Amikor 1935 januárjában a világhírű író, Thomas Mann ellátogatott Budapestre, ő volt az egyik, aki az írót a budai Várban kalauzolta, ezenkívül vezércikkben üdvözölte nagy „kollégáját”.

A második világháború kitörését elkeseredetten fogadta. 1940-ben adta ki az úgynevezett Krúdy-regényt Szindbád hazamegy címmel. Ez a könyv igazi stílusbravúr volt, olyan, mintha maga Krúdy írta volna. Ezzel a művel mesterének állított örök emléket.

Ezt követően írta meg talán legismertebb regényét A gyertyák csonkig égnek címmel; ugyanekkor A kassai polgárokból készült drámát is színpadra vitték. A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává, majd rendes tagjává választotta. Megírta Füves könyvét, majd közreadta a Pesti Hírlapban Vasárnapi Krónika címen megjelent írásainak gyűjteményes kötetét, valamint a Sirály című művét is.

A német megszálláskor feleségével elhagyták Pestet és Leányfalura költöztek. Naplójában a következőket írta: „Mintha március tizenkilencedikén eltört volna bennem valami. Nem hallom a hangom; mint amikor egy hangszer megsiketül; azt mondják, fából készült hangszerekkel megesik ilyesmi.”
1948-ban döntő lépésre szánta el magát a család: augusztus 31-én elhagyták az országot. Olaszországban, a campaniai Posillipóban (Nápoly elővárosa) telepedtek le. Itáliában ez idő tájt azzal vigasztalta magát, hogy ő ott mégsem emigráns, hiszen európaiként otthon van. Azonban arra is rá kellett jönnie, hogy külhonban nincs kinek írnia. Nem volt se közönsége, se olyan emberek, akiket gyűlölhetett volna.

Kezdte körülvenni az elveszettség érzése, hiszen hivatását – az írást –, ami az életet jelentette számára, kezdte elveszíteni. Az emigrációba kényszerült keserű és kilátástalan életérzése egyre erősödött. Ennek eredményeként 1951-ben megszületett első emigrációval kapcsolatos írása, a HALOTTI BESZÉD című verse, amely a magyar líra egyik legkiemelkedőbb alkotása.

Végül elhagyták Olaszországot, és New York-ba költöztek. Az anyanyelvtől és a hazától való elszakadás az írót nagyon megviselte, nem érezte magát otthon Amerikában. Hiányzott neki az európai kultúra, a gyökerek, a környezet, amiben élt. Megpróbálta elfogadni, hogy már nincs visszaút, hozzá kell szokni az új környezethez. 1956-ot mindvégig figyelemmel kísérte. A Szabad Európa Rádión keresztül mondta el gondolatait az eseményekről. Reménykedve, hogy hazája felszabadul a szovjet megszállás alól, november 6-án Európába repült. Sajnos, amikor november 7-én megérkezett Münchenbe, a nemzet sorsa már eldőlt. Ekkor hatalmasat csalódott a nyugati hatalmakban, amiért nem nyújtottak segítő kezet a bajban. Később, az 1960-as és ’70-es években ezért nem költözött vissza Németországba, Franciaországba vagy Angliába. A forradalom leverése után pár hétre Olaszországban maradt. Később New York-ból a Szabad Európa Rádión keresztül a MENNYBŐL AZ ANGYAL című versével üzent a magyaroknak.

Miután megkapta amerikai állampolgárságot, jelent meg a Napló 1945-57. Ebben a kötetben mondta el, miért hagyta el szülőföldjét, és bemutatta az emigráció kezdeti időszakainak keserveit. 1967-ben végrendeletet készített, amit magnóra vett fel családjának azt illetően, hogy mi történjen a kézirataival halála után. Ebben arra kérte feleségét, ha az oroszok végre elhagyták az országot és megtartották a demokratikus választásokat, vegye fel a kapcsolatot az MTA-val és helyezze letétbe náluk a kéziratokat.

1980-ban feleségével visszaköltöztek az Egyesült Államokba, San Diegóban telepedtek le. Itt már szinte remete módjára, magányossága és előrehaladott rákbetegsége miatt mély depresszióban élt. Közben meghalt felesége és híres filmrendező öccse is. Látogatókat már alig fogadott. 1989. január 15-én kézírással írta meg utolsó naplóbejegyzését: „Várom a behívót, nem sürgetem, de nem is halogatom. Itt az ideje.” Végül 1989. február 21-én egy pisztolylövéssel tett pontot életére. Hamvait a Csendes-óceánba szórták.

MÁRAI SÁNDOR: HOL VAGYOK?

Ülök a padon, nézem az eget.
A Central Park nem a Margitsziget.
Milyen szép az élet, – kapok, amit kérek.
Milyen furcsa íze van itt a kenyérnek.
Micsoda házak és micsoda utak!
Vajon, hogy hívják most a Károly körutat?
Micsoda nép! – az iramot bírják.
Vajon ki ápolja szegény Mama sírját?
Izzik a levegő, a Nap ragyog.
Szent Isten! – hol vagyok?

MÁRAI SÁNDOR: FÜVES KÖNYV (részletek)

33. Arról, hogy szabadok vagyunk

Mikor hatalmasokkal állasz szemközt, gondolj mindig arra, kitől kapták ezek az emberek hatalmukat? S mit tehetnek ellened? Elvehetik javaidat, szabadságodat vagy életedet? És aztán? Parányi mikroba, fertöző baktérium is elveheti életed, mely törékeny és mulandó, mint a rovarok élete. Nem, a leghatalmasabb úrnak sincs igazi hatalma lelked fölött, s ezért tehetetlen, ha te igazságos vagy, s ő igazságtalan. Csak akkor tehet ellened valamit, ha téged bűnben talál, s ő igazságos. Ezért ne arra gondolj, mit mondasz majd a nagy úrnak, hogyan viselkedel; csak arra gondolj, hogy szabad vagy, amíg igazságos vagy, s a nagy úr tehetetlen igazságod ellen.

63. Arról, hogy a dolgokat meg kell várni

Megvárni, egy angyal és egy szent türelmével, amíg a dolgok – emberek, eszmék, helyzetek -, melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád. Egyetlen lépést sem sietni feléjük, egyetlen mozdulattal, szóval sem siettetni közeledtüket. Mert bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan útban vannak feléd. Könyvek. Férfiak. Nők. Barátságok. Megismerések, igazságok. Ez mind feléd tart, lassú hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon. De te ne kapkodj, ne siettesd útjukat és közeledésüket. Ha nagyon sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos és személyesen a tiéd. Várj, nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal és életeddel.

