Egy tiszta, hófehér inget vett fel aznap, hűvös tiszteleteként az ünnepnapnak, s így, az ágy szélén ülve, hosszan meredt vánkosára, mint fénytelen, eleven harcok tanújára, sóhajok, könnyek kolostorára, csak ült, közönyös hajnalba vonszolva az elhatározás...