2024-11-25
B. Tomos Hajnal 9
B. Tomos Hajnal: AMINT A KOPONYÁK
Kihalt a férfiak derekából
hajnali kaszasuhintások
vonagló virtusa,
asszonyok nyakából
a forrásvízre hajló kancsó
sikamlós íve -
lecsurgott már ereinkben
a mohák bársonyán
szűrt csermely
s itt maradtak a kövek,
akárha kimustrált vesék
végtermékei
k...
B. Tomos Hajnal: Homo electronicus
A konyha már csak portya-tér,
fémes gombok közt oszlik
a zsúfolt kétszernégy –
pizza legyen előbb
vagy online-menü,
dagasztógép lámpája villan,
akarva-akaratlan
képek sora illan,
mint utcapor arcomon,
napok híre
gyűlik fel valahol,
s mindennek ostor...
B. Tomos Hajnal: AZ ÖTÖDIK ÉVSZAK
Tejes rügyből
bomlott ki a lomb
s abból avar,
mint kígyó-csavar
nőtt lábunk köré –
Azóta már térdig gázolunk
a tél hulladékaiban
s nem titok:
hó hamvai alatt
sarjad már
az ötödik évszak.
B. Tomos Hajnal: KÁOSZ TORONNYAL
magam sem tudom,
mi történhet:
egész város lakik
ma bennem :
középkori falak,
vizesárkok szorongatják
vesémet,
s a szívem...
nos, a szívemet nem találom -
eltévedt a szokatlan
nyüzsgésben,
vagy csak pihen
egy félreeső park gyepén -
de semmi pánik:...
B. Tomos Hajnal: NEM-LÁTÁS
Még mindig elvakít
a szomszédig tartó
láthatár,
még felizgat egy
sikertelen naplemente
és elbotlok árnyékomat
kerülgetve -
a kazlakban heverő,
begyűjtött tájak
panoptikumában,
még mindig nem vagyok
elég bölcs a látáshoz.
B. Tomos Hajnal: MINT HÓBAN
Csak menni hangtalan
elemek pillája alatt,
nem rohanni valakihez,
időpontban ott lenni,
nem valahová befutni,
az utolsó percben,
mint pályaudvarra,
csak puhán lépdelni,
mint mikor
ösvényt taposol
az első hóban.
B. Tomos Hajnal: Betűtávlat
Nem baj, ha lehull
a tekintet,
ha elsorvad a szem,
mely ma még
látta a folyó fodrát,
csak megmaradjon
a meder s benne
az örök sodrású ár -
az elmés é
és a kis hasas bé
száz év múlva is
ugyanazt üzenje
a nyelvemet értőnek,
amit ma leírtam
ne...
B. Tomos Hajnal: ÁTMENET
Hajnalban, mikor
a metsző űrt
kezdi belakni a fény,
völgyekkel árkolt
szikla-koponyákról
úgy száll fel a köd,
mintha nyújtózó agyról
oszlana puhán az álom -
aztán lesz minden újra
emberi talppal mérhető,
frissen vájt lövészárok....
B. Tomos Hajnal: MÉG MA
Miért mindig csak
mögéd tekintgetsz
tegnapok ködös
lápjában ragadva,
vagy soha-álmok
hálójában ringatózva-
nem régen,
nem valamikor
nem majd egyszer,
még MA
boldog lehetsz,
mint fecske
merülhetsz
kristályos egekbe.