202. Önmagamról

Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam, és az értelem szikrája világított az én homályos lelkemben is. Láttam a földet, az eget, az évszakokat. Megismertem a szerelmet, a valóság töredékeit, a vágyakat és a csalódásokat. A földön éltem és lassan felderültem. Egy napon meghalok: s ez is milyen csodálatosan rendjén való és egyszerű! Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb? Nem történhetett. Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot. Más és jobb nem is történhetett velem.

Tar Sándor
(Hajdúsámson, 1941. április 5. – Debrecen, 2005. január 30.)

Szegényparaszti családban nőtt fel, gyerekkorától megszállottan olvasott, verseket, történeteket írt. A debreceni gépipari technikumban érettségizett, végzettségét tekintve fegyver, lőszer- és robbanóanyag-technikus volt. Elbocsátásáig az orvosi műszergyárban dolgozott, azután munkanélküliként tengette életét. 1991-től 1999-ig a Holmi szerkesztőbizottságának tagja volt. 2005 januárjában hunyt el debreceni otthonában.

Több tucatnyi elbeszélése, novellája látott napvilágot, de írt regényeket és szociográfiai munkákat is. Elbeszélései a perifériára szorult emberek sorsát örökítik meg, akiket maga alá gyűrt a kilátástalanság és a nyomor. A rendszerváltozás vesztesei ők: munkanélküliek, kiszolgáltatottak, betegek. Figurái többnyire egyszerű, tanulatlan emberek, ám gyakran ábrázolt magasabb végzettséggel rendelkezőket is, akiket a valóság végül rádöbbent erőfeszítéseik haszontalanságára. Művei francia, finn és német kiadóknál is megjelentek.

Legfontosabb művei: A 6714-es személy, Mért jó a póknak?, A te országod, Minden messze van, A mi utcánk, Ennyi volt, Szürke galamb, Lassú teher, Nóra jön, Az áruló, A térkép szélén, Az alku. Gonosz történetek, Te következel.

Nagy Gabriella a Litera.hu irodalmi portálon 2005-ben közzé tett néhány verset, amelyet Tar Sándor írt és küldött el neki. Íme közülük három:

SORSUNK

egy vityillóba benyúló enyhén lekonyuló
konyhai pletyka megtámadott
figyelem
valamennyi őselem ez már nem
nyelem le
van még egy telem
és e levelem
mindössze finom de komoly megfogalmazása érzéseimnek
az érdeke úgy nősténynek mint hímnek
nyomnak már ugyan a kor terhei
de
MINEK A LÉGYFOGÓ könyörgöm
ÉN A PÓK
LEGYEK
SZAPORODJATOK!
élnünk kell

ABSZOLÚT MAGÁNY
megunva saját társaságomat köszönés nélkül elmentem
most aztán nézhetek magam után

SZIMBOLIKUS VERS, AMELYBEN MINDEN VILÁGOS
három ezüstpohár
három üvegpohár
két ezüstpohár
három üvegpohár
egy ezüstpohár
három üvegpohár
három üvegpohár
szívem, lassan semmink sem marad

Budai Éva
(Forrás: wikipedia.hu, Litera.hu)

“Ma hull a hó és álom hull a hóban
bólint a láng az üres kaszinóban

Az öreg doktor német lapba süllyed,
mint vén kámzsás nézi a gót betűket

A szolga fát tesz a beteg parázsra,
Horatius. hol mezeid varázsa?

Itt ólomlábon jár a gond a hóban,
és Amerika sejlik a kunyhóban

Amerika, az aranyhímű távol,
szőve remény, s kétség fonalából

Ma hull a hó és álom hull a hóban
befüggönyözve a világ valóban.”

S a függönyön túl zene szűri hangját
egy operában ma Puccinit adják.

Nagy operában, bordó és aranyban,
és hull a hó és hull, hull szakadatlan.

***

58 vagyok, egy 14 éves, csodás kislány mamája. Nagykanizsán születtem, az ELTÉ-n végeztem, hosszú ideig éltem Portugáliában, Olaszországban és Spanyolországban, lovagregényekkel és trubadúrokkal foglalkozom, a Károli Kreatív írás specializációját vezetem. Szerelemből tanítok.

De az írás fontosabb. Versekkel kezdtem, regényeim, novellásköteteim a Magvetőnél és a Jelenkornál jelentek meg. Esőváros (2004), Aranyhímzés (2005), Magyar dekameron (2007), Fordított idő (2015), Elsodort idő (2017), Összetört idő (2019), Telihold Velencében (2020).”
Át (2022)

Kapcsolódó oldalak:

Újnautilus Irodalmi és Társadalmi Portál
Újnautilus Irodalmi és Társadalmi Portál Facebook oldala
Bánki Éva írásai a Lenolaj.hu oldalán

A szokás eredete homályba vész. A legelterjedtebb magyarázat szerint a bolondok napja a középkori Franciaországból származik, ahol az év április elsején kezdődött, és ezen a napon az ismerősök ajándékokkal lepték meg egymást. 1564-ben IX. Károly január 1-ére helyezte át az újévet, a rendelkezést azonban csak lassan fogadták el, sokan április elsején is küldtek ajándékokat. A kettős költség miatt ezek szép lassan tréfás semmiségekké, meglepetésekké változtak: a hamis évkezdetet hamiskodással ülték meg.
Egyesek ezt a napot az ókori Saturnaliák folytatásának tekintik, mert a féktelen vidámsággal megült ünnepen úr és szolga egy napra szerepet cserélt. Mások szerint a szokás valóban az ókori Rómából származik, de a szabin nők elrablása ihlette: Romulus ugyanis az áprilisi Neptun-ünnepre hívta a szabinokat, akiket aztán becsaptak, elragadták lányaikat és asszonyaikat.

Van olyan magyarázat is, hogy a szokás a húsvéti passiójátékokból ered. A naiv, népies misztériumokban Krisztust pere során Kajafástól Pilátushoz, innen Heródeshez, majd megint Pilátushoz küldözgetik (innen ered a Ponciustól Pilátusig szaladgál szólás is). Ennek nyomán alakult ki az a szokás, hogy jóhiszemű embereket húsvétkor hamis ürügyekkel ide-oda küldözgetnek. A szokás Skóciában sokáig élt: a kiszemelt áldozatot lepecsételt levéllel küldték valamely távolabb lakó ismerőshöz, aki a papíron ezt olvasta: “áprilisnak elseje, küldd a maflát másfelé.” A címzett persze visszazárta a borítékot, és újabb útra küldte a jámbor embert, amíg csak annak meg nem jött az esze. Az ugratás ártatlan formájának áldozatai gyerekek is voltak, akiket galambtejért, szúnyogzsírért, kakasfogért küldtek a boltba.

