Fellinger Károly – Lenolaj

Fellinger Károly: A CIGÁNYOK ŐSEI

Jyll — Sun, 07 Apr 2024 22:01:54 +0000

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy szegény kosárfonó a feleségével és tizenkét éhező gyerekével. A kosárfonó meg a felesége olyan nehezen keresték meg a betevő falatot, hogy az Atyaúristen megsajnálta őket. Üzent hát a diószegi pappal, hogy másnap látogatást tesz náluk. Hej, de kétségbe esett ekkor a szegény ember hitestársa! Sírva mondta a férjének:
– Férjem uram! A legkisebb két gyereknek se ruhája, se cipője. Aztán mit fog gondolni az Atyaúristen, ha meglátja őket, meg a többi ágrólszakadtat?! Hisz azoknak sincs rendes ruhájuk.
– Tudod mit? – szólt a férje. – Rejtsük el legalább a két legkisebbet a közeli nyárfaerdőben.
Így is történt. Fogták a két csóré gyereket, elvitték őket az erdőbe és mindkettőt betették egy verembe.
Jön ám másnap az Atyaúristen. Megkérdi az asszonyt:
– Ez a tíz gyereked van, Juliska? (Merthogy így hívták a szegény ember feleségét.)
– Ez a tíz bizony, itt görbüljek meg, ha nem mondok igazat – felelte Juliska.
Erre az Atyaúristen csettintett az ujjával, s kolbásszá változott a kerítés, mézeskaláccsá a házikó. És ez még nem minden! Mielőtt eltávozott volna, egyenként megáldotta a gyerekeket, s a tenyerükbe tett egy-egy ürgetarisznya aranyat.
A házigazda már alig várta, hogy jótevőjük eltávozzon. Uzsgyi, rohant lélekszakadva az erdőbe a két csóré gyerekért. De bizony hiába. A verem üres volt. Amikor a felesége tudomást szerzett a történtekről, nagy szomorúságában megőszült. Amíg élt, minden egyes nap a veremhez járt imádkozni, hátha előkerülnek szívétől fakadt legkisebb csemetéi. Ám hiába imádkozott, a két kisgyerek nem került elő.
A gyerekeket azonban nem nyelte el a pokol. Segített rajtuk az erdő szelleme, a háromszemű manócska. Megmutatta nekik az erdőből kivezető utat. A kisfiú meg a kislány megköszönték a segítséget, és nyakukba vették az erdőt. Onnan ki is találtak, ám a hazafelé vezető utat hiába keresték. Ma is a nagyvilágban bolyonganak nincstelenül, nem lelve helyüket sehol a világon, de mégis boldogan. Talán mert mindenütt jól érzik magukat benne. Ők a cigányok, a romák ősei, akiknek még az Atyaúristentől sem jutott áldás.
Hogyha találkozol velük, szorítsd meg erősen a kezüket, az egész biztosan szerencsét hoz!

***

Kapcsolódó oldalak:

Fellinger Károly alkotásai a Lenolaj.hu oldalán

Megjelent Fellinger Károly: Ilka vára című mesekönyve

Fellinger Károly: Minden születés

Jyll — Sun, 19 Nov 2023 23:10:18 +0000

Minden születés egy karácsony,
ránk bízza nyugalmát az Isten,
meglátni a féltő anyákon,
békesség lakik a szívekben.

Szemünk előtt nyílik a rózsa,
az illata száll, kócos angyal,
rohanunk, mint hívó szóra,
miközben a rózsa marasztal.

***

Kapcsolódó oldalak:

Megjelent Fellinger Károly: Ilka vára című mesekönyve
Fellinger Károly alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
Fellinger Károly Mindjárt gondoltam című kötete már az interneten keresztül is rendelhető ITT.
Fellinger Károly további kötetei rendelhetők: ITT.

Fellinger Károly az általános iskolát szülőfalujában Jókán, középiskolai tanulmányait Galántán a magyar tannyelvű Kodály Zoltán Gimnáziumban végezte, ahol 1979 és 1983 között az iskola lapjának, az Alkotó Ifjúságnak-nak főszerkesztői tisztségét is ellátta. Versei az 1980-as években antológiákban is megjelentek. Első önálló verseskötete az 1991-ben megjelenő Áramszünet, ezt követte az 1996-ban kiadott Csendélet halottakkal. Az Égig érő vadkörtefák (1997) című kötetében Mátyusföld mesekincsét, hiedelemvilágát dolgozta fel prózában és versekben. 1993-tól a Jókai Szó negyedévente megjelenő regionális lap szerkesztője. Helytörténeti írása a Honismereti Kiskönyvtár könyvsorozatban jelent meg 1997-ben Jóka – Nevezetességek címmel. A 2004-ben kiadott Fészek az égen című verseskötetét, 2006-ban a Fűhárfa, 2008-ban a Szélkergető, kerek köpeny gyermekversei követték. A 2009-ben megjelenő Hajléktalan búzavirág. Mátyusföldi mondák és hiedelmek kötetében Mátyusföld mese- és hiedelemvilágát jeleníti meg. 2010-ben két gyermekverskötete jelent meg, a Dióbölcső, mákfejcsörgő és a Mákom van. Csomagmegőrző című válogatáskötete 2011-ben jelent meg. Rész és egész című 2013-ban megjelent kötete 2004 és 2012 között írt verseinek válogatása.

2016-ban Különbejárat című kötetéért Madách-nívódíjban részesült. Ugyanebben az évben versei bekerültek a Szlovákiai Magyar Írók Társasága 2016-os antológiájába. 2016-ban megjelent Kéreggyűjtés című kötete, valamint a Fellinger Károly legszebb versei az AB-ART kiadásában, valamint verseinek spanyol és angol fordítása Dios está ausente, illetve Sieve of Light in the Pine Forest címmel Spanyolországban és Kanadában.

