Fekete István: A Pont-Neuf szobrának rejtett kincsei – Párizsi szösszenetek 20.

Jyll — Tue, 06 Apr 2021 17:06:01 +0000

Párizs hajdani bölcsője, a Szajna két karja által körülölelt Île de la Cité északnyugati végén található a Pont Neuf, magyarul Új Híd, ami persze a XVII. század elején számított újnak, mára valójában a francia főváros 37 (!) hídja közül (Na, jó! Ebből 4 gyalogos, 2 pedig vasúti…) a legidősebb átkelőnek számít. Az 1607-ben elkészült műtárgy külön érdekessége volt, hogy a többitől eltérően nem sorakoztak rajta kétoldalt házak; szabad kilátás nyílt a folyóra. Közepén, 1614 nyarán nagy pompával avatták fel a város legelső köztéri műalkotását, a négy évvel korábban egy vallási fanatikus merényletének áldozatául esett IV. Henrik király monumentális bronz lovas szobrát, amit még 1605-ben Medici Mária királyné kért férje számára nagybátyjától, I. Ferdinánd toszkánai nagyhercegtől. A Firenzében öntött szobor nagy viszontagságok közepette készült el és utazott vízi úton Párizsba (előbb meghalt a neves öntőmester, majd a nagybácsi, időközben megolvadt a IV. Henriket ábrázoló, mintaként küldött viaszfej, a szobrot szállító hajó elsüllyedt Savona partjainál, s egy év kellett kiemeléséhez…). 178 év ékeskedés után végül jött a francia forradalom; a szobrot 1792-ben ledöntötték, „megkínozták”, végtagjait levágták, majd az egészet – vélhetően ágyúnak – beöntötték. Csupán a talapzat sarkain álló négy életnagyságú mellékalak, a világ négy sarkát szimbolizáló, hátrakötött kezű fogoly maradt meg, hogy ma a Louvre látnivalóit gyarapítsa…

A napjainkban ott található alkotást majd negyedszázaddal később, az ugyancsak a Bourbon-házból származó XVIII. Lajos készíttette el François-Fréderic Lemot szobrásszal. 1818. augusztus 25-én avatták fel a sziget végén lévő Vert Galant, a gáláns-kedves kis park mesterségesen kiképzett terén, nem is annyira a hajdani rokon király emlékére, mint inkább szimbolikusan azt jelezve, hogy a köztársaság, Napóleon és császársága bukása után visszatért a Bourbon királyi hatalom.

A szobor megvalósításán dolgozók között volt egy Mesnel nevű öntőmester, aki nem nagyon rejtette véka alá, hogy szívéhez közelebb állnak a bonapartista, mint a királypárti nézetek. Az a legenda keringett róla, hogy Voltaire vagy Sully hercegének több Bourbon-ellenes pamfletjét és egy Napóleon-szobrocskát rejtett el a szobor bal karjában. Teltek az évek anélkül, hogy bárki is komolyan vette volna ezt a meglehetősen őrültnek tűnő legendát.

IV. Henrik új szobra a számos történelmi fordulat ellenére évtizedeken át állt háborítatlanul a helyén, még „Kövér Bertha” robbanólövedéke is elkerülte, amely 1918. április 14-én robbant a Pont-Neuf jobb parti hídfőjénél. A közelmúltban, 2004-ben azonban ismét reflektorfénybe került ez a történet. A szobrot ugyanis elvitték restaurálásra, és amikor átvizsgálták, a ló hasában hét ólommal lezárt fadobozt találtak, amelyekre egyetlen nevet véstek: Mesnel! A felnyitott dobozokból a szobor öntéséről, helyszínre szállításáról és felállításáról szóló újságkivágatok, tudósítások kerültek elő, továbbá három IV. Henrikről szóló kiadvány, mintegy két tucat érme, amelyek a királyi család életének mozzanatait mutatták be, továbbá – és itt jön képbe a Mesnel-legenda – királyságellenes szövegek, valamint Voltaire és Sully életrajzi írásai! Úgy látszik, a hivatalos dokumentumok mellett az öntőmester valóban elhelyezett „személyes tárgyakat” is, hogy jó pár év időugrással megörvendeztesse mind a szenvedélyesen elkötelezett történészeket, mind pedig a városért, annak múltjáért rajongó amatőr földi halandókat.

[A Paris Zigzag cikke alapján; képek: Wikimedia Commons (CC-BY-SA-3.0)]

Kapcsolódó írások:

IV. Henrik király – Lenolaj

Fekete István: A Pont-Neuf szobrának rejtett kincsei – Párizsi szösszenetek 20.