A brit lapokban szinte üzemszerűen űzték az április elsejei tréfákat. Emlékezetes csíny volt, amikor 1798-ban valamennyi újságban feltűnő hirdetés tudatta: április 1-én soha nem látott menet vonul be a Westminster apátságba: lesznek köztük agg férfiak és nők, mindkét nembeli özvegyek és gyermekek, nős és elvált férfiak, férjes és férjeiktől elválasztott nők, mindenféle rendűek és rangúak. Akkor még kevésbé voltak gyanakvóak az emberek, nem tűnt fel nekik, hogy a megfogalmazás szerint mindenki a menetbe tartozik. A tömeg össze is gyűlt, rendben várakozott, majd amikor valaki elkiáltotta magát: “április elseje!”, az emberek nevetve szétszéledtek.

Ezen a napon sokszor nehéz a tréfa és a valóság között különbséget tenni, így megesik, hogy az április 1-ei tréfának szánt hírek pánikot keltenek, a valós híreket pedig tréfaként fogják fel. Amikor 1946. április 1-én egy földrengés után 150 áldozatot követelő szökőár söpört végig Alaszkán és Hawaii szigetén, az áldozatok magas számában közrejátszott, hogy akadtak, akik tréfának vették a vészjelzést. Egy másik furcsa történet szerint a 17. században a franciák által bebörtönzött lotaringiai herceg éppen április 1-én kísérelt meg börtönéből kiszabadulni álruhában. A mellé rendelt cselédlány felismerte, és jelenteni akarta a szökést, ám mindenütt megnyugtatták: ők is tudják, aznap van a bolondok napja. Amikor aztán kiderült, hogy a rab tényleg kereket oldott, már késő volt.

Néhány igazi áprilisi tréfa

A svájci spagetti-szüret
1957-ben a mértékadó BBC Panoráma című hírmagazinja bejelentette, hogy az enyhe tél és a rettegett spagetti-zsizsik kiirtása miatt a svájci farmereknek örvendetesen dús spagetti-termésben lehetett részük. A híradást döbbenetes felvételekkel illusztrálták, amelyeken svájci parasztok spagetti-kötegeket húztak le a fák ágairól. A riportban a bámészkodók köréből is többeket megszólaltattak, akik a látvány hatására rendre azt tudakolták, hogy hogyan nevelhetnének saját maguk számára is spagetti-fákat. A BBC munkatársai diplomatikusan csak ennyit válaszoltak: „ültess egy kis darab spagettit egy adag paradicsomszószba és reménykedj a sikerben!”

Instant színes TV
1962-ben még csak egy TV-csatorna létezett Svédországban, az is fekete-fehérben sugározta a műsorait. Az állomás technikai szakembere, Kjell Stensson április 1-jén megjelent a képernyőn és bejelentette, hogy egy újonnan kifejlesztett technológiának hála, valamennyi TV-néző villámgyorsan átválthatja az adást színesre. Ehhez csupán annyit kell tenniük- tanácsolta a technikus -, hogy húzzanak egy nylon harisnyát a képernyőre. A bejelentés hatására állítólag Svédország hétmillió lakosából több százezren kipróbálták a dolgot.

Tavaszi nagytakarítás az interneten
1997-ben egy e-mail járta be a világhálót, mely szerint március 31-e éjféltől április 2-a nulla óráig nagytakarítás miatt bezár az internet. A levél szerint a nagytakarításban kisöprik a hálózatban sodródó „roncsokat, törmelékeket”, mint például a halott e-mail címeket, inaktív ftp, www oldalakat. A nagytakarítást öt nagyteljesítményű, többnyelvű japán robot végzi. Néhány évtizede egy amerikai telefontársaság kérte arra ügyfeleit, hogy április elsején helyezzenek műanyagzacskót készülékeikre, mivel a vonaltisztogatás miatt nagy mennyiségű por távozhat a kagylón keresztül.

Megváltozik a pi értéke
1998. áprilisi számában a New Mexicans for Science and Reason lap hírlevele arról számolt be, hogy az alabamai törvényhozás a pi értékét a 3,14159-ről a „bibliai” hagyományoknak megfelelő 3,0-ra módosította. A cikk hamar felkerült az internetre is, bejárta az egész világot, és hamarosan tiltakozók ezrei kezdték el e-mailben és telefonon bombázni az alabamai törvényhozást.

Fütyülő sárgarépa
2002-ben a Tesco a The Sun című lapban fizetett hirdetésben tette közzé, hogy mostantól üzleteiben genetikailag módosított fütyülő sárgarépa is kapható. A reklám szerint a sárgarépa oldalán fokozatosan vékonyodó lyukak találhatók. E légbuborékoknak köszönhetően a megfőzött répa sípoló hangot ad ki.

Víz a Marson
Az április elsejei átverésekbe még olyan komoly szervezetek is be szoktak szállni, mint a NASA, amely 2005-ben a Víz a Marson! szalagcímet jelentette meg a honlapján, amire ráklikkelve az alábbi képet láthatták a becsapott olvasók.

Állati nyelvekre fordító program
2010-ben a google egy állati nyelvekre fordító programot hozott létre. Aminek még saját weboldalt is készítettek. A honlap még a mai napig él.

Budai Éva
rovatvezető
(forrás: wikipedia)

Para Olga Sepsiszentgyörgyön született 1948-ban.

A diktatúra éveiben az államvédelmi hatóság megfigyelte családját, próbálták ellehetetleníteni az életüket, ezért többnyire álnéven írt a Hét, Új Élet, Szilágyság, Romániai Magyar Szó, Szatmári Friss Újság, Zámoly Hírei, Erdélyi Napló, Európai Idő, Székely Hírmondó, Kovakő, Háromszék lapokban.

1994-ben véletlen általi tragikus körülmények között elhunyt kisebbik fia, ez megbetegítette, nyugdíjba vonult.

1994-től szépirodalmi írásai jelennek meg különféle lapokban, irodalmi folyóiratokban: Árva Tövishát, Európai Idő, Szatmári Friss Újság, Az Aranypor-térségi, irodalmi folyóirat Mosoni-síkság, Hanság, Szigetköz.

Para Olga alkotásait rendszeresen közli a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap és a Lenolaj irodalmi és művészeti portál, az Arthur Gondola Összművészeti Magazin, a Porcelánszív Irodalmi Magazin, a Székely Hírmondó irodalmi rovata, a Hintaszék, az erdely.ma.ro, a Magyar Nemzet, MNO.hu., a Magyar Irodalmi Lap, a XX. század. – CD–én dokumentumpróza.

Megjelent kötetei:
1. A Sepsiszentgyörgyi Parnasszus Irodalmi Kör aktív tagja, annak indulása óta támogatja és segíti a kör működését. 2007-ben a Kézdivásárhely székhelyű Syculus Kiadónál jelent meg a Parnasszus Irodalmi Kör alkotóinak műveit tartalmazó Visszapillantó tükör című antológia, melyet Sepsiszentgyörgy Kulturális Tanácsa hivatalos pályázat útján támogatott.
2. 2016-ban jelent meg az Első versem költészet napi antológia Cseke Gábor szerkesztésében.
3. és a Csillag és a Lant című verskötete elhunyt fia emlékére Cseke Gábor szerkesztésében.
4. 2017-ben Így költök én költészet napi antológia Cseke Gábor szerkesztésében.
5. Para Olga: Valakinek megmaradni – Feljegyzések versben–prózában – Cseke Gábor szerkesztésében.