2017-ben megjelent A Kincsesláda-The Treasure Chest című mesekönyve kétnyelvű, magyar-angol kiadásban. Ilka vára című mesekönyvéért a Szlovákiai Magyar Írók Társasága neki ítélte a kétévente átadásra kerülő Simkó Tibor-díjat. A kultúra terén kifejtett tevékenységének elismeréseként megkapta Nagyszombat megye elöljárójának emlékérmét.

Tagja a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának (SZMÍT) és a Magyar Írószövetségnek.

Köteteit eddig angol, német, román, szerb, francia, orosz, szlovák és török nyelvre fordították le. Verseivel egyedüli szlovákiai költőként került be a 2015-ös Költészeti Világévkönyvbe.

Versei többek között az Irodalmi Szemle, Kalligram, Prae, Parnasszus, Szépirodalmi Figyelő, Kortárs, Palócföld, Műút, Tiszatáj, Híd, Korunk, Székelyföld, Helikon, Látó, Irodalmi Jelen, Új Szó, KULTER folyóiratokban jelentek meg.

Elismerései

2017: Nagyszombat megye elöljárójának emlékérme a kultúra terén kifejtett tevékenységért
2017: Simkó Tibor-díj
2016: Madách-nívódíj
2014: Forbáth Imre-díj
2010, 2011: Arany Opus-díj

Művei
Lélekbogáncs; Vörösmarty Társaság, Székesfehérvár, 2022
Bóklászó; Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2021
Barangoló; Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2020
Zebra az autómosóban; Anser, Hetény, 2020 (Kabóca-könyvek)
Lófráló; Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2020
Csatangoló; Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2019
2018: Szimering, Kalligram Kiadó, Pozsony, Szlovákia
2018: Hullámvasút (gyermekversek) A LILIUM AURUM kiadó gondozásában jelent meg, a Vámbéry Polgár Társulás megbízásából
2018: Mindjárt gondoltam (gyermekversek) A LILIUM AURUM kiadó gondozásában jelent meg, a Vámbéry Polgár Társulás megbízásából
2017: A Kincsesláda – The Treasure Chest (mesék magyar-angol kiadásban), AB-ART, Pozsony, Szlovákia
2016: Fellinger Károly legszebb versei (versek), Ekecs, Szlovákia
2016: Sieve of Light in the Pine Forest (versek angolul), Ekstasis Editions, Victoria (Brit Columbia), Kanada
2016: Dios está ausente (versek spanyolul), Luhu Editorial, Alcoy, Spanyolország
2016: Ilka vára (mesék), Vámbéry Polgári Társulás, Dunaszerdahely, Szlovákia
2016: Kéreggyűjtés (versek), AB-ART, Ekecs, Szlovákia
2015: Különbejárat (versek), Media Nova M, Dunaszerdahely, Szlovákia (Madách-nívódíj)
2015: Pokora (versek szlovákul), Szlovákiai Magyar Írók Társasága, Dunaszerdahely, Szlovákia
2015: Bétonnière ivre (versek franciául), Éditions du Cygne, Párizs, Franciaország
2015: Kincsesláda (mesék), AB-ART, Ekecs, Szlovákia
2015: Zavesa iz lucsej szveta (versek oroszul), Vest-Konszalting, Moszkva, Oroszország
2015: Tevazu (versek törökül), Siirden Yayincilik, Isztambul, Törökország
2014: Din cartea uitarii (versek románul), Tipo Moldova, Iași, Románia
2014: Humility (versek angolul), Libros Libertad, Surrey, Kanada
2014: Jancsi és Juliska (versek), AB-ART, Ekecs, Szlovákia
2014: Csigalépcső (válogatott gyerekversek), AB-ART, Ekecs, Szlovákia
2013: Poniznost (versek szerbül), Umetnicka Scena Siveri Janos, Mužlja, Szerbia
2013: Demut (versek németül), Windrose, Frauenkirchen, Ausztria
2013: Morzsabál (gyerekversek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2013: Alázat (válogatott versek), AB-ART, Ekecs, Szlovákia
2012: Rész és egész (versek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2011: Mákom van (gyerekversek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2011: Csomagmegőrző (válogatott versek), Mosonvármegye Könyvkiadó, Mosonmagyaróvár
2010: Dióbölcső, mákfejcsörgő (gyerekversek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2009: Hajléktalan búzavirág (mesék, mondák), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2008: Szélkergető kerek köpeny (gyerekversek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2006: Fűhárfa (gyerekversek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2004: Fészek az égen (versek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
1997: Jóka-nevezetességek, Honismereti Kiskönyvtár, Komárom, Szlovákia
1997: Égig érő vadkörtefák (mesék és gyerekversek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
1996: Csendélet halottakkal (versek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
1991: Áramszünet (versek), Madách, Pozsony, Szlovákia

