2024-11-14
Vers (10 talált bejegyzések)
Márkus László: Villanások
Múlt, jelen, jövő,
minden csak villanás,
mit elménkből vetít
agyunk a világra,
fehér vászon
vagy vaktükör
egyre megy,
tetszhalott minden
s míg meg nem mozdulunk,
vízió is marad.
Csák Gyöngyi versei
Szökési kísérlet
Beszakadnak
a világvárosi
szuszogástól
repedező járdák.
Nincs el.
Nincs hova.
A szenilis nyílra bízza a döntést.
Kihalt mezőre tévedt.
Fejét a honvágy
fordítja vissza.
*
Vándor
Nehéz csöndbe ér
borzolódik lelkének
la...
Kapui Ágota: Feledésbe
mint nyári estéken a bomlott szerelem
ha átizzasztja bőrünket a láz
és selymek vackán percre megpihen
a mozdulat mely csontodig aláz
lerúgod csillagtüskés takaród
az ég karcolja ajzott testedet
s a hold mint úszó nagy kalózhajó
a feledésbe átevez veled
...
Márkus László: filmszakadás
álmom óceánján
futtattam zátonyra
magam magam
ott
hol a kéklő mélység
éles szirteket törik meg
s tarajos hullámok hada
gyepálja kezdetek óta
szüntelen
partra vetett testem
halfarkasok csipdesik
fehér lelkemet is
vér lepi el
fövenyen aszalódó
porh...
Cselényi Béla: neheztelés a ríkatásért
ríkató mesék
még ma is lehangolnak
katarzis nuku
wilde és andersen
germán világa olykor
igazságtalan
a gyengét sújtja
nem pedig a gonoszat
gyermekgyász feszül
szinte nőies
míves pityergésükben
s üti fültövön
az ábrándosság
csenevész lovagjait
kár...
Hornyik Anna: Egy város emlékére
Romok homokbuckáin
kapkodva épülnek a pillangóházak,
egykoron még tündöklött az értéket
rejtő történelmi táj…
több népnek, nemzetnek és
nemzedéknek kincse…
a pusztítás velőbe talált.
Nincs újra, nincs visszaút,
csak egy határozott megállj!
S talán akk...
Shogór Susana: vihar előtt
riadt rózsák szirmai tikkadnak
a déli kertben
valahol már gerjeszti dühét
a vihar
valahol már teríti vállára
köpenyét a szél
valahol már szikrázik
a villám
valahol már elszánt pelikánok
hordják csőrükben
a vizet
torkukból
töltik
töltik
komor felh...
Kapui Ágota: Capriccio
Már ott lebeg a vers a villanydróton…
mint hangjegyek a szürke verebek,
és tépett szárnyú huzalpengetéssel
csipogó kis dalba kezdenek,
és csapatostul rebbennek a kertre,
ha rájuk szórod morzsák özönét,
ha meglebbented feléjük az abroszt,
mint elhessentő...
B. Tomos Hajnal: ÜZENET
Siess haza!
Kihűlt a kávéd
s ajkaid nyoma,
mellyel esténként
átadsz álmaimnak.
Tested gübéjét
őrzöm ágyamban,
fel ne töltse,
el ne mossa
egy kósza mozdulat -
rozsdázó sín lettem
esők útjában,
gyere haza!
Ki tudja miféle katasztrófa
vár az emberis...
Kovacsics Zsuzsanna: Pályaudvaron
A váróterem faláról
mállik a vakolat
a padokon
mint verebek a dróton
ülnek az utasok
megannyi sors
eltékozolt jövő
kiélt vágy
elfojtott indulat
bánat és harag
barázdálja
a közönybe süppedt
arcokat
fejkendős asszony
lába közt
a kosara
öltönyös ú...