Para Olga alkotásai a Lenolaj.hu oldalán

Para Olga alkotásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán

Forrás: Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap

Arany János családja körében
1863
Arany Juliska esküvője
Arany mellett ül neje, Juliska leánya, mögöttük állnak Arany László és Széll Kálmán esperes Arany Juliska vőlegénye

Apjának kiemelkedése a paraszti sorból még bizonytalan volt, de ő már a kezdetektől fogva értelmiségi pályára készült. Gyermekkorának egyéniségformáló polgári légkörét erősen módosította, illetve az átlagos értelmiségi szint fölé emelte apjának költő és irodalmár volta, illetve az is, hogy Arany János bizonyos mértékig (vitatható nemességük tudata ellenére) mindvégig kötve érezte magát a parasztsághoz, amelyből származott.

Nem sok tudomásunk van arról, hogy Nagyszalonta és a szabadságharc emléke, illetve az ezt megelőző Petőfi-látogatások milyen módon befolyásolták az ifjú Arany Lászlót. Egyébként egy ilyen látogatás alkalmával írta hozzá Petőfi: Arany Lacinak című versét.

Ifjúi gondolkodásmódját a világosi fegyverletétel utáni évek, és apja nagykőrösi tanárkodásának időszaka határozta meg. Magyarország történetének egyik legnehezebb korszaka volt ez. Ő azonban éppen ennek a tragikus időszaknak köszönhette azt a kitűnő iskolát, amilyen irodalmunkban valaha is osztályrészül jutott valakinek. A protestáns értelmiség nagy része Kőrösön talált menedéket ezekben az években.

A politikai háttér, az irodalmi élmények és ösztönzések mellett írói és közéleti életpályája fejlődésére – természetesen – nagyban hatott apja is. Jogász korában a pesti egyetemen már sokféle ismeret és sokrétű érdeklődési kör, illetve nagy munkabírás és munkakedv jellemezte Arany Lászlót. Emellett jellegzetesen polgárias munkaszervezői készsége és módszeressége is kiemelhető. Ennek tanúbizonyságai azok az apró, névtelen cikkei és jegyzetei, amelyeket apjának segítve a Koszorúba írt. Ezekben az írásaiban leginkább a léha francia társadalmi drámákat, vígjátékokat és operetteket, illetve az érzelgős német színműveket támadta a művészet erkölcsi komolyságának, nemzeti küldetésének és a realizmus érdekében.

Arany László aláírása

Székelyföldön gyűjtött népmeséit Eredeti népmesék címen adta ki. Apja, nyomdokain haladt, fő műve A délibábok hőse című verses regény; hősével, a beszédes nevű Hübele Balázzsal megalkotottak egy új figurát, a koncepció nélküli magyart, amolyan fordított Pató Pál urat. Műve tematikája miatt sokan az 1870–80-as évek „reményvesztett nemzedéke” tagjaihoz sorolták.

1898-ban, ötvennégy éves korában halt meg. Életműve összesen öt kötet, ebből egy mesegyűjtemény, egy műfordítások, kettő tanulmányok. Szépirodalmi alkotásai beleférnek egyetlen nem túl nagy terjedelmű kötetbe.

BUDAI ÉVA
rovatvezető
(forrás: wikipedia)

Arany László: KÉSŐN

(Lenau után – Szalay Gizelának)

Már elnyit a tavasz, varázsa széled,
Szép álma eltünt, el van zengve dalja,
Üde virágát nyári hő aszalja,
– Munkára int, küzdésre hí az élet.
A ló nyerít, a harc lármája éled,
Körülvesz, elborít küzdés zsivajja,
S a küzködő, – míg majd sír nem takarja –
Nyugalmat, enyhülést ritkán remélhet.
Leányka! ó ama tavasz korában
Miért kerestelek mindig hiában?
Eszmény valál, kit vágyam üldözött;
Most megjelensz, szívemmel játszva játszol,
Föl-fölmerülsz s megint eltünni látszol
E zajgó életáradat között.

Kapcsolódó írásunk:

1817. március 2-án született ARANY JÁNOS költő, a Kisfaludy Társaság igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia tagja és főtitkára

Kapcsolódó oldalak:

Arany László összes költeménye

ARANY LÁSZLÓ: MAGYAR NÉPMESÉK

Hogy Vámbéry 1831-ben született-e vagy egy évvel később, maga sem tudta bizonyosan, nem lévén kötelező anyakönyvezés a régi Magyarországon. A tudós születési dátumát így a hagyomány teszi 1832-re. A Pozsony megyei Szentgyörgyön született kisfiú egészen apró gyermekként jutott árvaságra, anyjával együtt szinte koldusbotra. Nyolcéves koráig nemigen tanult mást, mint Mózes öt könyvét héberül, hozzá komplikált vallási kommentárokat; igaz, a magyar nyelv is kötelező volt a kicsinyek számára, otthon pedig a család és a szomszédság németül beszélt.

Vámbéry Ármin
(Szentgyörgy, 1832. március 19. – Budapest, 1913. szeptember 15.)
magyar orientalista, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja

A tréfa mögött, mármint hogy csak az első négy-öt nyelv elsajátítása nehéz, van némi logika: a gyermek Vámbéry már tízéves kora előtt írt, olvasott és beszélt két nem indoeurópai nyelvet (a hébert és a magyart), és jóllehet ki tudta volna róla, hogy híres orientalista lesz, német nyelvtudása európai látókörrel ruházta fel – potenciálisan legalábbis. Érdekes az atmoszféra, amelyben ez a testi hibás, koldusszegény kisfiú felnőtt: a dunaszerdahelyi protestáns elemiben, majd tandíjmentes iskolaelsőként a piarista gimnáziumban merőben más szellemi légkörbe került (a papoknál a társalgás nyelve is a latin volt még; íme a negyedik nyelv!). Így három felekezet szigorú – ha nem is bigott – légkörében elméje is korán nyiladozni kezdett, még gyermekfővel felfigyelt például a való élet és a tételes vallások ellentmondásaira.

