2024-11-14
Vers (10 talált bejegyzések)
Shogór Susana: szélcsend
van hogy csend van
van hogy szél fúj
van a szélcsend
ami akkor él
ha meghal a szél
Murányi Zita verse
gondoltam írok egy szonettet a közértről
ahova engem leszámítva csak férfiak járnak
hogy némi parizerrel adjanak tartást a kosárnak
a pénztárosnő aki nem Pestről jár be, Érdről
tegnap óta rövidebb hajjal szolgálja ki a népet
a szája színe is élénkebb ...
Kapui Ágota: Napkeletről jön az ének
Napkeletről jön az ének
dallama a mindenségnek
napkeletről napnyugatra
odaérünk virradatra
csillagúton lengő álmok
toronyégből odalátok
ahol anyák fonják sorsunk
sosem leszünk akik voltunk
akik voltunk: szemek fénye
apák növekvő reménye
szerelemből s...
Fellinger Károly: ÖRÖKZÖLD
A szárnyaló madarak százszorta
jobban ragaszkodnak
a földhöz, mint az óriás
gyökérzetű fák, melyeken a madarak
megpihennek, biztatva a leveleket,
hogy hazatérjenek, akárcsak
a jövő a múltba, elrugaszkodva
egy tökéletes trambulinról,
ami már maga az örö...
Perjámosi Sándor: SZOBROT KÉSZÍTEK
márványból szobrot készítek
lelked is belevésem
arcod hozzáigazítom
ellopom szemed ragyogását
az orrnál hosszasan elidőzök
a hang frekvenciáján változtatok
lassan rajzolom meg vonásaid
majd elkészítem üvegből fából
bronzból és drágakövekből
ha kész a ...
Hornyik Anna: Dobogókőn
álmodom hogy itt vagyok
élek mozgok szeretek
föld szagom van
sziklák közt kúszok
az erdő sűrűjében
megindul az ég vize
egyedül üdvözlöm
s kérem álljon meg
egy percre s megáll
csúszok lefelé a hegyoldalon
talpam alatt reccsennek
a termények eggyé vál...
Hajnal Éva: Búcsúzkodó
Lám, komótosan körbeér a nyár is,
ékes csipkefüggöny, lágyan szöszmötöl,
mint fénygyöngyökből felfűzött kaláris,
amely karcsú nyakam ívén tündököl.
Míg lassulnak a szívből-nevetések,
szürke alkonyórán zárom ablakom,
nézd, langaléta árnyak feketéllnek...
Kapui Ágota: Királyok királya
Szent István királyhoz
Királyok királya, létünknek támasza,
ostromlott egeknek késik még válasza…
Válladon, hátadon országod gondja ül,
néped a ma elől múltjába menekül.
Teremtés gőgje és irtásnak undora,
új hited mákonya, ó hited óbora,
lelkedből kiirt...
Shogór Susana: A láthatatlan
a zöld kerítésen rozsdásodó vasvirágban
ismeretlen kezek koptatta kilincsben
egy ablak foszladozó függönyében
az út mentén növő ecetfa levelében
vasúti sínek között virító pipacsok között
a déli napfény fák ágain reszkető fényében
látom bujdokolni nyugta...
Oláh Tamás: Európa
„Míg mi élünk, nem lesz más e
Veszett Európa”
Tóth Árpád: Elég volt a vágta
Mit mond neked a
határokon átzengő
déli harangszó, Európa?
Mennyi hitben elpusztult
névtelen hős,
égre szállt bombával terhes
millió gépmadár,
nyomában üszkös rom-sivatag...