Fekete István: Az óriás elefánt – Párizsi szösszenetek 14.

Jyll — Sat, 05 Sep 2020 15:18:07 +0000

El tudja valaki képzelni, hogy Párizsban, az 1880 méter hosszú – ahogyan egy amerikai turistától a Champs Élysées-n hallottam – „Csemzilájzin” kétszer öt sávban hömpölygő forgalom látványát ne a Diadalív zárja le? Pedig nem sokon múlott, hogy helyén ma nem egy óriási elefánt trónol! 1806-ban Bonaparte Napóleon, aki szerette Frankhon és persze saját nagyságát hirdető jelekkel ékesíteni Párizst, úgy döntött: építtet egy hatalmas szökőkutat. A formát és a motívumot gyorsan eldöntötte: a félszigeti háborúkban spanyol lázadóktól zsákmányolt ágyúkból öntet egy óriás elefántot, amelynek ormányából tör elő a víz, belsejében és a hátán lévő toronyban pedig a saját dicsőségét hirdető múzeumot alakítanak ki. Helyének kiválasztását illetően azonban habozott a Csillag tér (Place de l’Étoile) és a Bastille tér között. Szerencsére a kortárs kritikusoknak sikerült meggyőzniük, hogy az elefánt, a nép nagyságát szimbolizáló „keleti motívum” sokkal hatásosabb lenne a város keleti részén, a lerombolt Bastille helyén, ráadásul az éppen épülő Szent Márton csatorna bőséges vizét használhatnák üzemeltetéséhez. Így aztán az Elíziumi Mezők sugárútjának végén található dombra végül is egy gigászi Diadalív került. A 16 méter átmérőjű, 24 méter magas elefántos emlékmű alapozását el is kezdték, s bár a határidő 1811 vége volt, a munkálatok rendkívül lassan haladtak, az elgondolás végül is nem valósult meg; a császárság 1815-ös bukásakor csupán az alépítmény volt kész a medencékkel. A tervek szerint az aranyozott bronz elefánt 15 méter magas lett volna a felső platformmal együtt, ahova az egyik 2 méter átmérőjű lábban csigalépcsőn lehetett volna feljutni. Emlékműve bemutatása végett az építész, Jean Alavoine, 1:1 méretarányú favázas gipszmakettet építtetett az 1814-es párizsi kiállításra, amelyet a tér délkeleti felén állítottak fel egy hatalmas fa hangárban. A gipszszobor a munkálatok leállása után is ott maradt jó 30 éven át, csupán a hangárt bontották le 1831-ben; így az elefánt már messziről látszódott. Időközben 1833 és 1840 között az emlékmű eredeti alapzatára felállították az 1830 júliusi forradalom „három dicső napján” elhunyt párizsiak ma is látható 52 méter magas, 4 méter átmérőjű emlékoszlopát, tetején a Szabadság Géniuszával, ahonnan 240 lépcsőfok megmászása után csodaszép kilátás nyílik a város keleti felére. (A sors fintora, hogy az oszlop elkészítésére ugyanaz az Alavoine kapott megbízást, aki az elvetélt elefántkút-terv kivitelezésén is dolgozott.) Az időjárás viszontagságainak kitett, teljesen lepusztult, igazi patkánytanyává züllött makettet végül is 1846 júliusában bontották el. Victor Hugo A nyomorultak című regényének egyik alakját, Gavroche-t, a bátor, szabad párizsi „gamin” figuráját ide álmodta meg: ez a pusztulófélben lévő óriás állat szolgált lakhelyéül. Hugo így mutatta be: „Negyven lábnyi magasságú elefánt volt, gerendázatból és falazatból készült, hátán házhoz hasonló toronnyal, amelyet egy mázoló valamikor zöldre festett, most pedig az ég, az eső és az idő feketére mázolt. A térnek ebben az elhagyatott és nyílt sarkában a kolosszus nagy homlokával, ormányával, agyaraival, tornyával, keresztcsontjával, oszlophoz hasonló négy lábával éjszaka meglepő és szörnyű árnyat vetett a csillagos égre. Senki sem tudta, mi legyen az értelme. Valahogyan a nép erejének a szimbóluma volt. Komor volt, talányos és mérhetetlen. Valami hatalmas, látható és egyenesen álló fantom volt a Bastille láthatatlan kísértete mellett.”

A képeken Jean Alavoine két díszkút-terve látható: az egyiket valamikor 1806 és 1809 között rajzolta, a Louvre-ban fellelhető színes akvarellje pedig az utolsó előterve az Elefánt (ma Bastille) térrel együtt. A júliusi emlékoszlop mellett balra található a pusztulófélben lévő gipsz makett; míg a földszínű fotón A nyomorultak című 2012-es brit musical-filmdráma díszletelefántja látható.

(A Paris Zig-zag és a Wikipédia cikkei alapján; képek: Wikimedia Commons [CC0], [CC BY 2.0])

Kapcsolódó írások:

Fekete István: Párizsi szösszenetek című rovatban eddig megjelent írások

Fekete István: Szabadság lángja – Párizsi szösszenetek 1.

Fekete István: Eiffel tudósai – Párizsi szösszenetek 2.

Fekete István: Lutécia amfiteátruma – Párizsi szösszenetek 3.

Fekete István: A legkeskenyebb utca – Párizsi szösszenetek 4.

Fekete István: Lenyakazottak temetője – Párizsi szösszenetek 5.

Fekete István: Magyarország királynőjének átjárója – Párizsi szösszenetek 6.

Fekete István: A Wallace-kutak – Párizsi szösszenetek 7.

Fekete István: A legrövidebb utca – Párizsi szösszenetek 8.

Fekete István: És lőn világosság… – Párizsi szösszenetek 9.

Fekete István: A kipontozott utcanév – Párizsi szösszenetek 10.

Fekete István: Párizs legrégebbi háza – Párizsi szösszenetek 11.

Fekete István: „Erdélyi palota” – Párizsi szösszenetek 12.

Fekete István: Az operaház titka – Párizsi szösszenetek 13.

Champs Élysées – Lenolaj

Fekete István: Az óriás elefánt – Párizsi szösszenetek 14.