Az iskolaelső kisfiú tehát ingyenesen tanulhatott, és közbe férfivá edzette a nyomor: kolostori csizmatisztítóként keresett néha pár garast, “és ha egy szelet kenyér, egy sült krumpli jutott neki, ő volt a legvidámabb diák a padban” – írja róla Hazai György. Vámbéry a pozsonyi bencéseknél folytatta gimnáziumi tanulmányait, Bécs szomszédságában, ahová kisdiákként el is jutott még a forradalom előtt, és látta V. Ferdinánd királyt kikocsizni. De látta a nagy idők vézna kis tanúja Kossuthot, Batthyányi Lajost és Eötvös Józsefet is a pozsonyi diétán.

Miközben az 1848-49-es forradalom és szabadságharc távoli mennydörgésként vonult el a látóhatár mögött (s ebben a zsidókat emancipáló magyar forradalomban Vámbéry hazafivá érett), a tizennyolc éves ifjú nem ülhetett az egyetem padsoraiba, nem volt rá pénze, hanem nyelvtudását kamatoztatta szerte az országban, úri családoknál, házitanítóként. A Délvidéken támadt föl érdeklődése a török nyelv iránt, s innen már csak egy lépés vezetett a nagy eszméig: Kőrösi Csoma Sándorhoz hasonlóan meg kellene keresnie a magyarság homályos őshazáját, valahol a keleti török népek barbár világában, az Oszmán Birodalom határain túl.

Élete alkonyán azzal a rokonszenves őszinteséggel, ami sajátja volt, be is vallotta: önmagát is megtévesztette, amikor túlságosan bízott fényes elméjében, remek nyelvkészségében, amely sohasem párosult szakképzettséggel a nyelvek birodalmában. Az abszolutizmus sivár éveiben nem mindenki fogadta szívesen az ötletet, hogy egy fiatal házitanító Konstantinápolyban tökéletesítse török ismereteit, hiszen a szultán fővárosában még szabadon mozogtak a Kossuth-emigráció hősei. Másfelől viszont a magyar tudósok, közöttük is Eötvös József szívesen támogatta a kellemes modorú, tudós ifjakat: hátha valóban fényt deríthet ez a sánta fiú a magyar eredetkérdésre.

Vámbéry Ármin dervisruhában
(1860)

Így szállhatott gőzhajóra 25 évesen Vámbéry Ármin, hogy azután a Fekete-tenger felől hajója befusson a Boszporuszba, 1857 tavaszán. Bámulatos, hogy egyetlen fillér nélkül hogyan volt képes fönntartani magát ebben a hangyabolyban. Reggelente sohasem tudta, hol ebédel majd, este meg hol vacsorázik, kikötői munkásoknak és kávéházakban üldögélő kalmároknak mesélt és olvasott föl török históriákat, így keresett mindig néhány garast. A Kelet világa egzotikus volt, mélységesen züllött, teli kalandokkal, kémekkel és csavargókkal, igaz viszont, hogy az iszlám válogatás nélkül, mintegy demokratikusan mindenkit a keblére ölelt.

Megbíztak benne a magyar emigránsok is pedig hát lehetett volna osztrák spion: barátságot kötött Türr Istvánnal és Kmetty tábornokkal. Az utóbbi mutatta be az első nagyúrnak mint házitanítót, és innen már csak egy lépés, hogy 1859-ben Rifat pasának, a volt külügyminiszternek a palotájába is eljusson, földrajzra, francia nyelvre oktatva a “nyugatosodni” kívánó török előkelőket. “Küzdelmeim” című nagyszerű önéletrajzi írásában Vámbéry elmondja: a magyar kúriákban mindig éreztették vele, hogy házitanító, koldus és zsidó, itt viszont bensőséges barátja lehet szegénynek és gazdagnak, mi több, a Resid effendi megtisztelő nevet kapja, ami becsületes urat jelent.

Sztambulban kezdi publicisztikai karrierjét is, külföldi lapok tudósítójaként. A hanyatló Oszmán Birodalom belső eseményeiről tesz éles megfigyeléseket, egyszóval “törökszakértő”, egyúttal jó sora van, szép ruhákban jár és hátaslovon érkezik vendéglátóihoz. De egyetlen perce sem adja föl tudományos célkitűzését: felkutatni “a magyar nemzetnek és nyelvének titokzatos és máig is tisztázatlan eredetét”. És ez rokonszenves.

Páratlan türelemmel készül a nagy feladatra: levéltárakban kutat a magyar múlt török emlékei után, de közben a nagy álom mindig az marad, hogy eljusson oda, ahová Marco Polo óta jóformán senki európai; a keleti törökök, a csagatájok közép-ázsiai világába. Már ekkor feltételezi, hogy a magyar őstörténet, származást és nyelvet Belső-Ázsiához fűzi sok láthatatlan szál, amelyek közül egyet Kőrösi Csoma, a nagy előd, egészen Tibetig gombolyított.

1858-ban jelenik meg első tudományos munkája, itt Sztambulban, egy német-török zsebszótár, amelyen először szerepel Wamberger Ármin neve magyaros alakban, Vámbéryként. 1861-ben rövid időre visszatér Pestre hogy megszerezze a Tudományos Akadémia támogatását a keleti utazáshoz, és ugyanennek az évnek a végén már hajón lebeg Trabzon felé, hogy onnan öszvér és teveháton jusson el a távoli Teheránba, vad hegyek között.

Vállalkozása életveszélyes, mert úticélja még barbárabb világ.

Cholnoky Jenő földrajztudós, Almásy György Ázsia-kutató, Déchy Mór geográfus, Lóczy Lajos földrajztudós, Vámbéry Ármin Közép-ázsiai utazó, Sven Anders Hedin svéd földrajztudós.
1906. Magyarország
(FOTÓ: CHOLNOKY TAMÁS / FORTEPAN)

A Kaspi vizétől Kínáig mindenféle emírek, szultánok, rablók és kiskirályok kormányozzák Belső-Ázsia roppant térségeit, s ezek a “testvérként” annyira áhított keleti-törökök – fanatikus muzulmánok. Akiről kiderül: álruhás európai, nyomban vesztőhelyre hurcolják, de várhat rá kínosabb halál is. A türkmén nomádok, a buharai kánság, Hiva és Afganisztán harcosai egymást is mészárolják, fosztogatják, rabszolgának adják el. Az idegen számára elegendő egy óvatlan kézmozdulat, egy furcsán ejtett szó, egy gesztus – és akkor máris tudják róla: nem “igazhitű”. 1863-ig ezért Vámbéry Teheránban vesztegel, vagy bejárja az ország jelesebb városait, sóvár szemmel figyelve a Mekkából visszafelé araszoló karavánokat: az a sok rongyos rabló képű ember mind hazafelé tart, oda, ahol talán a magyarság bölcsője ringott egykoron.

Ráadásul a “keleti kérdés” klasszikus kora ez; a cár birodalma és az angolok Belső-Ázsia uralmáért, Indiáért küzdenek, intrikával és fegyveresen. Két nagyhatalmi érdek csap össze a szikkadt pusztákon, ezt kell még figyelembe vennünk a terület gyilkos belviszályai mellett.

