Gógánfán születtem, egy aprócska Veszprém megyei faluban, Sümegtől pár kilométerre, és azóta is itt élek.
Szeretem ezt a vidéket, sok csodát rejteget. Lányaim felnőttek, unokáim is már nagyok, így több szabadidőm lett, amit fotózásra fordítottam. Hobbinak indult, szenvedély lett. Családom támogatásával, és biztatására 2008-tól, immár komolyabb géppel jártam a vidéket. A természet szeretete, és ismerete talán annak köszönhető, hogy méhészként az időm nagy részét a szabadban töltöm. Férjemmel napi szinten járjuk a zalai, vasi erdőket.
A fotózás alapjait szakkönyvekből próbáltam elsajátítani, és saját hibáimból tanulva csiszolgattam a tudásomat. A madárfotózás áll a szívemhez legközelebb, de szeretem a vadvirágokat is, mert mindig találok valami újat, különlegeset, amit sokszor észre sem veszünk.
Az első kiállításom szembesített azzal, hogy mennyire nem ismerjük hazánk gyönyörű, változatos madárvilágát. Csillogó szemű felnőttek és gyerekek csodálták az eddig messziről látott, vagy csak a hangjukról ismert madarakat, vagy a réten szinte láthatatlan apró virágokat. Azóta már számtalan kiállításon mutathattam meg, hogy mit rejt az erdő és mező, ha nyitott szemmel járunk.
Szerencsésnek érzem magam, mert hobbimmal örömöt szerezhetek másoknak. Az alábbi fotóval értem el legutóbbi sikeremet. Erőpróba című képem elnyerte a Vadászati Kulturális Érték kitüntető címet.
Legfrissebb hozzászólások