A ház persze több felújítást is megélt. 1900-ban a városháza renováltatta, majd 1911-ben műemlékké nyilvánította. A ház oszlopain Nicolas Flamel monogramja látható angyalok kíséretében, de a legfigyelemreméltóbb részlet a renoválás során előkerült ófrancia felirat, a ház eredetére utaló mottóval a földszinti párkányzaton: „Mi, ennek az Úrnak ezernégyszázhetedik évében épült háznak a tornácán élő dolgos férfiak és nők, a törvény szerint arra vagyunk kötelezve, hogy mindegyikünk elmondjon minden nap egy Miatyánkot és egy Üdvözlégyet az Istennek, hogy kegyelme megbocsásson a szegény bűnösöknek, ámen.”

Nem véletlen, ha valakinek ismerősen cseng e mélyen vallásos, rendkívül gazdag mecénásnak a neve, aki halála után ingatlanjait, így ezt a házat is, a közeli Mészárszék Szent Jakab templomára (Église Saint-Jacques-la-Boucherie) hagyta, amelyet aztán a francia forradalom idején eladtak, hajóját lebontották; mára csupán a magában meredő Szent Jakab torony emlékeztet egykori létére. Nicolas Flamel (1330{?}–1410) sikeres írnok, másoló, közíró, kézirat-, és – jól sikerült házassága után – vélhetően ingatlankereskedő volt. A számos kórházat, templomot vagy kápolnát felújító, mások építését finanszírozó, páratlan vagyonú ember neve közszájon forgott; irigyei az ördöggel való cimboraságát emlegették, az alkimisták között pedig „köztudott volt”, hogy egy angyal iránymutatásával megtalálta a bölcsek kövét, aminek segítségével arannyá tudta változtatni az ólmot. A legenda szerint, amikor felnyitották a sírját, abban csak egy fadarabot találtak. Gyorsan elterjedt a hír: Flamel él! Többen látni is vélték, még a XIX. század közepén is. Állítólag a bölcsek kövét vörösborral elegyítve életelixírt állított elő, aminek segítségével több, mint 600 évig élt! Valójában persze nem. Sírja a lerombolt templomban volt, vörös márvány sírkövét egy régiségkereskedő kaparintotta meg, eladta egy kofának, aki azon árulta spenótját. A sírkő ma a Cluny Múzeumban látható, a valójában sosem volt alkimista Flamel csontjai pedig – hitveséivel együtt – a párizsi katakombákban kialakított osszáriumban pihennek.

Legendás alakja sok írót megihletett: szerepel a Harry Potter és a bölcsek kövében, A Da Vinci-kódban, Az alkimista – a halhatatlan Nicholas Flamel titkaiban, A vörös oroszlánban, hogy csak a legismertebbeket említsük, de készült róla számos film, opera, rajzfilm, képregény, sőt videójáték is.

Párizs legrégebbi épülete napjainkban egy, a hajdani várost idéző tipikus fogadó. Ínyenc francia ételeket kínál elfogadható áron. A légkör és a kiszolgálás barátságos…

(A Paris Zig-zag és a Wikipédia cikkei alapján; képek: Wikimedia Commons [CC BY-SA 3.0])

Kapcsolódó írások:

Fekete István: Párizsi szösszenetek című rovatban eddig megjelent írások

Fekete István: Szabadság lángja – Párizsi szösszenetek 1.

Fekete István: Eiffel tudósai – Párizsi szösszenetek 2.

Fekete István: Lutécia amfiteátruma – Párizsi szösszenetek 3.

Fekete István: A legkeskenyebb utca – Párizsi szösszenetek 4.

Fekete István: Lenyakazottak temetője – Párizsi szösszenetek 5.

Fekete István: Magyarország királynőjének átjárója – Párizsi szösszenetek 6.

Fekete István: A Wallace-kutak – Párizsi szösszenetek 7.

Fekete István: A legrövidebb utca – Párizsi szösszenetek 8.

Fekete István: És lőn világosság… – Párizsi szösszenetek 9.

Fekete István: A kipontozott utcanév – Párizsi szösszenetek 10.