1863 márciusának végén sikerül végre “Resid effendinek” egy karavánhoz csatlakoznia, rongyos álruhában papír és ceruza nélkül, hiszen az a halálát jelentené. Tudós és kissé bogaras dervis álorcáját ölti, sivatagi rablók között él, állandó életveszélyben. A buharai és a hivai kán személyesen fogadja, pusztán azért, hogy kifaggassák, nem az angolok kéme vagy a cár futára-e, s most jól jön jártassága a török nyelvben és szokásokban. Még így is az életével játszik, amikor Kabulban a katonazene ütemére dobban lábával: ez európai szokás és kis híján az életével fizet az apró gesztusért.

Végül Szamarkandig jut el, kopár vidéken, láncra fűzött rabszolgák és marcona lovasok között, majd afgán földön át jut vissza ismét Teheránba. Most meri csak lejegyezni tapasztalatait, amelyekből később remek útleírása ölt testet, a “Dervisruhában Közép-Ázsián át“. Egyszeriben híres ember lesz, egyetlen okból: ráirányul a brit diplomácia figyelme. Íme egy keleti szakértő, aki nem elméleti ember! Pesten fanyarul fogadják egykori támogatói, mert végül is utazásának tudományos eredménye szegényes: a magyarság eredetét továbbra is homály fátyolozza. Annál jobban érzi magát Londonban: tudósok, diplomaták, katonák lesik minden szavát, még Viktória királynő is meghívja a windsori kastélyába. Útleírása előbb jelenik meg angolul, mint magyarul, a nagy érdeklődés pedig olyan embernek szól, aki mintegy Őfelsége akaratlan szolgálója lett a cár hatalmi törekvéseivel szemben.

Vámbéry Ármin
az 1900-as évek elején

Harminckét éves ekkor, nevét a fél világ ismeri, de Pest közömbös, irigy. Mivel csak bécsi ajánlásra nevezik ki egyetemi előadóvá, a hazai közvélemény gyanakvással fogadja, a tudósok pedig botcsinálta nyelvésznek tartják, nem is minden ok nélkül. Nemsokára maga is megnehezíti a saját dolgát: sajátos elmélete robbant ki heves tudományos vitát, amely 1870-től a századfordulóig kavarog. Ez a híres “ugor-török háború”. Lényege: Vámbéry, figyelmen kívül hagyva, hogy a magyar alapszókincs vitán felül finnugor eredetű, részben a keleti török nyelveket tartja az alapforrásnak (bár ebben sem következetes, mert a finnugor réteget nem tagadván le, “vegyes” származásról beszél), részben viszont összekeveri a nyelv és az etnikum fogalmait, s a magyarságban a “büszke és vitéz” törökség jellemvonásait emeli ki. Amikor a vita a hírlapok hasábjain dúl tovább, érezhetően túlcsapott már a tudományos polémián; ez politikai kérdés. A kiegyezés utáni Magyarországon népszerűbb a “vitéz török” eredet gondolata, semmint a “halszagú finnugor atyafiságé”.

Az évtizedes vita végül Vámbéry vereségét hozza. Budenz József és Hunfalvy Pál bizonyítja be, hogy török forrásait Vámbéry önkényesen kezeli, a nyelvtudomány pedig már ekkoriban is olyan szakma, amelyhez tudományos vértezet szükséges.

Fájó pont ez a tehetséges ember karrierjében. Kiváló műveket alkot ugyan a török nyelvtörténet és kultúrhistória területén, a belső-ázsiai néprajztudományban, politikai-publicisztikai munkássága is érdekes. Igaz, az angol-orosz ellentét gyökereit sohasem képes feltárni, az iszlám világát pedig túlzottan idealizálja. Tudományos veresége ellenére Vámbéry Ármin nemcsak kiváló elme volt, de megnyerő egyéniség is. Élete végén nagy sikerű memoárt írt (“Küzdelmeim”), amely ma is érdekes kortörténet és remek olvasmány.

1913-ban hal meg a nyelvtudós és híres utazó, de hogy 81 esztendősen-e vagy 82 évesen, örökre titok marad.

(Szuhay-Havas Ervin)

Irodalom:

Hazai György: Vámbéri Ármin. Budapest 1976.
Pusztay János: Az “ugor-török háború” után. Budapest 1977.

Kapcsolódó alkotás:

VÁMBÉRY ÁRMIN: DERVISRUHÁBAN KÖZÉP-ÁZSIÁN ÁT

16 éves korában hazájában ír portyázók fogták el a római uralom alatt lévő Britannia provinciában – feltehetőleg Walesben – élő fiút, majd rabszolgának Írországba vitték magukkal. Patrikot, aki jómódú, római polgárjoggal rendelkező családból származott, és ősei között áldozópapok is szerepeltek (bár ennek ellenére a szent fiatal éveiben pogányként élt), nagyon megviselték az események.  Hat évet élt a “smaragd szigeten”, ahol pásztorként dolgoztatták, mire sikerült megszöknie, és visszatérnie családjához. Miután felvették az egyházba, felszentelt püspökként tért vissza Írországba az 430-as évek elején, ahol majdnem három évtizeden keresztül hirdette az igét a pogányok között.

Szent Patrikról rengeteg csodás történet kering. Az egyik szerint egyszer egy szikláról szónokolva kiűzte az összes kígyót az Ír-szigetről. Egy másik történet azt állítja róla, hogy a szent szavára hasadék támadt a földben, és számos lélek alászállhatott a tisztítótűzbe, hogy bűntelenül térhessen vissza az életbe. Nem meglepő, hogy már a hetedik században Írország védőszentjeként tisztelték.

Szent Patrik napját halálának évfordulóján, március 17-én ünneplik. Írországban, és azon kívül is úgy egyházi, mint világi ünnepnapként is megtartják. Az ír egyházmegyékben egyházi ünnepként és parancsolt ünnepként is megülik, míg Írországon kívül magának Írországnak az ünnepeként tartják meg.

Eredetileg katolikus ünnep volt, aztán a világban szétszórt írek összetartozásának, és a nemzeti büszkeségük megélésének napja, végül egy remek alkalom lett arra, hogy mindenki bulizzon, felfedezze magában az ír lelket, ennek örömére zöldbe öltözzön és komolyabb mennyiségű sört töltsön magába.

