A lényeg az, hogy minden mást félretettem, az foglalkoztatott, azt írtam. Ám rá kellett jönnöm, hogy ”mindenki másként csinálja”…

Most, hogy a könyvtár nem veszi el napi nyolc órámat, többet dolgozom a Káfé Főnix onlájn lapunknak, amit másodmagammal szerkesztek. A ”többet” azt jelenti, hogy több szerzővel van újra dolgom, több szöveget kérek. Itt van például a kávézás-ankétunk, azt én szerkesztem, de mások írják.

Nos, egyik nagy meglepetésem, hogy még azok is, többen közülük, akik válaszolnak a két sovány kérdésre, időt kérnek. Megírják ugyan, amire kérem, tehát nem mondanak ”nem”-et, de nem azonnal, mert el kell végezniük, meg kell írniuk mindig valamit, vagyis nagyon elfoglaltak.

”Hm”, gondolom, elfoglaltak a szerzőim, csak én vagyok ilyen ”azonnali beugró”, bármikor ”igen”. Persze felismerem magam nem egy szerzőben, aki postafordultával válaszol, de hogy ennyien, ilyen sokan elfoglaltak! Gondolom, a hiba bennem van. Vagy túl kevés felkérés érkezik, vagy rosszul állok neki a megvalósításuknak.

Emlékszem, a bukaresti újságíró palota, a Scînteia Ház előtt találkoztam két idősebb szakival, egyazon busszal érkeztünk, az egyik megkérdezte, hogy elkészültem-e a második kötetemmel. Nekem akkor jelent meg az első, a Forrás-kötetem, s én még mindig annak örvendtem, dehogyis voltam kész a következővel. De hogy azt úgy csinálják… Nem tudtam, nem gyakoroltam. Közbe is jött egysmás: hazát cseréltem, megváltozott az otthagyott Kelet-Európában a társadalmi rendszer, szóval a második kötetem majd húsz évre rá jelent meg…

***

Gergely Tamás erdélyi magyar író, újságíró, szerkesztő 1952. augusztus 19-én született Brassóban. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar–francia szakos tanári diplomát (1975). Mint egyetemi hallgató részt vett a Stúdió 51 színi mozgalmában; tanári pályára lépve, előbb Tamásváralján, majd Halmiban tanított, 1979-től az Ifjúmunkás művelődési rovatának és irodalmi mellékletének szerkesztője volt.
1987-ben elhagyta Romániát és Svédországban telepedett le. A Ceaușescu-diktatúra bukása után felvette a kapcsolatot szülőföldjével, újra bekapcsolódott az erdélyi irodalmi és művészeti életbe. Újra publikál romániai magyar nyelvű lapokban (Brassói Lapok, Látó, Szabadság, Romániai Magyar Szó stb.). A stockholmi Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület (EMKES) munkáját is figyelemmel kíséri, ezen egyesület elsősorban az erdélyi és az Erdélyből elszármazott képzőművészek kiállításait támogatja. Részt vállalt az Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület Stockholm című kötetet megírásában Tar Károllyal (Lund), s Takács Gáborral (Kolozsvár), s a másik Takács Gáborral (Szentendre).

Gergely Tamás első írása az Utunkban jelent meg (1978), itt s a Korunk, Igaz Szó, Ifjúmunkás hasábjain szerepelt, közben az Igazság és Szatmári Hírlap azóta megszűnt ifjúsági oldalain (Fellegvár, Jelen) közölt. Mívesen szerkesztett és logikailag megfejthető groteszk novelláiban a beat-nemzedék elidegenedettségét és csalódottságát fejezi ki, ötletessége mögött mély emberséggel s a dolgok művészi érzékelésével.

Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása

Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán

Gergely Tamás írásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán

Gergely Tamás rovata a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán

Internet-kávézó / Első adag a Lenolaj.hu oldalán

Internet-kávézó / Második adag a Lenolaj.hu oldalán

Internet-kávézó / Harmadik adag a Lenolaj.hu oldalán

Internet-kávézó / Negyedik adag a Lenolaj.hu oldalán