Tűzhányók, csapdák, barlangok – no, lám,
a férfilélek. Mintha egy nagy költségvetésű,
amerikai filmet bámulnék, mondjuk,
az Indiana Jones XIV-et, ahol egy jóképű régészt
kergetek az őserdőben. Mert van egy üzenetem.
Mindig ugyanaz. Eltépheted, elolvashatod,
megőrizheted.

De én zokon venném, ha egy jóképű valaki
egy képzeletbeli őserdőben engem üldözne.
Hisz én megvagyok. Az én titkaim az enyémek.
Ám mosogatás közben szívesen elábrándozom.

Mi az ön legtitkosabb vágya, asszonyom?
Hogy dzsippel száguldozzam az őserdőben.

Persze nem találkoztam senkivel,
aki terepjáróval, helikopterrel keresett volna
eltűnt szíveket az őserdőben. Az én szerelmeim
mind csalódott, szomorú, „egy kávé is jó lesz”-,
„holnap majd megmutatom”- férfiak.
De nekem ők az egyetlenegyek – ha mondhatom.
Csak ez a keserű szél, Kelet-Európa-rozsda,
örökösen fájó télutó ne lenne… Kínos leírni
egy versben (pont egy versben),
hogy évszakhoz-helyhez nem illően
– se dzsip, se ló, se madárfütty, se dzsungel –
boldog vagyok.

54 vagyok, egy 13 éves, csodás kislány mamája. Nagykanizsán születtem, az ELTÉ-n végeztem, hosszú ideig éltem Portugáliában, Olaszországban és Spanyolországban, lovagregényekkel és trubadúrokkal foglalkozom, a Károli Kreatív írás specializációját vezetem. Szerelemből tanítok.

De az írás fontosabb. Versekkel kezdtem, regényeim, novellásköteteim a Magvetőnél és a Jelenkornál jelentek meg. Esőváros (2004), Aranyhímzés (2005), Magyar dekameron (2007), Fordított idő (2015), Elsodort idő (2017), Összetört idő (2019).”

Kapcsolódó oldalak:

Újnautilus Irodalmi és Társadalmi Portál

Újnautilus Irodalmi és Társadalmi Portál Facebook oldala

Bánki Éva írásai a Lenolaj.hu oldalán