Egy éves kisfiú nézi New Yorkban a Szent Patrik napi felvonulást

Az ünnep hamar népszerű lett az anyaországtól távol élő ír közösségekben, otthon, Írországban azonban még évszázadokig megmaradt vallási ünnepnek. Szent Patrick napja Írországban csak 1903 óta hivatalos nemzeti ünnep, az első parádét Dublinban 1931-ben tartották. Az ír törvények egészen az 1970-es évekig a kocsmák zárva tartásáról rendelkeztek az ünnepen, és csak a kilencvenes években érzett rá az ír kormány az ünnep országimázs-erősítő jellegére, és kezdte el a turistacsalogató parádékat, koncerteket, tűzijátékokat és utcabálokat támogatni. Addigra azonban a tengerentúlon ez a nap világraszóló bulivá nőtte ki magát, ami a vallásos máz utolsó darabjait is levetette magáról, sőt, az íreken is elkezdett túlmutatni. A közelgő tavasz ünnepévé vált, a külsőségeket, a zöld színt, a sört, az ír zenét megtartva.

New Yorkban, a világ legnagyobb Szent Patrik napi parádéján 150 ezren vonulnak végig az Ötödik sugárúton, a felvonulás nézőinek számát kétmillióra becsülik.

Amerikában, ahol gyakorlatilag mindenki számon tartja családja származását, és roppant büszke is erre, az írek ünnepe a nagy amerikai olvasztótégely ünnepévé is vált. Az ember ír nemzeti színeket ölt magára, és együtt énekli a Beer beer beer-t a többi bulizóval, akik egyébként szintén nem írek.

Budai Éva
rovatvezető
(forrás: wikipedia)

SZENT PATRIK NAPJÁNAK MOTTÓJA
Az útlevelem azt mondja, amerikai vagyok, a szívem azt, hogy honnan származom, de a májam azt, hogy én is ír vagyok.

SZENT PATRIK KÓDEXBELI ÁLDÁS (IV. század)
Az Úr legyen előtted,
hogy a jó utat mutassa neked.
Az Úr legyen melletted,
hogy téged karjába zárjon és megvédjen.
Az Úr legyen mögötted,
hogy megvédjen a Gonosz cselvetésétől.
Az Úr legyen alattad,
hogy felfogjon, ha leesel.
Az Úr legyen tebenned,
hogy megvigasztaljon, ha szomorú vagy.
Az Úr legyen körülötted,
hogy megvédjen, ha mások rád rontanak
Az Úr legyen fölötted,
hogy megáldjon téged.
Így áldjon meg téged a jóságos Isten,
ma, holnap és minden időben.
Ámen.

A LÓHERE LEGENDÁJA
Az írek szimbóluma a lóhere, az úgynevezett shamrock. A jellegzetes szimbólumot Szent Patriknak tulajdonítják, aki elhozta a kereszténységet nekik. Ennek eredete, hogy Szent Patrik egy háromlevelű lóhere segítségével magyarázta el a királynak a szentháromság mibenlétét.

SZENT PATRIK NAPI SÜTEMÉNY
Mint ahogy a nevében is benne van, ezt a sütit évente csak egyszer készítik, minden év március 17-én, illetve egy nappal előtte, hogy 17-én fogyasszák.

Hozzávalók:
2 3/4 csésze liszt
3/4 kiskanál szódabikarbóna
1/2 kiskanál só
1 csésze szobahőmérsékletű vaj
1 csésze kristály cukor
1 tojás
1 kiskanál vanília aroma
zöld ételfesték

A tojás fehérjét felverjük a cukorral, majd hozzáadjuk a sárgáját, a vajat, lisztet, majd a zöld ételfestéket. A tésztát addig gyúrjuk, míg a festék egyenletesen eloszlik mindenhol, ezután a tésztát fél óráig a hűtőben pihentetjük. A tésztát lisztezett deszkán fél ujjnyi vastagságúra nyújtjuk, és lóhere formájú kiszúróval, vagy késsel négylevelű lóheréket szaggatunk. A süteményt addig sütjük, míg a lóherék széle el nem kezd sötétedni. Megvárjuk, míg a süteményünk kihűl, majd cukormázat készítünk.
Cukormáz: Porcukrot elkeverünk egy kevés vízzel, néhány csepp citromlével és némi zöld ételfestékkel. Az egészet addig melegítjük alacsony hőfokon, míg a massza sűrűsödni nem kezd. Amikor elkészült a cukormáz, rövid időre hűlni hagyjuk, majd óvatosan, de rutinos gyorsasággal a sütikre öntjük.

A Szent Patrik napi Felvonulás és Fesztivál 2021-ben Magyarországon elmarad.

Diákkorától írt, szerkesztett. Visszaemlékezése szerint hat-hétéves korában kezdett saját tetszésére, elsősorban hallott magyar népdalok dallamára verseket írni. 1915-ben jelent meg első verseskötete Pécsett Hajnal címmel. Az iskolában az irodalmi önképzőkör vezéregyénisége volt; Diák-toll címmel irodalmi lapot szerkesztett, melyet egy másik iskola bírálása miatt a tanári kar betiltott.

Ezután tanítóként vállalt állást a helyi katolikus elemi iskolában, ahová annak idején maga is járt. Időnként Pécsre látogatott, ahol Csuka Zoltán Krónika című lapjában jelentek meg leginkább Füst Milán hatását mutató, biblikus-félszabad versei.

Első igazi elbeszélése, a Sötétség megírása után nem sokkal felkereste a Nyugat szerkesztőségét, ahol Osvát Ernő és Gellért Oszkár az elbeszélést közlésre méltónak ítélték, s az némi, egyeztetett kurtítás és javítások után valóban megjelent, sőt sikert aratott. A Móricz Zsigmondnak dedikált elbeszélés felkeltette a már befutott írónak számító Móricz Zsigmond érdeklődését is. Egy telefonbeszélgetés után személyesen is találkoztak, ezzel megkezdődött évekig tartó barátságuk. Kodolányi János ekkor döntött úgy, hogy abbahagyja a versírást az elbeszélések kedvéért.
Móricz ösztönzésére kereste fel tíz novellával Mikes Lajost, a kor egyik afféle mecénását, a fiatal írók egyik közismert támogatóját; akinek Móricz hívta fel a figyelmét az Kodolányira. Az Est-lapok irodalmi szerkesztőjeként így jutott rendszeres publikációs lehetőséghez.

Kodolányi János a népi irodalom egyik előfutárának tekinthető. Szociális kérdéseket felvető, és a vidéki paraszti életet feltáró novellái már bő tíz évvel a mozgalom megszerveződése előtt megjelentek. Hamarosan megalakult az Írók Gazdasági Egyesülete, azaz az IGE; amely a magyar írók gazdasági és jogi érdekeit védő szervezet lett. Ebben óriási szervező- és népszerűsítő munkát végzett (sokakkal vitázott, összeveszett, megegyezett; felolvasott, támogatást kért vagy utalt ki, titkárként adminisztrált, utazott, írt, szónokolt, előadásokat, táborokat tartott). Az IGE egészen 1944 áprilisáig működött, mikor a németek betiltották. Az IGE kapcsán ismerkedett meg Kodolányi a kisgazdapárti Bajcsy-Zsilinszky Endrével.

