2024-11-14
Vers (10 talált bejegyzések)
Márkus László: Advent fennkölt ragyogása
Napszilánkot sepregettem,
Felhőfoszlányt teregettem,
Szellőből szőtt kiskabátom,
Hogy levessem alig várom.
Csigaházból csentem csendet,
Kalácsomra mézet kentem.
Arra ügyel minden gyermek,
Hogy Jézuska megszülessen.
Várjuk nagy-nagy szeretettel,
Szívün...
Szekeres Nóra: TÉR-ISZONY
Valamin kívül rekedtem.
És valahol benn ragadtam.
Világok közt a sajátommal
magamra maradtam.
Valaki megosztotta a mindenséget:
kimondhatóra és kimondhatatlanra.
Megérthetőre és felfoghatatlanra.
Én itt bolyongok e levegőtlen,
lezárt terek között.
Ki ...
Sapa Brown: Ha felemel
Ház vagyok, épp roskatag,
egy női kéz majd összerak.
És ha nem, hát megfelel
a mocsok is, ha felemel.
Alku köt, míg mást a hit,
és gyilkolni jár mindegyik.
Törtet, gyűlöl, méreget,
és nyelve éle ejt sebet.
Szívd mellre, nem bújtatom:
- békét is várni ...
Jóna Dávid: Józsefvárosi anzix
A bérház sebes hátán
salétromos prézli a vakolat,
penészes hónaljában lift húzódzkodik,
karcos szürkehályog lepi az ablakokat…
Ez az a város, aki fölé az istenek guggoltak,
szégyen csurog a ház tégla-vádliján,
lógnak az elhalt villanyvezetékek;
aszfalt-...
Paulovics Tamás: V É G ÜL
Végül az utolsó órán,
amikor még a tudatod tiszta,
de emlékeidet, fehér fénylőeket
és sötétlő feketéket
a folyó fövenye mind beissza,
múlt és jelen egybeolvad,
világító számok a nagy óra lapján
gyorsan pörögnek vissza.
Végül ama mérleg nyelve
merre mu...
Nászta Katalin: Színpadomat
behavazták a levelek
– átadták már a szót az ősznek –
olyan szép – szólni sem kell
magától mesél mindent el
színesebb mint az élet, nem is
hihetem – hiszem el
a szél lefújta mind a rozsdát
csupán a csupasz színorgiák
maradtak – és azok nagyon
mély pec...
Tóth Olivér: Magamra tévedek
Hozzászoktam a veréshez,
mint szellemek a házszenteléshez,
termeszeknek szánt levél a föld, az ég a lábsarok,
végtelenné nyílnak, ha egyet mozdulok,
ha nem bántanak nem létezem,
ha nem bánthatok befordulok: magamban eltévedek.
Hozzászoktam a bántáshoz,
...
B. Tomos Hajnal: PÉNELOPÉ
Tapinthatóan remeg a föld bensője,
feltámadt szörnyek
morgása szivárog
mintha egymásnak feleselő
tájak felől -
kibuktak rég elásottnak
hitt csatabárdok
és villognak foghíjasan
fény-lányaink nyakán.
Ilyenkor a költő
csak virraszt,
hosszú verssora...
Istenes Tibor: Pillanat
Álmok közt piheg a pillanat,
Csalókán csettint a jelen,
Kattogva kutat remény után,
Megszületik hisz észlelem.
Sebesen suhanó képzelet,
Keretbe költözött talány,
Szórja a színes szirmokat,
Költők légből font szaván.
Fodros, fennkölt fantáziák,
Kop...
Zilahi Nono: REMINISZCENCIA AZ ÉDENBŐL – az illusztráció Sipos Sándor képzőművész alkotása
Bár szívemben még pulzál az élet,
végtagjaimban már dermed a vér;
Dohos tüdőd elzárul, s összeforr szád,
ha már végre lélegeztetnél.
…………………………………………..
Vidd tiltott gyümölcs bukéját, mérged,
és rámold el magad Szentélyemből!-
Kerubok őrzik, s villogó lá...