Fellinger Károly: GALAMBLELKŰ

Jyll — Sun, 19 Nov 2023 23:01:31 +0000

Valamikor régen, élt egyszer Királyréven egy szegény, megtört özvegyasszony. Szegény is volt, magányos is, mert még gyerekkel sem áldotta meg a teremtő. Nem futotta neki tüzelőre, az erdőből meg rőzsét sem gyűjtögethetett, mert azt megtiltotta a király őfelsége. Legtöbbször didergett hát düledező vityillójában, akárcsak annak rozoga kéménye a csillagos ég alatt.
A szomszédnak volt egy bikaborja. Igen szilaj állat lévén, átugrotta a kerítést, és felöklelte az özvegyasszony szellőztetésre kirakott vánkosát. Szállt is abból a lúdtoll! A szegény asszony szaladgált az udvaron, igyekezett volna összeszedni a tollat, de hiába. Úgy fújt a szél is, mintha sietős dolga volna, hát szanaszét fújta a könnyű tollpihéket.
Az özvegyasszony ekkor csüggedten megszólalt:
– Ah, Szélkisasszony, vidd csak, teljék benne kedved !
És mit ad az ég ! Mindjárt ott is termett Szélkisasszony.
– Tudod mit, te szegény asszony! Szerencséd, hogy kisasszonynak szólítottál. Ajándékodért ajándék jár cserébe. Adok neked egy rózsaszínű vánkost, rakd éjszaka a fejed alá. Amit álmodsz, holnapra beteljesül.
Azzal egy gyönyörű, rózsaszínű, puha párnát nyújtott át az asszonynak, s mire az magához tért meglepetésében, Szélkisasszony már el is tűnt.
Várta az éjszakát az özvegyasszony, mint a kocsmáros a borravalót. Alighogy lehajtotta a fejét a puha, új párnára, már aludt is. Mit gondoltok, mit álmodott akkor éjjel? Nem álmodott másról, mint egy húsz év körüli okos gyerekről, akinek ő az édesanyja.
Reggel egy vidám hang ébresztette:
– Keljen fel, édesanyám, kész a reggeli!
Hát uram, istenem, egy húsz év körüli, kedves fiú költögette. A saját fia! Hej, de boldog is volt a szegény asszony. Nem is csoda, hiszen élete vágya teljesült. A fiú dolgos volt, sokat segített az anyjának a ház körül. Az állatokat is szerette. Ha meg akarta etetni a kutyáját, Pajtást, s elkiáltotta a nevét, előbb jelent meg a macskája, ha meg azt mondta: Cirmos, jer elő, Pajtás máris ott várakozott a finom csontocskára.
Hanem egy napon az a hír járta be az országot, hogy a király elherdálta a vagyonát, és teljesen leszegényedett. A gonosz király kiadta a parancsot a hajdúinak, hogy keljenek át a feketevízi réven, és vegyék el az emberektől az összes búzát, rozsot, még a vetőmagnak valót is.
Királyrévbe is eljutott ez a szörnyű hír. Sírt, rítt mindenki a faluban. Jöttek is a hajdúk, leseperték a padlásokat és a szekerekre rakták a gabonát. Ám ekkor csoda történt! A legényke és az édesanyja előtt megjelent Szélkisasszony. Egy nádsípot nyújtott át a legénynek:
– Ha ebbe belefújsz, egykomám, magad is elámulsz.
Belefújt a legényke a sípba. Abban a pillanatban a világ összes madara összesereglett a falu fölött. Olyan sötét lett, hogy nem látták egymást az emberek. A madarak megmerítették csőrüket a gabonában, vitték a búzát a boronált földek felé. Szórták a magot a szántóföldekre, lábukkal és szárnyukkal betemetve azt a földbe.
Megijedtek a hajdúk. Mit szól ehhez majd a király? Mi lesz, ha kérdőre vonja őket, hová lett az elorzott gabona? Hát inkább otthagytak csapot-papot, és százfelé szaladtak.
Időközben a koronáját is eladta a király, csak hogy pénzhez jusson. Mérgelődött is az egész ország népe, hogy ilyen ebadta királyuk van.
A következő évben Királyréven annyi búza termett, hogy a csodájára jártak egész Mátyusföldön. Ráadásul a szomszéd falvakban alig termett valami. A szegény özvegyasszonynak se kellett többé nélkülöznie, se fagyoskodnia. A fia, Galamblelkű – akit a falubeliek neveztek el így – gondoskodott az ennivalóról, de a tüzelőről is. Még meg is házasodott. Mégpedig Szélkisasszony egyetlen, csillagszemű leányával.
Amikor híre ment, hogy a király eladta a koronáját, a nép föllázadt.
– Tönkretette az országot a szégyentelen! És ugyan miféle király az, akinek koronája sincs?! – kiabálták az emberek mindenfelé.
Tömegestül özönlöttek be a palotába, és elkergették a mihaszna királyt.
– Galamblelkű legyen az új király! – kiáltozták.
Azután fényességes ünneplés közepette meg is koronázták helyette Galamblelkűt. Az új király igazságosan és okosan vezette az országot. Hát még milyen boldogan élt csillagszemű feleségével!
Ennyi volt, mese volt, így mesélte egy kobold. Erre futott, arra futott, malac füle neki jutott.

(Királyrévi monda nyomán)

Kapcsolódó oldalak:

Tagja a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának (SZMÍT) és a Magyar Írószövetségnek.

Elismerései

Ma ünnepli születésnapját Fellinger Károly felvidéki magyar költő, író, helytörténész

Jyll — Sun, 19 Nov 2023 23:01:09 +0000

* Isten éltesse! *

Az általános iskolát szülőfalujában Jókán, középiskolai tanulmányait Galántán a magyar tannyelvű Kodály Zoltán Gimnáziumban végezte, ahol 1979 és 1983 között az iskola lapjának, az Alkotó Ifjúságnak-nak főszerkesztői tisztségét is ellátta. Versei az 1980-as években antológiákban is megjelentek. Első önálló verseskötete az 1991-ben megjelenő Áramszünet, ezt követte az 1996-ban kiadott Csendélet halottakkal. Az Égig érő vadkörtefák (1997) című kötetében Mátyusföld mesekincsét, hiedelemvilágát dolgozta fel prózában és versekben. 1993-tól a Jókai Szó negyedévente megjelenő regionális lap szerkesztője. Helytörténeti írása a Honismereti Kiskönyvtár könyvsorozatban jelent meg 1997-ben Jóka – Nevezetességek címmel. A 2004-ben kiadott Fészek az égen című verseskötetét, 2006-ban a Fűhárfa, 2008-ban a Szélkergető, kerek köpeny gyermekversei követték. A 2009-ben megjelenő Hajléktalan búzavirág. Mátyusföldi mondák és hiedelmek kötetében Mátyusföld mese- és hiedelemvilágát jeleníti meg. 2010-ben két gyermekverskötete jelent meg, a Dióbölcső, mákfejcsörgő és a Mákom van. Csomagmegőrző című válogatáskötete 2011-ben jelent meg. Rész és egész című 2013-ban megjelent kötete 2004 és 2012 között írt verseinek válogatása.

