Úgy hiszek el mindent, ahogy láthatatlan: csorog rólam a víz, benne úszik egy tulipántos láda. Úgy várom Istent, ahogy képtelenség, mert vajon hol lehetne kora délután? De mégsem kizárt – talán ott álldogál egy szántóföld közepén. Olyan, mint egy szo...