Kodolányi János
(1968)

A háború után, mint annyi más tehetséges írótársát, például Németh Lászlót, Szabó Lőrincet, Illyés Gyulát a Rákosi-diktatúra elhallgattatta. A kezdődő és teljesen ártatlan embereket is sújtó „boszorkányüldözés” elől balatonakarattyai villájába vonult vissza. Annak ellenére, hogy élete közepére sokan csak A Nagy Kaméleon néven emlegették, a népi mozgalom más íróival ellentétben nem akart és nem is tudott a Rákosi-rendszer kiszolgálójává lenni, és ezért hosszú évekig hallgatásra kényszerült.
1955-ben tért vissza az irodalmi életbe, tagja lett az Írószövetségnek. Éltek, ahogy tudtak címmel megjelentek válogatott elbeszélései. 1957-ben az Égő csipkebokor című regényével kezdődött el életmű-kiadása. Ekkoriban egyre többet betegeskedett, szívbetegsége mellett cukorbetegsége is súlyosbodott. Gyakran megfordult Nemesgulácson, ahol a nagyapjának birtoka volt. Elsüllyedt világok és Visszafordulás című műveinek Nemesgulács a színhelye.

1969-ben, életének 70. évében cukorbetegségének szövődménye végzett vele. Augusztus 18-án, a Farkasréti temetőben Veres Péter búcsúztatta.

1990-ben posztumusz Kossuth-díjjal tüntették ki.

Legismertebb regényei: Az égő csipkebokor, A vas fiai, Holdvilág völgye, Vízözön, Julianus barát, Süllyedő világ.
Legismertebb novellái: József, az ács, Vallomás, Házasság, Küszöb, Rekkenő nyári nap.

Két érdekes idézet tőle:
“Az igazság az, hogy bár látszólag meddő volt az életem, eredménytelen és sikertelen a munkám, mégiscsak ezért volt érdemes élni; és ha újra elkezdhetném, lépésről lépésre ugyanezt az utat járnám végig… ugyanezt a munkát kezdeném el, és ha talán okosabban, hajlékonyabban, engedékenyebben, de semmiképpen sem lényegét megváltoztatva venném fel az élet által elém dobott kesztyűket…”
„Meg kell értenie az embernek, hogy nem véletlen, hová születik, hol él, hová tartozik, milyen nyelven beszél, mit hisz, mire teszi föl az életét, mit tagad és mit nem vall a magáénak, mit ölel magához, és mit utasít el magától. És nem véletlen, milyen sors az, amit az embernek végig kell küzdenie, vállalnia kell, meg kell hajolni előtte, és tudomásul kell vennie, akármennyire zúgolódik is gyenge óráiban, és bárhogy szeretne tőle néha-néha megszabadulni.”

Budai Éva
rovatvezető
(forrás: wikipedia)

Élete utolsó éveit ebben a – Németvölgyi – Böszörményi út, Beethoven (akkor Gaál) utca sarkán álló házban töltötte.

Kapcsolódó művek:

Kodolányi János: Vízözön

A regény az emberiség meseszerűen ábrázolt őskoráról szól. Egy olyan világról, ahol több ezer éves “emberek”, a maiak korai elődjei éltek, felruházva csodálatos, isteni tulajdonságokkal, de hétköznapiakkal is, csak a mítoszokban fellelhető, de napjainkban is létező problémákkal.

A könyv egyik kulcsalakja, Utnapistim sok ezer évesen a vízözön előtti kor embereinek a világában él. Az úszóhártyás, pikkelyes emberek világa ez, ahol a sárkányok, gyíkok harca valóság. Ez a világ akkor kezd mássá lenni, amikor Utnapistim tudomására jut, hogy egy idő óta nyakra-főre születnek csupasz csecsemők, s később sem nő ki a pikkelyük. Ilyennek születik Istár papnőnek a fia, Gilgames is, aki korántsem hatalmas erejű, sárkányokat legyőző hős, hanem talán a könyv leghalandóbb szereplője. Az égolton az “Égi Gyík” megjelenése Lugal, a nagy király csillagászait közeledő katasztrófára figyelmezteti. Mindent elsöprő nagy természeti csapás közeledik. Lugal esztelen vállalkozásba kezd. “Világítótornyot” épít, ahová alattvalóit, a birodalom felhalmozott készleteit akarja elhelyezni. A munka csak a terror eszközeivel valósítható meg; a Világítótoronynak az emberiséget kellett volna szolgálnia, ehelyett rabszolgaságba hajtotta a birodalom apraja nagyját. Hiába Untapistim figyelmeztetése, hogy nem ez az életbenmaradás útja. Ő hatalmas hajót épít, elhelyezve benne barátait, élelmiszer-tartalékait, állatait. Amikor a vízözön elárasztja a földet, megölve lakóit, Untapistim bárkáján a társaival felveszi a küzdelmet a mindent elsöprő viharral. Amikor vége az elemek harcának, a kibukkanó szárazföldön Untapistim fia, Gilgames és a megmaradottak elkezdik ismét életüket, – a folyamatosság nem szakad meg, tovább élik mitológiai hősökként, de nagyon is emberi tulajdonságokkal történetüket.

Forrás: Legeza Ilona könyvismertetője

Kodolányi János: Julianus barát

A regény a Vas fiai és a Boldog Margit című regényekkel történelmi trilógiát alkot. Közös tárgyuk a tatárjáráskori katasztrófa. Témája ismert. Julianus Domokos-rendi magyar szerzetes 1235 tavaszán az őshazában, a Magna Hungáriában maradt magyarok keresésére indult és az elszakadt néptöredéket meg is találta. A mű nyolc része, fejezete Julianus fejlődésének egy-egy állomása. Szülőföldje az író gyermekkorának tája, Pécsvárad, Zengőalja. A regény gyermekhőse véletlenül bukkan rá a nagy Gestában az elszakadt magyarok írásos bizonyítékára. Ez a véletlen felfedezés határozza meg életét, alakítja ki hihetetlen akaraterejét a nagy terv megvalósítására; felkeresni a magyarok őshazáját és hazahozni a még ott élő magyarokat. Viszontagságos, színes élettörténete alkalmat ad az írónak nagy ismeretanyag közlésére. A székesfehérvári kolostori élet, a bolognai egyetem, az esztergomi, budai királyi udvarban zajló politikai viszályok, a magyarországi dominikánus rend megalapítása és végül a nagy utazás egyes állomásainak színes leírása közelebb hozza és érzékelhetővé teszi a középkori világot. Nyelvezete az ó-magyar nyelv rekonstruálásának kísérlete. A regény 14 éven felül bárkinek lehet hasznos időtöltése.

Forrás: Legeza Ilona könyvismertetője