Tagja a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának (SZMÍT) és a Magyar Írószövetségnek.

Elismerései

Művei

Lélekbogáncs; Vörösmarty Társaság, Székesfehérvár, 2022
Bóklászó; Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2021
Barangoló; Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2020
Zebra az autómosóban; Anser, Hetény, 2020 (Kabóca-könyvek)
Lófráló; Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2020
Csatangoló; Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2019
2018: Szimering, Kalligram Kiadó, Pozsony, Szlovákia
2018: Hullámvasút (gyermekversek) A LILIUM AURUM kiadó gondozásában jelent meg, a Vámbéry Polgár Társulás megbízásából
2018: Mindjárt gondoltam (gyermekversek) A LILIUM AURUM kiadó gondozásában jelent meg, a Vámbéry Polgár Társulás megbízásából
2017: ΦΩΣ ΣΤΙΣ ΠΕΥΚΟΒΕΛΟΝΕΣ poetry by ΚΑΡΟΛΟΣ ΦΕΛΙΝΓΚΕΡ, OSTRIA, Athén, Görögország
2017: À l’affût de Dieu (versek franciául), Éditions du Cygne, Párizs, Franciaország (ford. Pallai Károly Sándor)
2017: Köti a sötétséget (versek), Media Nova M., Dunaszerdahely, Szlovákia
2017: A Kincsesláda – The Treasure Chest (mesék magyar-angol kiadásban), AB-ART, Pozsony, Szlovákia
2016: Fellinger Károly legszebb versei (versek), Ekecs, Szlovákia
2016: Sieve of Light in the Pine Forest (versek angolul), Ekstasis Editions, Victoria (Brit Columbia), Kanada
2016: Dios está ausente (versek spanyolul), Luhu Editorial, Alcoy, Spanyolország
2016: Ilka vára (mesék), Vámbéry Polgári Társulás, Dunaszerdahely, Szlovákia
2016: Kéreggyűjtés (versek), AB-ART, Ekecs, Szlovákia
2015: Különbejárat (versek), Media Nova M, Dunaszerdahely, Szlovákia (Madách-nívódíj)
2015: Pokora (versek szlovákul), Szlovákiai Magyar Írók Társasága, Dunaszerdahely, Szlovákia
2015: Bétonnière ivre (versek franciául), Éditions du Cygne, Párizs, Franciaország
2015: Kincsesláda (mesék), AB-ART, Ekecs, Szlovákia
2015: Zavesa iz lucsej szveta (versek oroszul), Vest-Konszalting, Moszkva, Oroszország
2015: Tevazu (versek törökül), Siirden Yayincilik, Isztambul, Törökország
2014: Din cartea uitarii (versek románul), Tipo Moldova, Iași, Románia
2014: Humility (versek angolul), Libros Libertad, Surrey, Kanada
2014: Jancsi és Juliska (versek), AB-ART, Ekecs, Szlovákia
2014: Csigalépcső (válogatott gyerekversek), AB-ART, Ekecs, Szlovákia
2013: Poniznost (versek szerbül), Umetnicka Scena Siveri Janos, Mužlja, Szerbia
2013: Demut (versek németül), Windrose, Frauenkirchen, Ausztria
2013: Morzsabál (gyerekversek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2013: Alázat (válogatott versek), AB-ART, Ekecs, Szlovákia
2012: Rész és egész (versek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2011: Mákom van (gyerekversek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2011: Csomagmegőrző (válogatott versek), Mosonvármegye Könyvkiadó, Mosonmagyaróvár
2010: Dióbölcső, mákfejcsörgő (gyerekversek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2009: Hajléktalan búzavirág (mesék, mondák), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2008: Szélkergető kerek köpeny (gyerekversek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2006: Fűhárfa (gyerekversek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2004: Fészek az égen (versek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
1997: Jóka-nevezetességek, Honismereti Kiskönyvtár, Komárom, Szlovákia
1997: Égig érő vadkörtefák (mesék és gyerekversek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
1996: Csendélet halottakkal (versek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
1991: Áramszünet (versek), Madách, Pozsony, Szlovákia

(Forrás: wikipedia)

Fellinger Károly további alkotásai a Lenolaj.hu oldalán.

Fellinger Károly Mindjárt gondoltam című kötete az interneten keresztül is rendelhető ITT.

Fellinger Károly Ilka vára című mesekönyve megrendelhető itt.

Fellinger Károly Csigalépcső – Válogatott gyermekversek című kötete megrendelhető itt.

Fellinger Károly további kötetei rendelhetők: ITT.

