Budapest – Lenolaj

Bánki Éva: BUDAPEST

Jyll — Tue, 22 Nov 2022 17:50:04 +0000

Nekem kicsi ez a város.
Pedig elfér benne egy egész birodalom:
Ősküküllő sétány, Hétvezér utca, Alsó- és Felső-
Kapronszegi utca. De valami itt mindig elromlik, beomlik,
tönkremegy. Nem is csoda. Hisz zúg-búg errefelé minden:
oszmánok vad népe, rabló mongol nyila, a szelídebbeknek
a római víziorgona – és az öltönyről és kisestélyiről
ne feledkezzetek meg! De a jövő is ilyen zabolátlan:
alkudhatsz a kocsmákban tíz-, húsz-, negyven százalékos
halhatatlanságra, csak törleszkedj, fizess, hízelegj!
És ha másokkal sokat halhatatlankodsz, elhagyhatod
ezt a nyomorúságos várost, ahol minden csatát
újrajátszanak… de vajon tényleg és örökre elhagyhatod-e?
Hajnalban hallhatod, hogy bőgnek félelmükben
az oroszlánok, akiket a rómaiak hurcoltak ide….

Hallhatod, igen.
Ha még nem öregedtél a kövekhez.
De ha könnyedén átutazol felettünk,
(elegánsan, térképpel vagy térkép nélkül),
csak sóváran remegő hidakat látsz.

Mert mind szabadulnánk.

***

54 vagyok, egy 11 éves, csodás kislány mamája. Nagykanizsán születtem, az ELTÉ-n végeztem, hosszú ideig éltem Portugáliában, Olaszországban és Spanyolországban, lovagregényekkel és trubadúrokkal foglalkozom, a Károli Kreatív írás specializációját vezetem. Szerelemből tanítok.

De az írás fontosabb. Versekkel kezdtem, regényeim, novellásköteteim a Magvetőnél és a Jelenkornál jelentek meg. Esőváros (2004), Aranyhímzés (2005), Magyar dekameron (2007), Fordított idő (2015), Elsodort idő (2017), Összetört idő (2019), Telihold Velencében (2020).”

Kapcsolódó oldalak:

Újnautilus Irodalmi és Társadalmi Portál

Újnautilus Irodalmi és Társadalmi Portál Facebook oldala

Bánki Éva írásai a Lenolaj.hu oldalán

További kapcsolódó oldal: https://www.facebook.com/profile.php?id=100086463106755

Kerekes Éva fotója

Jyll — Sun, 28 Mar 2021 10:40:45 +0000

Kerekes Éva alkotásai a Lenolaj.hu oldalán

Az autóvezető

Jyll — Tue, 05 Apr 2016 17:11:31 +0000

Örkény István egyperces novellája alapján készült kisfilm.

A Zsigmond Király Főiskola hallgatóinak tolmácsolásában.

Andrásfai Eszter: Váci úti távolodó

Jyll — Fri, 04 Mar 2016 07:54:15 +0000

Ma átutaztam emlékeimen,
Az első csókon, bizsergéseken.
Biliárdterem füst szagán,
Felnőttes csínyek izgalmán.

Egy csapat fiatal vág át a zebrán, bakancsok, szakadt farmerek, “stílusosan” szaggatott, koponyás pólók. Hangosan, vidáman, gondtalanul, izgatottan. Megállnak egy telefonfülkénél a lakótelep mellett, a lámpafény árnyékot vet a hámló vakolatra. Söröznek, cigiznek, hangosan nevetnek. Most azt hiszik, örökre boldog szerelmesek, de a fájdalmak a fejük felett már ott lebegnek.

Nézem őket a kocsiból, várom a zöldet.
Tisztán látok mindent. Pedig az új, csillogó üvegfalú irodák előtt csak öltönyök, kosztümök, aktatáskák jönnek-mennek sietve. Fontos dolguk után.

Jó érzés látni a fiatalokat, mégis furcsán hátborzongató. Feledhetetlen napok, órák, mégis milyen homályos, foghíjas, üresnek tetsző emlékek. Mennyi öröm, mennyi fájdalom. Jelentéktelenek, halványulók, mégis meghatározók, maradandók.

Megváltozott minden, én mégis ugyanazt látom, mint akkor. Tizeniksz éve.
Aztán a lámpa zöldre vált, és nem marad más, csak egy utolsó versszak.

Úton – hazafelé éppen
Család vár, gyermekem, férjem
Mert azt mégiscsak túléltem,
Ami elemésztett régen.

Andrásfai Eszter: Egy képről

Jyll — Thu, 25 Feb 2016 06:22:58 +0000

Van az úgy, hogy az ember készít egy fotót. Aztán rá sem hederít. Ezt a Kálvin téri villamosmegállóban, 2011 márciusában lőttem. Nagyjából el is felejtettem. A napokban viszont a képeim között kutakodva, felfigyeltem rá. Elővettem. Kicsit megvágtam, majd elkezdtem dolgozni rajta. És azt vettem észre, hogy az egyik effekt is nagyon jól áll neki, a másik effekt is nagyon jól áll neki, és a harmadik is…

Néha érdemes visszatekinteni a régebbi, akár jelentéktelennek tűnő képeinkre is, és szöszmötölni velük kicsit.

Jónás Tamás: Ködben

Jyll — Wed, 16 Dec 2015 09:17:50 +0000