Volt egy olyan szintetizált napszak,
amikor az élet egy volt a halállal,
nem érdekelt a gyalogátkelőhely,
csak körvonalad ott, az utcasarkon.
Azt hittem akkor, a Nap az egek csúcsa,
köszöntöttelek, de azt is alig,
mint aki sejti a kezdetek végét.

Azt hittem, a Nap az egek csúcsa,
modern felsőd, fehér bőröd alatt láttam
vakító fényét, parazsát, a plazmák
kiszámíthatatlan robbanásait.
Úgy tettem, mintha megérintenélek,
pedig már hűvös délután volt
a Szamos vize fölött és alatt.
Északról délre lépkedtünk később,
lassan, mint beteg személyvonatok,
ujjnyomod pecsét a tenyeremen.

A zsúfolt raktárban sok a feleslegem,
túl sok a szó, a jól irányzott lövés.
Miért is indultam fordított irányba
a központban, ahol a barokk palota
falain művészetek mesterkélt mása
csüngött? – ezek itt stréberek – mondtam
annak előtte – én mindig csak nappal
bámulom a szobrot, a freskót.
Ilyenkor már a madarak is némák.
Faképnél hagytalak sokadmagaddal,
elsüvítettem, mint egy hullócsillag,
magamba égettem kérdéseidet.
Holt nyelveink estélye volt.

Ma rámhajíthatod szétfoszlott ruhád,
nyári cipőd, hajad, fanszőrzeted,
marcangolt, ázott, elásott húsodat,
te feloldozott, romlatlan csontváz,
hajthatatlan emlék, vésett relikvia.
Itt állhatsz a földbe vert ágy előtt,
figyelheted, ahogy mint idióta
előveszem néha azt a félretett
farmert, a zöld pólót, keresek-kutatok
egy lágyan hullámzó szinonimát,
hallgatom a folyó eldurvult zaját,
szótlanul, mint a magányos cédrusok.

2017. március 4.

***

Keszthelyi György alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
Keszthelyi György alkotásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán

Keszthelyi György  költő, író, grafikus, festőművész

“Kolozsváron jöttem a világra 1955. augusztus 20-án, másodmagammal. Elsőszülött vagyok negyvenöt perc előnnyel, ezért szabályszerűen talán elsőhalott is leszek. Gyermekkoromban csodálattal bámultam a Házsongárd hős-részlegét; ma már annyi a névtelen (élő)halott hős, hogy nem csodálok semmit. Harmincöt évet éltem az első bolondokházában, most számolom, megérek-e ugyanannyit a másodikban. Írtam, írok, versekben élek, furcsa módon első kötetem mégis kisregény. Rendszeresen és feltúrázott motorral dolgozom, mert úgy érzem, késve indultam el ezen a vándorúton. Van, aki pesszimistának tart, tudj’ Isten, mi vagyok. Dominus vobiscum.”

Kötetei:
Keszthelyi György: Bárány kalasnyikovval (Magyar Elektronikus Könyvtár, 2010)
Keszthelyi György: Csendéletmezsgyén – Versek 2010-2013 (Magyar Elektronikus Könyvtár, szerkesztő Cseke Gábor; illusztrátor Keszthelyi György, 2013)
Keszthelyi György: Lélekzárka (2014, Bookart)
Keszthelyi György: Lódenes embermadár (2015, Kriterion Könyvkiadó)
Beszámoló a látszatokról (versek). Várad, Nagyvárad, 2018.
Új világcsend vénülése (versek). Kriterion, Kolozsvár, 2021