Húsz-harminc éve írásbeli vizsgára osztottak be felvigyázónak. Ülök a terem végében, kezemben a golyóstollal, amellyel a jelenléti ívet töltöttem ki. Nehezen telnek a percek, amíg fel nem tűnik a padon egy félbe maradt cifra logó. Rövidesen azon kapom magam, hogy minden átmenet nélkül – megfeledkezve vizsgáról, tanárságról, környezetről – elmélyedve, műgonddal egészítem ki a látottakat. Közben repül az idő.
***
Muhi Sándor
Muhi Sándor alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
Muhi Sándor (Szatmárnémeti, 1945. május 28. –) erdélyi magyar grafikus, művészeti közíró, helytörténész, gimnáziumi rajztanár, főiskolán, majd egyetemen óraadó. Mohy Sándor unokaöccse.
1945. május 28-án született, Szatmárnémetiben. Elemi iskolai tanulmányait szülővárosában végezte, ugyanitt tanult tovább, a Magyar Líceumban. Szakmai tanulmányait a Kolozsvári Pedagógiai Intézet képzőművészeti fakultásán végezte, ahol 1966-ban diplomázott, 1982-ben pedig a bukaresti Nicolae Grigorescu Képzőművészeti Akadémián is diplomát szerzett.
1968 óta rendszeresen részt vesz a szatmári képzőművészek kiállításain, országos grafikai tárlatokon, később a Barabás Miklós Céh kiállításain. 14 egyéni kiállítást rendezett Szatmáron, Bukarestben Nagykárolyban, Csengerben, Vásárosnaményban, számos külföldi csoportos kiállításon állított ki, Lengyelországban, Németországban, Hollandiában, Magyarországon. A magyarországi Hejcei Nemzetközi Alkotótábor örökös tagja, 1992 óta vesz részt a tábor tevékenységében, kiállításain.
Tagja a Romániai Képzőművészek Szövetségének valamint a Barabás Miklós Céhnek, az UAP Szatmári Fiókjának vezetőségi tagja. Több száz munkájának reprodukcióit hazai és külföldi lapok, folyóiratok közölték.
Könyvek, tankönyvek, albumok, kismonográfiák, képzőművészeti, módszertani, helytörténeti témájú CD-k szerzője, több tucat cikksorozatot, számos tanulmányt, több száz cikket, jegyzetet, tárlatkrónikát, műkritikai írást közölt különböző lapokban, folyóiratokban. Hazai és külföldi lapok, folyóiratok, időszakos kiadványok rendszeres munkatársa.
1997 és 2008 között felmérte a Szatmári római katolikus egyházmegye képzőművészeti értékeit, valamint a püspöki képtár anyagát, ezekről átfogó tanulmányt készített (kéziratban és elektronikus változatban a püspökségen). A Scriptor Alapítvány Kuratóriumának, a Szatmári Római Katolikus Püspökség Történelmi Bizottságának a tagja.
1984-ben egyes tanári fokozatot szerzett. A Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban, illetve a Babeș–Bolyai Tudományegyetem kihelyezett pedagógiai szakán tanított rajzot, módszertant, művészettörténetet. 1990-től egyes fokozatú tudományos dolgozatok, diplomamunkák, államvizsga dolgozatok szakmai irányítója és szakfelügyeleti feladatokat is ellátott. Tagja a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége Tudományos Tanácsának. 2009-ben vonult nyugállományba, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem pedagógiai szakán továbbra is tanít.
Eddigi pályafutását áttekintve elmondható, hogy az 1990 előtti évtizedek (nyilvánvalóan a diktatúra miatt elsősorban) a tanítás, az adatgyűjtés, a felkészülés jegyében teltek, igazi kibontakozása, megjelenése, bemutatkozása, hatása az 1990-es és a 2000-es évekre tehető.
Az 1989-es romániai forradalmat követő két évtizedben és napjainkban is mint kiállító művész, mint kiállítások megnyitója és kalauza, mint művészeti író, mint helytörténeti és képzőművészeti kötetek közreadója és mint pedagógus nagy szerepet játszik a kisebbségben élő magyarság kultúrájának megismertetésében.
1995. májusában ötvenedik születésnapja tiszteletére tusrajzaiból, linómetszeteiből nyílt kiállítás Szatmárnémetiben, a főtéri Vécsey házban levő Művészeti Múzeumban. 1996 októberében az újra megalapított Barabás Miklós Céh rendezett nagyszabású kiállítást Kolozsvárott a Bethlen Kata Diakóniai Központban, ahol 42 képzőművész, köztük Muhi Sándor grafikáit tekinthették meg az érdeklődők.
1999. július 17-én véndiák-találkozót tartottak Szatmárnémetiben, a Kölcsey Ferenc Kollégiumban, itt Muhi Sándor portré-sorozatának harmadik részét mutatta be, köztük Acsády Ignác, Bánhidi Antal, Gellért Sándor, Kölcsey Ferenc, Reizer Pál és más szatmári tájhoz kapcsolódó jeles személyiségek arcképeit.