Fellinger Károly: NAPSUGÁRKISASSZONY

Jyll — Sun, 14 Apr 2019 22:45:57 +0000

Hol volt, hol nem volt, megszületett végre Napsugárkisasszony, akit a tündérek küldtek a tarka mezők, mézillatú virágok és jámbor tekintetű állatok védelmére. Édesanyja nagypénteken, majd Szent György napján kukoricaszemmel a tenyerében megmosdatta a Kis−Duna meleg forrásában, ezáltal óva őt a kiütésektől, a kelésektől, a szeplőtől, az összes ártó betegségtől. Fürdővizébe babakorában a bőség áldásáért rézkrajcárt rejtettek, s egészséges, üde almát dobtak, hogy szép kerek, piros legyen az orcája és világraszóló a szépsége. Napsugárkisasszony titka az egyszerűségében, a szabadságában gyökerezett. Olyan gyökér volt ez, mint az égig érő fa gyökere. Napsugárkisasszonyt ezért is félteni és óvni kellett a boszorkányoktól, akik a kéményen át fekete macska képében belopakodnak az ágy vagy a dunna alá, szemmel verést és igézést okozva.

Napsugárkisasszonyt még a tüzesemberek is szerették. Tudták, ha vele együtt ülnek fel az ekére, nem űzi el őket a gazda goromba tekintete, s ami a fő, félni sem fognak tőlük. A tündérek megvédték a boszorkánytól Napsugárkisasszonyt. Akár a míves bábák, fürdővizébe gyöngymagot köptek, füle tövét finom vadkörtefa korommal kenték be, a nyakába vagy a karjára pedig piros masnit kötöttek.

Telt−múlt az idő, Napsugárkisasszony felcseperedett, és elindult világot próbálni. Először Holdanyóhoz ment. Minden áldott nap felsöpörte az egész Holdat, lemosta hegyeit, völgyeit, agyagos földdel, pontosabban agyagos holddal fölcsapolta udvarát. Ezt tette egy álló éven át, szorgalmasan és alázattal. Hiába bujtogatta a szél Napsugárkisasszonyt, hogy kár sürögnie−forognia, hiszen csupán huszonnyolc naponként látja édesanyja egésznek a Holdat, ráadásul az egyik fele láthatatlan az emberek előtt.

Napsugárkisasszony tudta, hogy rend a lelke mindennek, az ő órája nem romlik el, amíg a szíve igazat dobban.

Aztán a következő évben Földanyó vette szárnyai alá. Vetett, kapált, s amikor a termést időnap előtt kicsépelte a jégeső, ő összegyűjtötte a letört kalászokat, több mérföldnyire hazavitte a felcsipegetett magokat, s fellapozva a Bibliát, Noé történetére gondolt, miközben tyúkokat és mangalicákat etetett.

A harmadik esztendőt egy ismeretlen csillagon töltötte Napsugárkisasszony. Több királyság alkotta e legfényesebb bolygót, de úgy gyűlölték egymást az itt élő emberek és nemzetek, hogy még a boszorkányok is messziről elkerülték ezt a helyet. A szőke hajúak és a barna hajúak harcoltak egymás ellen. Végül úgy döntöttek, hogy a barna hajúakat áttelepítik délre, a barna hajúak országába, míg onnét a szőke hajúakat északra, a szőke hajúak birodalmába. Napsugárkisasszonynak már csak egy napja maradt a szolgálatból. A fekete hajú Földanyóra és a vörös hajú Holdanyóra gondolt. Azután fogta az ásót és reggeltől estig felásta vele az ötáras kertecskét.

– Miért csinálod ezt, Napsugárkisasszony? Holnapra úgyis másnak terem a föld! – mondták neki az ismerősei.

– Mert itt van a szántás, a munka ideje. És a föld nem tehet arról, hogy ki lakja éppen – válaszolta Napsugárkisasszony.

Miután másnap megérkezett az édesanyja házikójába, kiment Illésházára az Aranyász nevű szigetre, ahol állítólag tündérek vigyázták lépteit. Láttára felébredt a lusta akácos, pitypangtól sárgállott a lucernás, s Napsugárkisasszony, lehunyva mélykék szemét, megtapintotta a csöndet. Engedte, hogy ez a csoda vezesse pacsirtaszóval, fecskecsiviteléssel, szellők sóhajával, na és persze a Kis−Duna locsogásával.

Behunyva szemét, Holdanyóra, Földanyóra s az idegen csillag új lakójára gondolt. Vajon vetettek−e az ötárnyi kertecskébe? Közben az Aranyászból csak a tojáshéj úszott le a Kis−Dunán, egyenesen a Pörös zátony irányába. Ő meg nem is sejtette, hogy egy kihaltnak hitt griffmadár hátán várakozik, önfeledten merengve.

***

Kapcsolódó oldalak:

Tagja a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának (SZMÍT) és a Magyar Írószövetségnek.

