2024-11-14
Vers (10 talált bejegyzések)
Szuhay-Havas Marianna: Négysoros
A tavasz torkának feszülő télben
virágzó japánkertről álmodom,
és többé már sosem lennék ébren,
amíg veled csillaggá nem változom.
***
Szuhay-Havas Marianna (Budapest, 1968. augusztus 13. -) Art’húr díjas költő, 2008 januárja óta az 2015-ben meg...
Szabó Lajos: sebesség-idő-út
sebesség
egységnyi idő alatt megtett út
ahogy törmelék
lebeg a víz felett
hajnal
és örvénylik a patak
magával rántja
a kiomló szerveket
az áldott belsőségeket
májból a mérget
epét
szerelmet szívtelent
vesét
penge éles köveket
kígyózó beleket
egy...
Kapui Ágota: Nem lázadsz már
Mint szellőrózsa szirmain
a fény
arcodon heveny tavaszi
láz
iránytűd, az éhes
szerelem
tömlöc-tükrében még porig
aláz
Nem lázadsz már ha asztalod
tele
és szuszogástól duzzad
vánkosod
és napjaid parazsán
pecsenyéd
és étektől forró a
lábosod
A sz...
Cseke Gábor: Mit őröl?
Mit őröl az imamalom?
Nagy dumákból
lisztet vajon?
Vagy csak szavakat
szecskáz
apróra
megállás
nélkül
monoton
szorgalommal
buzgón
mint rejtő
mócsingja
majd visszaszórja
közénk
és hull a szó-por
fejünkre
vállunkra
szívünkre
s hirtelen
valami...
Keszthelyi György: Javallat három felvonásban
Cseng-bong a pohár,
reped a palack,
lelkem rajta,
nincs adjonisten,
nem szólok senkihez,
magammal nézek
farkasszemet.
Borotválkozunk,
nők, férfiak,
hinduk, négerek,
színehagyottak,
így, kipofozva
vagy szót értünk,
vagy megbolondulunk.
Mert ősz kö...
Sapa Brown: Úgy
(Kedvesemnek)
Ahogy a fűzfa lombja a vízre hajol,
ahogy a víz tükre zsenge széllel dacol,
ahogy a sok hullám a szelíd parthoz ér,
úgy szeretlek, úgy várlak én.
Ahogy a madarak fel az égbe szállnak,
ahogy a levegő a szárnyuk alá kap,
ahogy vitorláznak és...
Szekeres Nóra: SZOMJÚSÁG
Gyönge gallyak
téli, hideg fényűzése ez:
törékeny gyöngysorban
remegő, tiszta esőcseppcsodák.
Szabályos ívük
szabálytalan ágak érdes pontjain köt,
testük puha görbéjéért
fehér napsugarak versengenek:
fényüket megtörve-megsokszorozva
csak ők hozhatnak ...
Keszthelyi György: Visszafordult gondolat
Vissza tudod-e csalni a buja parkot,
a filagóriát, a fúvószenekart,
az elektronikus túltengéstől mentes
szigetet – amely még gyógyítható volt?
Megemészthető, szabályos városszelet.
Összeragasztott, szürke játékkockák
ropogós magvában, ha csak mint emb...
Szuhay-Havas Marianna: Takarásban
Felhő gondolja, játszik a Nappal,
a Hatalom minden pillanattal.
Finom érintés vállamon kezed,
és a saját teóriád hiszed:
valami nagy árnyékában vagyunk,
Ember-énünk lett erre válaszunk,
már elfeszülnénk, mégis maradunk.
Szárnyak nélkül el hogy indulhatu...
B. Tomos Hajnal: A kasza
Ott csüng a kasza
a csűr kapuján,
mint régen,
hogy kéznél legyen,
ha napkeltekor
indulni kellett -
mikor még dér pillogott,
gyöngyözte útját a tisztáson
s szemében izzottak a csillagok.
Ó hány nyersen hersenő rend
fekszik már mögötte,
hány nyár tűnt...