Napokra bezárta leányát a pincébe, néha még éheztette is. Az ördögökkel cimborált ez a gonosz ember, a haszonért eladta volna a saját édesanyját. Nemhiába könyörgött neki az anyja:

– Hallod-e fiam! Ne akard megváltoztatni azt, ami a teremtő által elrendeltetett. Annakidején te is szerelemből házasodtál.

Vörös lett erre a vízimolnár feje, s megeredt a szúrós nyelve:

– Elhallgasson, anyám! Úgyis sokba kerül maga nekem, még jártatja is a száját?! Ne adjon lovat a szerelmesek alá. Kinéztem én már a lányomnak egy gazdag vőlegényt. Igaz, hogy harmincegynéhány évvel öregebb nála, de pénze, az van dögivel. Azt maga is tudja, anyám, hogy a tetű tetűt fial, a pénz pedig még több pénzt. Ez a világ rendje Csallóközben. Különben is, mi maga, őrzőangyal?!

Elnémult e szavakra a vízimolnár édesanyja. Hullottak a könnyei, mint a záporeső, de a fia nem vett tudomást róluk. A két gőgös család kitűzte a menyegző napját, a szolgák sürögtek-forogtak, sütöttek-főztek, a pap megírta az eskető beszédet. Ekkor  jött a hír, hogy a lány eltűnt, és a halászlegény sincs sehol, talán a föld nyelte el őket. No, a lakodalomra készülődők hamar rájöttek, mi történt valójában. A szerelmesek kereket oldottak, nem akartak belenyugodni a megváltoztathatatlanba. A két felbőszült család a nyomukba eredt. A vízimolnár felfogadott három agyafúrt ördögöt nyomkeresőnek. Nekik adta cserébe a három bakkecskéjét. Úgyse voltak azok már jók semmire. Az ördögök meg örültek, hogy végre nekik is lesz miből dudát csinálni.

A szerelmesek addig futottak, menekültek, mígnem a lány fátyla beleakadt egy csipkebokorba. A fátyolból letépődött egy darabka. Nem megtalálta a három ördög közül a leggonoszabb! A vízimolnár mindjárt felismerte, hiszen az ő édesanyja adta azt a lánya tizennyolcadik születésnapjára. Bizony utolérték a szerelmeseket. A lány apja dühében egy jókora husánggal agyonütötte a fiút, majd mikor a lánya nem akart vele hazamenni, azt is. Képzeljétek, pont az előre kitűzött menyegző napján történt ez a szörnyűség! A lány teste abban a minutumban sárga liliommá változott, szerelméé pedig pirossá. A vízimolnár mérgében letépte mindkét virágszálat. De lássatok csodát! A sárga liliom csodaszép tündérré változott, felkapta elszakadt fátylát, s felszállt vele az égre. No, de mi történt a piros liliommal? Ott, ahol gyökerezett, mélykék tó buzogott fel a földből.

Égen úszó fátyla segítségével azóta ide ereszkedik le a tündérlány minden áldott este, és szomját a tó vizében oltja. A helybéli halászok ilyenkor hallhatják gyönyörű, szomorú énekét. Olyan csodálatos a tündérlány éneke, hogy az ámulattól a huhogó baglyok is elhallgatnak, de még a három ördög sem fújja a dudáját. Ezért emlegeti a csallóközi ember a Tejutat Tündérfátyolként.

Hogy a gonosz vízimolnárral mi történt aztán? Hát az, amit megérdemelt. A vejének valóval a malomban mulatozott egy este, amikor a malom kigyulladt. Olyan részegek voltak, hogy mozdulni sem bírtak. Nem is segített rajtuk senki! Bennégtek az ördögfajzatok.

Aki nem hiszi, járjon utána. De egészen a tóig! S ha meglátja a tündérlányt, hallgassa meg a dalát.

*

Csallóközi monda nyomán

Fellinger Károly további alkotásai a Lenolaj.hu oldalán.

*

Fellinger Károly Ilka vára című mesekönyve megrendelhető itt.

Fellinger Károly Csigalépcső – Válogatott gyermekversek című kötete megrendelhető itt.