Elismerései

Művei
2018: Hullámvasút (gyermekversek) A LILIUM AURUM kiadó gondozásában jelent meg, a Vámbéry Polgár Társulás megbízásából
2018: Mindjárt gondoltam (gyermekversek) A LILIUM AURUM kiadó gondozásában jelent meg, a Vámbéry Polgár Társulás megbízásából
2017: A Kincsesláda – The Treasure Chest (mesék magyar-angol kiadásban), AB-ART, Pozsony, Szlovákia
2016: Fellinger Károly legszebb versei (versek), Ekecs, Szlovákia
2016: Sieve of Light in the Pine Forest (versek angolul), Ekstasis Editions, Victoria (Brit Columbia), Kanada
2016: Dios está ausente (versek spanyolul), Luhu Editorial, Alcoy, Spanyolország
2016: Ilka vára (mesék), Vámbéry Polgári Társulás, Dunaszerdahely, Szlovákia
2016: Kéreggyűjtés (versek), AB-ART, Ekecs, Szlovákia
2015: Különbejárat (versek), Media Nova M, Dunaszerdahely, Szlovákia (Madách-nívódíj)
2015: Pokora (versek szlovákul), Szlovákiai Magyar Írók Társasága, Dunaszerdahely, Szlovákia
2015: Bétonnière ivre (versek franciául), Éditions du Cygne, Párizs, Franciaország
2015: Kincsesláda (mesék), AB-ART, Ekecs, Szlovákia
2015: Zavesa iz lucsej szveta (versek oroszul), Vest-Konszalting, Moszkva, Oroszország
2015: Tevazu (versek törökül), Siirden Yayincilik, Isztambul, Törökország
2014: Din cartea uitarii (versek románul), Tipo Moldova, Iași, Románia
2014: Humility (versek angolul), Libros Libertad, Surrey, Kanada
2014: Jancsi és Juliska (versek), AB-ART, Ekecs, Szlovákia
2014: Csigalépcső (válogatott gyerekversek), AB-ART, Ekecs, Szlovákia
2013: Poniznost (versek szerbül), Umetnicka Scena Siveri Janos, Mužlja, Szerbia
2013: Demut (versek németül), Windrose, Frauenkirchen, Ausztria
2013: Morzsabál (gyerekversek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2013: Alázat (válogatott versek), AB-ART, Ekecs, Szlovákia
2012: Rész és egész (versek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2011: Mákom van (gyerekversek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2011: Csomagmegőrző (válogatott versek), Mosonvármegye Könyvkiadó, Mosonmagyaróvár
2010: Dióbölcső, mákfejcsörgő (gyerekversek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2009: Hajléktalan búzavirág (mesék, mondák), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2008: Szélkergető kerek köpeny (gyerekversek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2006: Fűhárfa (gyerekversek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2004: Fészek az égen (versek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
1997: Jóka-nevezetességek, Honismereti Kiskönyvtár, Komárom, Szlovákia
1997: Égig érő vadkörtefák (mesék és gyerekversek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
1996: Csendélet halottakkal (versek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
1991: Áramszünet (versek), Madách, Pozsony, Szlovákia

Fellinger Károly: Ilka vára

Jyll — Mon, 01 Apr 2019 22:04:09 +0000

Aszögtől főszögig nincs olyan ember, aki ne hallott volna a kacsalábon forgó Ilka váráról. Hány és hány kisgyerek settenkedik el még ma is a vár helyére, kincsekről álmodozva, hátha ráakad ott egy aranykardra vagy egy aranyérmére.
Az egyre fogyó erdőből az árvalányhaj az egyedüli, ami még élteti a reményt, hogy újjáéled itt a természet. Ám az árvalányhajból is évről évre kevesebb van errefelé.
– Kopaszodnak a fövenyek – mondogatják az öregek, ha hiába keresik az árvalányhajat a megszokott helyeken. De micsoda története van ennek a helynek!

Egyszer régen, amikor a tatárok szövetségre léptek Luciferrel, még a magyarok királyának, Bélának is menekülnie kellett. Az egyik sötét felhőből pókok másztak le, s hálójukba belegabalyodott az uralkodó lába. Nagy nehezen kiszabadította a lábát, de átkelve a sekély patakon, újabb folyó állta útját. Hej, sajnálta is, hogy az udvari bolondjának ajándékozta a hétmérföldes csizmáját! A tatár meg csak jött és jött. Felégette a nádasokat, a mezőket, még a tüzesemberek délutáni pihenését is megzavarta. Megharagudtak a tüzesemberek. Nem messze a királytól, a folyón megláttak egy révészt.
Úgy ráijesztettek, hogy az menekülni kezdett a partra, s mit ad isten, pont a király felé futott a parton. A folyó akkor már vörös volt a tatárok áldozatainak a vérétől.
Így szólott a király a révészhez:
– Hallod-e, te révész, látom, bátor gyerek vagy. Nekem, a magyarok királyának szégyenszemre parasztgúnyában kell menekülnöm. Ha átviszel a túlsó partra, száz arany üti a markodat.
Hitte is a révész, meg nem is, de mivel magyarból faragta a Teremtő, szót fogadott. Átvitte a királyt a folyón, meg is kapta a száz aranyat. A kincsből aztán a Nagy dombon felépítette híres palotáját. Mondták is a cselédei: na, a kutya is oda piszkít, ahol nagyobb a rakás. A révésznek azonban ez nem volt elég. Idővel eladta a lelkét az ördögnek: fösvény lett, de annyira, hogy még akkor is a fogához verte a garast, amikor már kihullottak a fogai. Éjszakánként meg az ördögökkel mulatozott! Nem csoda, ha elzüllött, hisz aki korpa közé keveredik, megeszik a disznók.
Szent Kleofás! Ne is akarjátok megtudni, mi történt vele, mert hamar megvénültök. Főleg, ha már így is épp elég öregek vagytok. Na de most már mindegy, ha belekezdtem, végigmondom.
Amikor már mindenét elnyerte a kártyán Lucifer, a vár alatt megnyílt a föld, és a révész elsüllyedt a kacsalábon forgó várral együtt. Utána még egyszer megmozdult a föld, még böffentett is egy nagyot!

