Mert élne még tovább a régi kert, ha osztaná kegyelmét nyári este, ha fékezné erő a két ikert, egymásba érne mindkettőjük teste, de nedveit már kifacsarta hajnal, a kapukat már kulcsra zárhatod, ha gyökeréből táplál, nem marasztal, és sejtheted csak, miért hal...