2024-11-14
Vers (10 talált bejegyzések)
Gyurcsik Noémi: Egy befejezetlen gondolat
Ó jaj, mi történt veled,
Te csodás darab, te szép váza?
Repedések fedik tested,
Az a sok munka mindhiába!
Szép szád és füled hová lett?
Kit áltatok? Kit érdekel!
Mit foglalkoznék ilyenekkel!
John Keats nem a becses nevem,
Hogy vázának valljam szerelmem...
Kapui Ágota: Jelenben
A tegnap múlt, a holnap tán csak vendég --
a jelen napnak boldog foglya vagy,
az a tiéd, mit most érzel és észlelsz,
ragadd meg perced, ne menj még, maradj!
A múltért sírni olyan, mintha bánnád,
hogy kiömlött a vízzel telt pohár,
ami a földben lassan els...
Szente B. Levente: Ha csillaggá változom
Még egy kevés idő
és ha csillaggá változom,
ahogy a madarak is,
egymást keressük majd, földön és égen.
Pilláid finom rácsa mögé költözöm:
emlékeinkből rakom ki fészkem.
***
Szente B. Levente alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
Nászta Katalin: Pesszim(p)ista
Az egész világot láthatom, nem vágyom bejárni a földet.
A világűrt közelről szemrevételezhetem, nem vagyok kíváncsi a csillagokon túlira.
Mind többet ismerek a föld, az ember történelméből, egyre kevesebb újdonságot mond, és már alig foglalkoztat, mire képes...
Hornyik Anna: Nehezen indul a nap
Lustán kavarognak a felhők,
szürke fátyol borul a földre,
nehezen indul a nap
a mindennapi teendőkre.
Akadozik a lépcső,
s a kéztámla ragad,
csusszanna a lépés, ám
sorsrontó a pillanat.
Zakatol, megáll a villamos,
a troli unottan jelez,
lassan fel ke...
Mórotz Krisztina: Akvarell
*Nyírfalvi Károly emlékére *
Kimentem a rétre, keltikét festeni
a patakból hoztam vizet
a keltike sárga és fehér színéhez,
megláttam a pettyegetett tüdőfüvet,
és a gólyahír sárgáját. Olyan nagy a csönd.
Szeretted volna ezt a csendet, a rendet,
a kavicso...
Szente B. Levente: Ha ezt érzed
csak szemébe nézel –
amikor elfogynak a szavak
mint az út mentén az égbenyúló fák
ahogy porban a verebek
az eső előtti csönd
szívedben pillangók
és a rózsák táncra készen
ha ezt érzed
valahol otthon vagy
***
Szente B. Levente alkotásai a Lenolaj.hu o...
Shogór Susana: Végzet
fagyos szelek csapkodnak repedt ablakot
elsöprik az éjszakai utcán a lámpafényt
kopasz fák tárják feléd szeretni vágyó sötét karjaik
durva betonfal löki eléd egy prédára váró rém graffiti-fejét
lábnyomodat letapogatja a machiavellista kreatúra
a sarok mög...
Fellinger Károly: A mi utcánk
Egész falu irigy ránk,
útra kelt a főutcánk.
Lábát nyakába vette,
s elszaladt tegnap este.
Bottal ütheted nyomát,
lépdel szivárványon át.
Száz a lába, úgy rohan,
mezítláb is boldogan.
S a legnagyobb úri csel,
egérlyukban bújhat el.
***
Megjelent F...
Horváth Nóra: –
Konglomerátumom hatalmas edény
Kong az ő oldala.
Benne a minden, a semmi a mégis
S egymásba forganak.
Konglomerátumom végtelen mélység
De bennem meg a hiba,
Négy fele osztom ez égi világot
Korlátom rabiga.
Alulra az aljas, pöcegödröm tárva,
Középr...