Mit sírsz páratlan hamvad felett? Mintha már most alélnál, Temetőd sem a bánatod lesz vájt füled éj mély medáljainál. Csavarj egyet, mint apád tette, vagy koppints fejeden saját barackot, ne hajolj soha, mint a nyár a szélben, állj úgy, mint a fűz éledő...