Velem sem lett a világ fényesebb.

A tavasz kitartóbb,
a vasárnap derűsebb,
a szatyor, a teher,
a mindennapi
könnyebb.

Nem érdemeltem meg,
hogy. Mert nem igyekeztem.

Isten csak egy ócska szó.
Mint a viszlát, a jobbulást,
a sok szerencsét, a hű, de jól nézel ki,
angyalkám.

A gyereknek kéne ifjú pietàként
levenni a terhet, és karjában átemelni
szegény mamát (minden mamát)
a fényes üdvösségbe.

Hiszen.

***

54 vagyok, egy 13 éves, csodás kislány mamája. Nagykanizsán születtem, az ELTÉ-n végeztem, hosszú ideig éltem Portugáliában, Olaszországban és Spanyolországban, lovagregényekkel és trubadúrokkal foglalkozom, a Károli Kreatív írás specializációját vezetem. Szerelemből tanítok.

De az írás fontosabb. Versekkel kezdtem, regényeim, novellásköteteim a Magvetőnél és a Jelenkornál jelentek meg. Esőváros (2004), Aranyhímzés (2005), Magyar dekameron (2007), Fordított idő (2015), Elsodort idő (2017), Összetört idő (2019).”

Kapcsolódó oldalak:

Újnautilus Irodalmi és Társadalmi Portál

Újnautilus Irodalmi és Társadalmi Portál Facebook oldala

Bánki Éva írásai a Lenolaj.hu oldalán