2024-11-14
Vers (10 talált bejegyzések)
Paulovics Tamás: Hiány hegedűje
Hiány hegedűje húrtalan,
zenéje a csönd.
Mert mindig az el nem
érhető a legszebb.
A többi kín, gyötrődés,
buta vágy.
Mert szépek az ölelkező
szederindák,
szép az ártéri erdő.
Akkor is ha a
hiány hegedűje húrtalan
és zenéje a csönd.
***
Paulovics...
Kovacsics Zsuzsanna: Reggel
Folyóparton
lovagolnék,
szép csendesen
poroszkálnék:
napkeltekor
áttetsző köd lebeg
a fodrozódó víz felett.
Mellettem kajak
csusszan el
némán suhogva,
evezőjét alig éri
a víz fodra,
az is én vagyok,
ki az evezőt húzza.
Máskor hajó tatján
ébredek...
Hajnal Éva: EGYSZER
Ha egyszer
vers nélkül maradnék,
versed bíbor csipkéjét
sorsomra takard.
Cikornyák nélküli
csöndes takaród
lassan öleljen,
hadd olvadjon
bennem lélegzetté
ez a csend.
Hadd ízlelgessem
hallgatag neszét,
ahogy földet ér
lépteim porán,
csókkal illet...
B. Tomos Hajnal: HAIKUCKÓ
A kép egészét,
ezer színét nem látod -
lépj ki belőle.
*
Dobogó anyag:
anya fiának adja,
bibe a szélnek.
*
Szőlőszem nedve
csöppen ifjú nyelvére,
beérett szavak.
*
Vadgalamb-pihe
libben kézfejemre -
szárnyalás vágya.
*
Hiány ábrája,
ezerarcú n...
Shogór Susana: álom
vén házak
nedves sarkaiban
vak homály honol
néma pókok fonják
kötéllé hálójukat
s a háló portól
fakult vízcseppjein
- mint málló gyöngyökön -
még ott fénylenek
elmúlt életek
megvakult álmai
***
Shogór Susana alkotásai a Lenolaj.hu oldalán...
Nászta Katalin: LAKAT ALATT
mikor olyan csend van, hogy fáj bele a föld
megkergülnek a gondolatok
kirohan az ember a házból
a városból, nem tovább
mikor csendet fegyelmez rád a sorsod
nem üthetsz vissza
nem jártatod a szád
csak hallgatsz istenvertén
suta kamasz
verset olvasol, v...
Fellinger Károly: Fészek az égen
Fészek az égen a hold,
kakukktojás az álmom,
kikölti kék madaram,
új nap a láthatáron.
Múzsám a reménytelenség,
bálványozza szerencse,
mint Lóthnak felesége,
úgy néz vissza a versre.
***
Kapcsolódó oldalak:
Fellinger Károly alkotásai a Lenolaj.hu o...
Keszthelyi György: Csapravert gondolat
(festmények nyomai)
Falra akasztottam Jézust, két öreget,
falusi házsort, Bábelnek tornyát,
(gyakran ismétlődő, rutinos művelet,
farzsebemben hordom a vaskos szegeket.)
Mondtam-e valami kivetnivalót?
Fellebbezhető a betáblázott jóság?
Pácolódnak a g...
Shogór Susana: már nem
már nem tudja mit fogadott meg
már elfelejtette mennyire akarta
már nem emlékszik hogy megszegte
a föld szennyessé lett körülötte
nem nő benne virág
mert a gyökereit
kínba rántja
valami
méreg
méreg
méreg
Nászta Katalin: Tér-Idő-lapát
ráülni megint sokadjára
az idő mindig mostanjára
erre is kell külön érzék
hogy tudd ma épp mi a dörgés
mely század szeletében élsz
mennyit szelhet kenyérből a kés
hosszú sorba kerül a hús
hova vezet a vasút
és a sínek
kik rombolnak, mit építenek
mit ...