal!
Míg virágzanak a halmok,
lantomat vígan verem;
akkor aztán, árva dalnok
elbúcsúzhatsz csendesen.
Hadd legeljenek a kertben
a tehenek és juhok.
Én virágot szüreteltem,
nékem a jobb rész jutott!
(Kosztolányi Dezső fordítása)

*

HENRIK IBSEN alkotásai a Magyar Elektronikus Könyvtárban

Jászai Mari szülőháza

Már 10 évesen pesztonkaként dolgozott, majd szolgáló lett Bécsben és Budapesten, illetve markotányosnő a königgrätzi csatában. Eredeti nevét annyira nem szerette, hogy még a születési anyakönyvi kivonatból is kiégette a Krippelt (a német szó jelentése beteg, kissé lesajnáló értelemben). Tizenhat évesen Hubay Gusztáv társulata után szökött Székesfehérvárra, és statisztálni kezdett. Hamarosan már Budán játszott, ezután a kolozsvári színházhoz szegődött.

Tagja lett a budapesti Nemzeti Színháznak, melyhez haláláig hűséges maradt, 1901-től a Nemzeti örökös tagja. Bemutatkozó előadásában Bánk Bán Gertrudisát játszotta. Egy évig a Színművészeti Akadémián is tanított. Férfifalónak tartották, bár saját szavai szerint kapcsolatait mélyen átélte.

Őstehetség volt, ismereteit folyamatos tanulással mélyítette. Mindenekelőtt tragikus sorsú szerepekben tündökölt, Shakespeare nőalakjait, Antigonét, Iokasztét és Élektrát, Kleopátrát, Margit királynét, Lady Macbethet, Volumniát, Gonerilt, Konstanciát, a Rómeó és Júliában a dajkát és Capuletnét formálta meg kiemelkedő tehetséggel. Utolsó szerepe Gloucester özvegye volt a III. Richárdban.

Franz Grillparzer: Medea. Nemzeti Színház, 1887. Jászai Mari (Medea)

Tehetségesen és szívesen szavalta Petőfi Sándor verseit. Fordított is: Ibsen John Gabriel Borkmann című művét az ő fordításában mutatta be a Nemzeti Színház. Összesen mintegy 300 szerepet játszott. 1926-os halála után nyilvánosságra került naplója, jegyzetei színháztörténeti szempontból is értékesek az utókor számára.

Már életében, 1922-ben emléktáblát helyeztek el ászári szülőházán, ami napjainkban emlékháznak van berendezve. Róla nevezték el a tatabányai színházat. Nevét ezenkívül Budapesten közterület viseli (tér az V. és a XIII. kerületben). A Vénuszon egy krátert neveztek el róla. Az ő nevét viseli egy rangos színművészeti kitüntetés is, a Jászai Mari-díj. Budapest V. kerületében a Magyar utca 34. sz. alatti Színészotthont is róla nevezték el, ahol Borbereki-Kovács Zoltán domborművével díszített emléktábla őrzi emlékezetét.

(forrás: wikipedia)

Könyvben, cikkekben vallott igazi szerelméről, a színházról és életéről. Néhány fontos idézet ezekből:

„A színpadon az apám vagyok, az életben az anyám”

„Szép és fölséges színészet, amely megengeded nekünk, hogy mindig a széppel foglalkozzunk, hogy a remekműveket a mi ajkunk közvetítse és a nagy költők prometheusi lángjánál melegedjünk és fényeskedjünk – én hódolattal, alázattal, hálával szeretlek és büszke vagyok a színész névre!”

„Az élet rejtelmes törvényszerűsége folytán a dolgok úgy végződnek, ahogy elkezdődtek. A homály, mely bölcsőmet fedte, borítja be nemsokára halálos ágyamat is. Ami közbe esik: rövid felrepülés volt a fénybe, ahonnan nemsokára vissza kell szállnom az örök homályba.”

BABITS MIHÁLY: JÁSZAI MARI HALÁLÁRA

Mint a munkás, ha elállítja gépeit
gyásza jeléül: állítsd el titokzatos
szövőszéked, Poézis! Zokogj, mostoha
kitagadott Orestes, mert Elektra tünt
az alvilágba, nővéred, ki gondosan
ápolt és dajkált, áldozott és siratott
és siratott…
De te éltél, Orestes, s láttad homlokán
a csillagot, amilyen nem égett talán
koldus korunkban senki másnak homlokán;
a csillagot, mely hit volt, fenség, és kemény
magasságok dacával izzó tiszta fény:
hiába már! a csillag elhúnyt, s nincs remény!
És nincs remény!
Aegisthos úr itt s Klytaemnestra! Alacsony
mimek fertőzik palotánkat; és te bolygsz,
királyfi, rongyban, s nem tudják, ki vagy? mig Ő
elszállt az Ürbe! Hol a mozgókép amely
megőrzi léptét? Hol a fonográf, nemes
hangjának? Elszállt a sugár! Ki hozza vissza?
Ki hozza vissza?