Telt-múlt az idő. Már a koldus is a harmadik faluban járt, amikor honnét, honnét nem, egy kőkecske fordult ki a földből a szántás során. Egy jókai parasztember ekéje borította ki a földből. Na most mit csináljon vele? Ilyet még életében nem látott. Elmesélte a faluban, mit talált. Jöttek is a babonás jókaiak. Nézték, nézegették a kőkecskét. Hej, az ilyesmi csak bajt hozhat annak a fejére, aki megtalálta! Mégpedig azért, mert ez a furcsa valami csak az Ilka révész tulajdona lehet. Megijedt a parasztember, gyorsan átdobta a kőkecskét a szomszéd földjére. Az meg dobta tovább a másikéra. Mindenki szabadulni akart tőle. Egyikük földjéről a másikéra dobálták, mint a lócitromot vagy a tehénlepényt. No, nem olyan könnyen, mert egy lócitromnál bizony sokkal nehezebb volt. Aztán egyiküknek eszébe jutott, hívják ide a papot, majd az megmondja, mit kell csinálni a kőkecskével. Jött is a pap, még szenteltvizet is hozott. De mikor meglátta a kőkecskét, ki se nyitotta a szenteltvíztartót, hanem csak ennyit mondott:
– Ez egy átokverte szobor. Jobb lesz, ha egy idegennek adjátok.
Arra tévedt egy fiatal idegen. Azt mondta, elviszi a kőkecskét, de azzal a feltétellel, ha lovat és kocsit is kap hozzá, hogy elszállíthassa. Hoztak is rögtön a jókaiak egy parasztszekeret meg két szép lovat. Csak vigye már innen azt az átkozott jószágot!
Igen ám, de azt sokan tudják, hogy az emberi butaság határtalan. Mert amit a jókaiak a szerencsétlenség forrásának néztek, az lett ennek az idegennek a gazdagsága. Hazavitte a kőkecskét a szekérrel. Aztán addig nézte, nézegette, mígnem rájött, hogy a kőkecske farka kicsavarható.
Ki is csavarta a kőből faragott farkat. Hát mikor a lyukba néz, mit lát? Bizony nem bánta meg, hogy belenézett. Mert a kőkecske bendője, egészen a lyukig, arannyal volt tele.
Mikor ezt a jókaiak megtudták, már hiába fogták a fejüket. De még mindig az átkozott Ilka révészt hibázgatták, mondogatván: „Bizony igaz, hogy a könnyen jött pénz ebül vész el!”
A Jóisten azonban megkönyörült rajtuk. Mert a közeli Öreg földek, a Nyárszeralja meg a Fekete-telek azóta is jól teremnek. Nem csoda, hisz arannyal volt trágyázva mindegyik. Akarom mondani, mindegyiken átgurult az arannyal teli kőkecske.
Így volt, igaz volt.

***

Kapcsolódó oldalak:

Tagja a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának (SZMÍT) és a Magyar Írószövetségnek.

Elismerései

Fellinger Károly: Virágének

Jyll — Sun, 31 Mar 2019 22:23:00 +0000

Szégyenlős a bujdosómák,
világgá megy, sírva mondja,
a széllel is egybekelne,
hogyha dicső pipacs volna.

Biztatja a búzavirág,
pislogatva, nagyot hallva,
hisz e zajos bolond világ
pipacsnak néz, te kis balga.

Búzavirág, búzavirág,
jaj, de pici ez a világ.
Elásott kincs, oly parányi,
nincs értelme megtalálni.

Búzavirág, búzavirág,
jaj, de pici ez a világ.
Elásott kincs, oly szemernyi,
haszontalanság keresni.

***

Kapcsolódó oldalak:

Tagja a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának (SZMÍT) és a Magyar Írószövetségnek.

Elismerései

Művei

2018: Szimering, Kalligram Kiadó, Pozsony, Szlovákia
2018: Hullámvasút (gyermekversek) A LILIUM AURUM kiadó gondozásában jelent meg, a Vámbéry Polgár Társulás megbízásából
2018: Mindjárt gondoltam (gyermekversek) A LILIUM AURUM kiadó gondozásában jelent meg, a Vámbéry Polgár Társulás megbízásából
2017: A Kincsesláda – The Treasure Chest (mesék magyar-angol kiadásban), AB-ART, Pozsony, Szlovákia
2016: Fellinger Károly legszebb versei (versek), Ekecs, Szlovákia
2016: Sieve of Light in the Pine Forest (versek angolul), Ekstasis Editions, Victoria (Brit Columbia), Kanada
2016: Dios está ausente (versek spanyolul), Luhu Editorial, Alcoy, Spanyolország
2016: Ilka vára (mesék), Vámbéry Polgári Társulás, Dunaszerdahely, Szlovákia
2016: Kéreggyűjtés (versek), AB-ART, Ekecs, Szlovákia
2015: Különbejárat (versek), Media Nova M, Dunaszerdahely, Szlovákia (Madách-nívódíj)
2015: Pokora (versek szlovákul), Szlovákiai Magyar Írók Társasága, Dunaszerdahely, Szlovákia
2015: Bétonnière ivre (versek franciául), Éditions du Cygne, Párizs, Franciaország
2015: Kincsesláda (mesék), AB-ART, Ekecs, Szlovákia
2015: Zavesa iz lucsej szveta (versek oroszul), Vest-Konszalting, Moszkva, Oroszország
2015: Tevazu (versek törökül), Siirden Yayincilik, Isztambul, Törökország
2014: Din cartea uitarii (versek románul), Tipo Moldova, Iași, Románia
2014: Humility (versek angolul), Libros Libertad, Surrey, Kanada
2014: Jancsi és Juliska (versek), AB-ART, Ekecs, Szlovákia
2014: Csigalépcső (válogatott gyerekversek), AB-ART, Ekecs, Szlovákia
2013: Poniznost (versek szerbül), Umetnicka Scena Siveri Janos, Mužlja, Szerbia
2013: Demut (versek németül), Windrose, Frauenkirchen, Ausztria
2013: Morzsabál (gyerekversek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2013: Alázat (válogatott versek), AB-ART, Ekecs, Szlovákia
2012: Rész és egész (versek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2011: Mákom van (gyerekversek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2011: Csomagmegőrző (válogatott versek), Mosonvármegye Könyvkiadó, Mosonmagyaróvár
2010: Dióbölcső, mákfejcsörgő (gyerekversek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2009: Hajléktalan búzavirág (mesék, mondák), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2008: Szélkergető kerek köpeny (gyerekversek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2006: Fűhárfa (gyerekversek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2004: Fészek az égen (versek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
1997: Jóka-nevezetességek, Honismereti Kiskönyvtár, Komárom, Szlovákia
1997: Égig érő vadkörtefák (mesék és gyerekversek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
1996: Csendélet halottakkal (versek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
1991: Áramszünet (versek), Madách, Pozsony, Szlovákia