2000. márciusában Muhi Sándor és Debreczeni Éva szerkesztésében Egy évtized eseménykrónikája (1990-2000) címen jelent meg összeállítás a Szatmári Friss Újság cikkei nyomán, Szatmárnémeti és vidéke értékes kordokumentuma egy kötetben.
Muhi Sándor azok közé tartozik, akik számon tartják a Szatmárnémetiben élt képzőművészeket, akik a későbbiekben, főleg a Ceaușescu-diktatúra elől menekülve, Németországban, Svájcban, Svédországban, az Amerikai Egyesült Államokban vagy éppen az anyaországban telepedtek meg. A diktatúra bukása után a hazaiak szorgalmazása közepette gyakran kiállították műveiket otthon, Erdélyben, ilyenformán 1989 után gyakoriak voltak Szatmárnémetiben és Erdély többi településein a „nemzetközi” kiállítások.
Nagy feltűnést keltett Muhi Sándor Szatmárnémeti római katolikus templomai című kötete, melyhez a képeket Murvai György fotóművész készítette. „Azt kívánom e könyv olvasóinak, hogy ha forgatják lapjait és gyönyörködnek azok szövegein és képein, érzékeny füllel hallják meg a kövek Istent dicsérő énekét is” – olvasható Reizer Pál püspök úr előszavában. Ezen szatmárnémeti római katolikus templomokat bemutató album után 2002-ben jelent meg a sorozat második kötete, amely a Szatmári római katolikus egyházmegye Nagykároly I. számú esperesi kerületének templomait ismerteti, a szerző ezúttal is Muhi Sándor, a fotóművész szintén Murvai György. Mindkét kötet Reizer Pál megyés püspök védnöksége alatt készült.
2001. július 14-re a X. Véndiák találkozó tiszteletére kiállítást rendezett Muhi Sándor, a Kölcsey Gimnázium igazgatója, a kiállítás anyagát a korábbi kilenc találkozó dokumentumaiból és fényképeiből állította össze.
2002-ben megjelent Bura László és Póti István szerkesztésében Szatmárnémeti kialakulása és fejlődése című jeles helytörténeti monográfia, melyben a képzőművészeti fejezetek Muhi Sándor munkáját dicsérik.
2003-ban jelent meg Szatmárnémetiről (Szatmárnémeti Városismertető) szóló kötetének 2. javított, bővített kiadása, amely mind a tanulás, mind a turizmus érdekeit kitűnően szolgálja, a szó legnemesebb értelmében tudományos népszerűsítő kötet.
2004-ben jelent meg Muhi Sándor Képzőművészeti élet Szatmáron című kismonográfiája, mely „a szatmári képzőművészetet bemutató eddigi legátfogóbb kiadvány. Olyan, nevek, adatok, időpontok sokaságát tartalmazó könyv ez, amelynek figyelembevétele nélkül ezt követően nem írhat senki a szatmári képzőművészet múltjáról és jelenéről.”
2005 májusában a hatvanéves Muhi Sándor grafikai kiállítása eseményszámba ment Szatmárnémetiben, hiszen Erdős I. Pál óta ő a legszemélyesebb hangú és látásmódú grafikus ezen a vidéken.
„A szerzőt korábbi művei ösztönözték arra, hogy fókuszáljon a szobrokra és emléktáblákra, és ezáltal mint a közösség tagja tovább viszi a régi szatmári közösség értékrendjét” – mondta Bura László Muhi Sándor Szatmári szobrok, emléktáblák c. kötetének bemutatóján (Szatmárnémeti, Északi Színház Szivárványterme, 2010. december 3.) A szobrok és emléktáblák kapcsán történelmet is írt a szerző, hiszen a köztéri szobrok sorsának feltárásakor ez megkerülhetetlen, mivel e műfaj erősen kötődik az aktuális politikai kurzusokhoz, politikai eseményekhez (háborúk, forradalmak).
Grafikáit őrzik a szatmári, nagykárolyi, székelykeresztúri múzeumok, és számos hazai és külföldi magángyűjtemény.[18] Művészeti írásai, kötetei hozzáférhetők romániai, magyarországi közkönyvtárak és egyházi könyvtárak állományában.
Érdeme szülővárosának, Szatmárnémeti és vidéke magyar képzőművészeti emlékeinek számbavétele, gyarapítása. 207 magyar közéleti, tudós vagy művészember portréját rajzolta meg az 1990-es években, azokét, akik Szatmár és vidékén születtek, vagy érdemi kapcsolatba kerültek e területtel, vagy itt éltek. Ezen portrékat a magyar nyelvű wikipédia rendelkezésére bocsátotta szabad licenc alatt, valamennyit, akikről már volt szócikk, hasznosítottuk, s így teszünk a továbbiakban is. A magyar tudomány és kultúra iránti önzetlen elkötelezettsége és eredményessége mind grafikáiban, mind könyveiben kézzelfogható. Mindeközben nyitott a romániai, magyarországi, európai, egyáltalán az egyetemes emberi értékekre. A szülőföld iránti hűség és az európaiság, a kettős állampolgárság (romániai és magyarországi) nem jelent ellentmondást az életében és a munkásságában.
(forrás: wikipedia.hu)
Legfrissebb hozzászólások