***

Előző rész:

Gergely Tamás: KI AZ OKOS

Gergely Tamás író, újságíró, szerkesztő. 1952-ben született Brassóban, ott végezte középiskolai tanulmányait, majd Kolozsváron szerzett magyar-francia szakos diplomát. A Szatmár megyei Tamásváralján tanárkodott, Bukarestben volt újságíró nyolc éven át. 1987-tõl Svédországban él.

Forrás-kötete a Kriterionnál jelent meg, második könyve a Mentornál Módosítás címmel, már a ’89-es változás után. Az utóbbi években az Üveghegy közli gyermekeknek írt meseregényeit illetve felnőtteknek szánt prózáját. Tíz éve publikál a Lenolajban, elsősorban félperceseket.

Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása

Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán

Gergely Tamás alkotásai megvásárolhatók itt.

Az első igazán kellemes nap volt a teraszunkon. Május elseje, ha jól emlékszem. Kelet-Európában már meleg van, látom az esti híradóban, de nálunk Svédországban csak nem akart megjönni a meleg. Igen ám, de egy évvel ezelőtt beüvegeztettük a teraszt, aminek eredményeképpen az virágok nem fagytak  meg télen, s egy villanymelegítőnek a segítségével már korábban is kiülhettünk. Ott koccintottunk az újévre, miközben közel meg távol petárdáztak.

A katicabogarat valóban láttam, amint a kis lábát szorgosan szedi, tulajdonképpen bejöhetett volna, ha a másik irányba araszol, mert egy üvegtábla a hat közül nyitva volt. És én magam is rendezhettem volna úgy, hogy a táblákat úgy mozgassam, hogy ő megtalálja a befele utat, de eltátottam a számat, s mire felocsúdtam, már elszállt.

Itt is megkéstem, az elszállásnál… Amikor repülni kezdett, arra koncentráltam, hogy felismerjem, hogy az a kerek fekete és lapos has, amit addig láttam, egy katicabogáré, hiszen vörös a háta, és pont úgy száll, mint egy katica, csak utólag, már lejátszva magamnak a jelenetet, kezdtem el félteni – sirályok valóban szálldostak, szerencsére magasabban szálltak, amíg én elláttam, nem vették észre.

Na most: az elsődleges élmény a virág volt, annak nyitott tölcsére, s a meddőn maradás félelme – mármint hogy nem porozzák be, részben mert üvegezett a terasz, részben mert nagyon megfogyatkoztak Stockholm-Hässelbyben a méhek, dongók, darazsak. Viszont amikor írtam, a katicabogár túl nagy helyet foglalt el a szövegben, úgyhogy a beporzás egy második félpercesre maradt. Éreztem én, módszeremmé vált nem megtömni fölöslegesen, hiszen félperces, bármennyit nem bír el. Ide tartozik talán még az, hogy Aradi Jocótól, ki egy darabig naponta olvasta a Vadmalacokat, jött jelzés egy konkrét esetben, hogy ő a felénél megállt volna. S ez szerencsére a Vadmalac-sorozatnak nagyon az elején volt.

KI AZ OKOS

Vadmalac az erkélyen szellőztette a fejét. Sokat látott már, és a látottak megemésztésére nem jutott elég ideje. Legalábbis ő úgy érezte.
Bár az is lehet, hogy csak a teste fáradt meg.
Egyszer csak észrevette az üvegen – beüvegezett terasz – az egyik táblán kívülről araszolgató bogarat. Mikor elszállt, abból, ahogyan repült jött rá, hogy katicabogarat látott.
Dicsérte magában: “ahogy rájött, hogy fölöslegesen araszolgat, elszállt, ez igen!”
Még hozzátette: “mi túl sokáig vártunk a Bükkben. Terméketlen évekig.”
Már nem is látta, a pettyes hátú csak a gondolataiban létezett. Hallja magát, amint így fogalmaz:
”Ezek a kis szárnyasok néha okosabbak a vadmalacoknál.”

BEPOROZ

Bámulta az eget, figyelte, hogyan szállnak a sirályok. Egy kis katicabogarat is észrevett, az egy ideig a beüvegezett terasz egyik üveglapján araszolgatott, majd feladta, s elrepült.
Vadmalac félve nézett utána, ”nehogy egy sirály elkapja!”
Azután észrevette a húsvéti nárciszt. Húsvét ugyan már régen elmúlt, ám ez a tő csak most ébredt fel, virága teljében leledzett.
Pompázatos három tölcsér, kijutottak a korlát fölé, onnan néztek kifelé, a világba. Bár különösen. Az egyik balra fordította a fejét, két testvére jobbra, mintha zavarta volna őket egymás közelsége. Vagy az üveg…
Az üveg. Az nem engedi be a darazsakat, méheket.
”Ki fogja beporozni őket?” – töprengett Vadmalac.
”Bár a méhek elmaradoztak ez évben….”
Nézte a virágokat, nézte, majdhogynem megigézte, vagy meg is… egyszer csak lelke retináján látott egy méhet beszállni a balra néző tölcsérbe…

***

Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása

Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán

Gergely Tamás írásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán

***

Mire gondolt az író? rovatban megjelent alkotások