Fellinger Károly: A KIRÁLYRÉVI KECSKEBOGYÓK

Jyll — Sat, 23 Feb 2019 07:50:53 +0000

Egy királyrévi szegény embernek annyi volt a gyermeke, hogy ha késő este hazatápászkodott a munkából, akárhová lépett a kis házikójában, mindenhonnan gyereksírás hallatszott. Egyszer aztán találkozott a halászok csalihelyén egy magába roskadt koldussal. Szóba elegyedtek. Mikor a szegény ember a koldus szemébe nézett, leesett az álla. Mert a koldusban bizony Mátyás királyra ismert! Nagy hirtelenjében felegyenesedett, és kivágta a rezet, de alaposan.
– Adjon isten, királyom! Érezze magát otthon Királyréven. Sok erre a szegény ember, de mindegyik imát szokott mondani uraságodért a templomban. A jó Isten még csak meghallgat bennünket, de a kegyelmed végrehajtói süketek, akár az ólajtó.
Megrémült a koldusgúnyába bújt Mátyás király.
– Hallod-e, te szegény ember, hát hogy a fenébe ismertél fel engem? Hisz csak aranypénzen láthatnád az arcomat, de aranyad nincsen, az biztos. Olyan szegény vidék ez, hogy még tehenet sem láttam errefelé. De kecskét annál többet! Annyi a kecske a faludban, mint kutyában a bolha!
– Meghiszem azt! – bökte oda a szegény ember. – Egy életem, egy halálom, bevallom én mindannyiunk nevében: azért is tartunk kecskéket, hogy ha már az aranypénzen nem láthatjuk az ábrázatodat, a kecskebogyón annál inkább. Tudd meg, te király, ez a te átkod. A kép alatt még az írás is kivehető: A magyarok királya. Ha többet fizetnének a szolgáid a szegény cselédeknek, lenne itt elég tehénke meg ló is. Hiszen a pénz pénzt szül, a tetű meg tetűt. Ráadásul akkor nem kellene a kecskebogyóval egy napon emlegetni felségedet.
Bámulta a király a kecskebogyókat. Nézte így, nézte úgy, de mindig csak magára ismert. Belátta, hogy igaza van a szegény embernek. Azonnal leváltotta a szolgáit, s igazságosabbakat rakott a helyükre.
A szegény embernek is felvitte az Isten a dolgát. Főellenőr lett belőle! Azonnal osztott hét-hét magyar holdat a szegényeknek, hadd legyen édesebb az életük. Erre le is került a király képe a kecskebogyóról.
Később, ha őfelsége és emberei szigorítani akartak, összébb húzni a szegény ember gatyamadzagját, a főellenőrré előlépett királyrévi paraszt felpattant a lovára, s már száguldott is a királyhoz. A palotába érve csak ennyit mondott neki:
– Felséges királyom, rossz hírt hozok. Reggel az egyik kecske bogyóján felismerni vélték kegyelmed fizimiskáját.
Mit mondhatott erre a király? Persze hogy azonnal visszavont mindenféle szigorítást. Nem is volt aztán több szegény ember az országban.

***

Kapcsolódó oldalak:

Tagja a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának (SZMÍT) és a Magyar Írószövetségnek.

Elismerései

Fellinger Károly: Újévi köszöntő

Jyll — Mon, 31 Dec 2018 22:59:17 +0000

Malmomban két bolond őröl,
most jöttek a falvédőről.

Lóvá teszik a világot,
koromból sütnek kalácsot.

Torkukból száll, zeng az ének:
Bort, búzát meg békességet!

***

Tagja a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának (SZMÍT) és a Magyar Írószövetségnek.

Elismerései

Fellinger Károly: SZÉP FENYŐFA

Jyll — Mon, 24 Dec 2018 07:09:47 +0000

Szép fenyőfa, karácsonyfa,
hegyes a tűleveled,
amíg a dísz reád kerül
megsebzed a kezemet.

Sárkányölő bajnok lennél,
tőrrel, karddal csörtető,
ki megvédi a kis Jézust,
ha már itt a jövendő,

Vagy a töviskoronája,
fájdalomnak gyökere,
az lennél hát szép fenyőfa,
szaloncukrokkal tele.

Ma előtted térdepel még,
gyönyörködik a világ,
tüzelőnek se kellesz majd
holnap és holnapután.

Kihajít az emlékezet,
kihajít az ablakon,
kitört varázsceruzahegy,
az vagy csak és fájdalom.

S mikor már a szemétdombra
kivisznek az emberek,
ágaid közt szaloncukrot
talál még egy kisgyerek.

Örömében szíve dobban,
mint a lepke, szinte száll,
ebbe hasad meg a szíved,
ez aztán a szép halál.

Odakinn a fenyvesekben,
a dombon, a kis hegyen,
minden fenyő örök álma,
hogy karácsonyfa legyen.

***

Tagja a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának (SZMÍT) és a Magyar Írószövetségnek.

Elismerései