Budai Éva
rovatvezető

Pedig Harmos Ilona nagyon tehetséges nő volt. Memoárja (“Burokban születtem“) alapján nem is a férje, hanem annak unokatestvére, Csáth Géza volt rá igazán nagy hatással. A saját dadája, Jáger Mari és a hozzá fűződő viszonyának alakulása (egy időben jobban szerette, mint a saját édesanyját) igazán elgondolkodtató. Egy gyermek, aki ahhoz szokik hozzá, hogy akit szeretünk, az “nem méltó hozzánk”, “mélyen alávaló”… rettentő örökség. De sejteti, hogy talán mégsem csak az “okosság” fűzte össze Ilonát és Dezsőt.

A főműve a magyar irodalom egyik legmerészebb regényötlete — persze ez is memoár, megtörtént eseményeket dolgoz fel — a Tüzes cipőben. Egy anya története, aki a vészkorszakban hihetetlen önfeláldozással megmenti és közben tönkreteszi (!) a fiát. Ádámra nem lehet számítani. Ádám nem tudja, mit akar. Ádám nem képes vigyázni magára. Szinte halljuk az anya harsány kacaját, mikor kiderül, hogy a fia át akar szökni a partizánokhoz. Harmos Ilona “okos”. De a fia, Ádám is az. Pszichológiai, filozófiai szakmunkákat olvas. A hosszú bujkálás alatt még sincs egy jó beszélgetésük. Hónapokon át rejtőzködnek együtt a Balaton-parton. Próbálnak a nyaralók közt “vegyülni”. De nem mennek együtt fürdeni. Nem mennek együtt sétálni. Ádám csak egy kolonc. Gyötrelmes kolonc. Egy mihaszna. Egy szerencsétlen. A drága mamát még egy ütődött cselédlány vagy csavargó is is jobban érdekli a fiánál.
Ádám, Ádám, Ádám. Ádám.
Aki soha nem fog folytatódni.
Közben Ilona ridegen és tárgyilagosan részleteket közöl a fia állapotáról.
De mi ez az “állapot”?
Ez a rejtélyes idegbaj? Talán mindenki megbetegedne — ahogy én is megbetegedtem — egy rideg, de önfeláldozó anya szorításában. Ádám rejtélyes betegsége kicsit hasonlít a regénybeli Pacsirta csúnyaságához. Pacsirtát szánják, de nem szeretik a szülei. Azért nem szeretik, mert csúnya. Azért csúnya, mert nem szeretik. Bonyolult dolog. Miközben mind tudjuk: igazán csúnya egy középkorú nő lehet. Egy fiatal lány szinte soha. Hát mibe csúnyult bele ez a szegény Pacsirta?
Talán a szegény szüleibe?

Ádám, Ádám, Ádám.
Bíró-Balogh Tamástól tudjuk, hogy Kosztolányi Ádám neheztelt is a mű megjelenése után.

A “tüzes cipők”-motívum mintha visszautalna Csáth A vörös Eszti címelbeszélésére és a híres Andersen-mesére. És meglehetősen “csáthos” a történet problematikája: egy anya, aki megmenti, és közben elveszejti a fiát. Kétszeres tabut sért: az áldozatok mindig jók. Az anyák pedig minden körülmények között szentek. Szentek.

Kár, hogy nem regény. “Csak” egy memoár.
De milyen jó!

***

53 vagyok, egy 11 éves, csodás kislány mamája. Nagykanizsán születtem, az ELTÉ-n végeztem, hosszú ideig éltem Portugáliában, Olaszországban és Spanyolországban, lovagregényekkel és trubadúrokkal foglalkozom, a Károli Kreatív írás specializációját vezetem. Szerelemből tanítok.

De az írás fontosabb. Versekkel kezdtem, regényeim, novellásköteteim a Magvetőnél és a Jelenkornál jelentek meg. Esőváros (2004), Aranyhímzés (2005), Magyar dekameron (2007), Fordított idő (2015), Elsodort idő (2017), Összetört idő (2019).”

Kapcsolódó oldalak:

Újnautilus Irodalmi és Társadalmi Portál

Újnautilus Irodalmi és Társadalmi Portál Facebook oldala

Bánki Éva írásai a Lenolaj.hu oldalán