Fekete István: És lőn világosság… – Párizsi szösszenetek 9.

Köztudott, hogy a modern világ talán legismertebb szoboróriását, „A Szabadság megvilágosítja a világot” hivatalos elnevezésű New York-i Szabadság-szobrot Franciaország
ajándékozta az Amerikai Egyesült Államok függetlenségének 100. évfordulója alkalmából (igaz, baleset és pénzhiány miatt 10 év késéssel…). A szobrász Auguste Bartholdi volt, a belső szerkezet mérnöki munkáit pedig Gustave Eiffel végezte.
Azonban, nem kell átkelnie az óceánon, ha valaki meg akarja tekinteni közelebbről is a fáklyát tartó allegorikus alakot, hiszen csak Párizsban nem kevesebb, mint öt kicsinyített mása lelhető fel. (Ezenfelül tizenhat vidéki városban van különböző méretű replika, s persze számtalan külföldön is: például Tokióban, vagy Pristinában – ez utóbbi hálából az amerikai felszabadítóknak…)
Két másik példány található az iparművészeti, szabatos nevén a Művészi Iparok és Mesterségek Múzeumában (Musée National des Arts et Metiers): az egyik a Bartholdi öntödéjében nagyításhoz használt 1/4 méretarányú gipszmintáról készült 1/16-os ugyancsak gipsz másolat a kiállító teremben látható, a másik, amelyik 2011. június 6. óta fogadja a látogatókat az előkertben, az e mintáról 2010-ben készített 12 bronz szobor első számú példánya.
Az 1/16-os gipsz makettről egyébként 1889-ben öntötték az első bronzszobrot, amit a francia állam vásárolt meg az 1900-as világkiállításra, s amelyet 1906-ban a Luxembourg-kertben helyeztek el, az azonos nevű múzeum állományában.
1986-ban, az Orsay Múzeum anyagának összeállításakor szerették volna ezt a szobrot is megszerezni, a terv azonban a Luxembourg-kertet és múzeumot kezelő Szenátus ellenállásán megbukott. 2011-re viszont a többszöri rongálásnak kitett szobor állapota erősen leromlott, sőt már a fáklyáját is ellopták, ezért állagmentés címén leemelték talapzatáról és elszállították az Orsay Múzeumba restaurálásra. Ha már ott volt, nem is engedték vissza; a Luxembourg-kert kapott helyette 2013-ban egy másolatot, a múlt század fordulóján öntött restaurált példány pedig ottmaradt a hajdani pályaudvarból kialakított Szajna-parti múzeum nagycsarnokában. 😉

Meg kell említeni még a szobor lángjának az Alma híd közelében elhelyezett, s 2018-ban restaurált példányát, amelynek az 1. szösszenetben megírt külön története van.
Az már csak hab a tortán, hogy a legrangosabb francia filmművészeti díj trófeáját elkészítő és annak nevét is adó szobrász, César, 1985-ben Pablo Picasso emlékére készített „A kentaur” című alkotásának a szíve helyén egy, a mellkasból kiálló aprócska Szabadság-szobrot helyezett el.