***

Kapui Ágota (Sepsiszentgyörgy, 1955. május 15. – Újhartyán és Nyáregyháza között, 2018. június 19.) erdélyi születésű magyar költő, szerkesztő

Sepsiszentgyörgyön született, ott járt iskolába, és 1974-ben érettségizett a Székely Mikó Kollégiumban. A kolozsvári Babeş – Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarán szerezett magyar-francia szakos tanári diplomát 1979-ben. Egyetemi évei alatt több verse is megjelent az akkori vezető kulturális folyóiratokban, irodalmi lapokban, antológiában. A nyolcvanas évek derekán két kötetét is befogadta a bukaresti Kriterion könyvkiadó (egyik gyerekverses kötet lett volna), de megjelenésük később meghiúsult, mert 1988-ban családjával együtt áttelepült Magyarországra. Egy Budapest melletti kisvárosban, Dabason  kezdtek családjával együtt új életet. Az áttelepüléssel és a megváltozott életkörülményekkel egy időben költői vénája kiapadt, és több mint 20 éven keresztül egyáltalán nem írt verset. A kétezres évek derekán versírási kedve visszatért, de írásait nem hozta nyilvánosságra. Tizenöt évig volt a dabasi gimnázium tanára, majd 2002-től pályát módosított, és haláláig kulturális feladatokkal, rendezvényszervezéssel, kiadvány- és újságszerkesztéssel foglalkozott. 2015-ben érlelődött meg benne a szándék, hogy megjelentesse addigi verseit, és ebben Kaiser László, a Hungarovox Kiadó vezetője volt segítségére. A másik oldal című verseskötet megjelenése után két évvel, 2017 májusában látott napvilágot A lélek szárnycsapásai című kötete, szintén a Hungarovox Kiadó gondozásában.

Kapui Ágota vallotta, hogy a múlt „blokkjai” lassan felszakadnak és verssé oldódnak, így hálával tartozott a Gondviselésnek minden vélt rosszért és jóért, amivel sújtotta vagy megajándékozta. Az írás számára egyfajta „kegyelmi állapot” volt, amelyet sokévi hallgatás után tanult meg értékelni.

Kapui Ágota alkotásai a Lenolaj.hu oldalán

Kapui Ágota alkotásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán

A görög haldoklik. Úgy mondtam, hogy meglepődtem saját hangomon.
Aznap napfogyatkozás volt.
A kovácsoltvas kerítés előtt fehér kálák. A levegő vibrált, árnyékban 35 fok. Remegett a lég, és ebben a remegésben láttam a görögöt, ahogy terelte a birkáit. Bőre mint pergamen gyűrött lapjai.
Képzeletem játszik, a képek élesek.

Meghalok, mondta és a kálák kibontották fehér virágaikat.
Meghalok, szólt és kinyílt a kökény.
Meghalok, és lett napfogyatkozás.
Meghalok, és a görög kutyája nyüszíteni kezdett.
Meghalok, és kinyíltak a petúniák.

Isten tarka ege alatt láttam elmenni.
Mindenkinek így kéne végül távozni, fényben, meleg légben, hársillatban. Olyan nagy békében, ahol tudod, hogy az életben mindent jól csináltál.

Szeretnem kell valakit. Ember vagyok.

***

Mórotz Krisztina alkotásai a Lenolaj.hu oldalán