2024-11-14
Vers (10 talált bejegyzések)
Sárhelyi Erika: Érintés nélkül
Ahogy kihagy az emlékezet,
a test is úgy felejt talán,
ha sosem érzi már a kezet
csípője árnyékvonalán,
ami szinte érintés nélkül
ölelt, akár szél a kendert,
s mint Hold, ha önmagába szédül,
vitte magával a tengert.
A szenvedély elhullt bokrait
a nyár már nem ...
Szuhay-Havas Marianna: Ború után, derű előtt
Holnapban rejtőzik a reménység,
rád tűrt csendet is onnan énekel,
áthatolhatatlan merev kétség,
hogy innen, ami vagy nem éred el.
Még mennyi lesz az az apró vétség,
ami egészed mélyét szántja fel,
amíg a csillámló fenti kékség
végre hűs imáidra megfelel?
Menny...
Istenes Tibor: Tél előtt
Fűszálak zöld színt ordítanak,
Felettük kékszagú az ég.
Süvöltő szeleket hajtanak üres dobozok,
Falhoz tapadnak, előtte repülnek még.
Faleveleket rágcsál a föld,
Égő gyomrának kell a vigasztalás,
Mielőtt a hó hűtené vágyát,
Lecsúszik néhány őszi falás.
Madarak...
Para Olga: SZÜLETÉSNAPOMRA
hetvenhat éves lettem én
hálaadás e költemény
sóhaj
óhaj
ajándék mellyel meglepem
íróasztali szegleten
magam
magam
hetvenhat évem elszelelt
tanári bérből sok nem telt
az ám
Hazám
s ha lehettem is oktató
én is töltőtoll koptató
szegény
szegény
aranykorban tánco...
Bánki Éva: Szabadon
Egy gésa öltözik, majd levelet diktál,
vár még, a haját igazítja, körme hegyével
gyümölcsöskertet rajzol egy üvegtálra.
üvegből vannak a körmei, és üvegből van a kert is.
Reggel tüllel borítja, kék lakkal borítja este, így él,
üzeneteket kap. Ha nem vigyáz, ma...
Szuhay-Havas Marianna: Végül
Idegen leszek ereimben,
egy többé ki nem gombolt kabát,
át nem fésült ezüst hajzuhatag,
régi, elfelejtett, rőt ruhaszag,
cifra cipő széttáncolt időben,
kiengedett két copf az esőben.
Kislányságom veszem végül vissza,
reszketve, a semmit szétsimítva,
és meg sem...
Kapui Ágota: Őszi enteriőr teával
Lábaid elé lomha csendek
komondor testtel heverednek
kályhádban szikrakölykök laknak
fény-kukoricát pattogtatnak
faladon árnyék ákombákom
alkonynak rongya leng az ágon
teás kancsódnak lóg az orra
mintha csak oly sok gondja volna
tenyered vackán ül a csésze
fel...
Paulovics Tamás: Szavak
A kimondott szónak súlya van,
röpül a szó,
a szóban a gondolat,
a mondatban,
a bántás, a becézés, a vigasz,
biztatás, hazugság,
csalás, megcsalatás
és átok.
A leírt szavaknak súlya
még mázsákban sem mérhető.
Sziklagörgetegként zuhognak.
Nagy nehéz, orv szigony...
Jóna Dávid: Ősz
Ősz 1.
Szelíd halál, törvényt követ,
látszódnak a sóhajok,
vízre hulló levelek,
mint apró kicsi csónakok
szelik a vizet.
Ősz 2.
Keki színű vakolatingében
áll mellettem a présház,
a diófa dühösen a homlokát a cserepeihez veri,
a múlandóságát beismeri,
miközbe...
Szuhay-Havas Marianna: Szeptemberi vers
Szívdobbanásnyi az este árnya,
talán eltévedt madárnak szárnya,
most még a hallgatag Hold sem látszik,
felhők felett csillagokkal játszik.
Míg szél feszül a szemre és szájra,
az összes megtépett, színes ágra,
felhabzik tengernyi apró tócsa,
kicsi gyermeklábak ...