2024-11-14
Vers (10 talált bejegyzések)
Gyurcsik Noémi: Magocska
Földbe pihen a magocska,
Tavasz melegét várja rég
Mikor majd jön fény sugara
Elhagyja a föld melegét
Vékony száracskával kihajt,
Hozzá apró levelekkel
Mondd magocska, erre mi hajt?
Miért nősz mindig meleggel?
Nem unod már, hogy ezt tegyed?
Nem félsz m...
Mórotz Krisztina: Ahogy mondanám…
Mondani akarok valamit, érzem,
lehet, nem többet, minthogy
nem tudok mit mondani,
maradj itt nekem így is,
szavak nélkül,
egyetlen kiejtett hang nélkül
hátam mögött citrom és narancsfákkal
ezekben a magányos éjszakákban,
bennük keresem fejed nyomát a p...
Hajnal Éva: VÁNDOR
Messziről jött
csönd vagyok
ma már,
lábnyomomban szellő
lépeget…
Fűszálak közt
apró sóhajok,
kihűlt lángok
lobbanása leng.
Talpam alatt
békesség az út,
tenyeredből
életem pereg…
homlokomon
hegedül a szél,
szempillámon
gyöngysor
szendereg.
...
Kapui Ágota: Levelek Koszovóba
Hiány
Csak bámulok a feslő virradatba -
őszillatot sodor a semmiség,
csend-balzsamot lenget felém a hajnal,
üres a lélek, könnyű most a lég…
Az ébredés, a gyilkos hiányérzet
felül bennem, mint ágy szélén a gond -
Van reggelid, és eljött ott a reggel
ah...
Márffyné Horváth Henrietta: Őszi színező
sárga foltokban kiégett fű lenn
kéklő sátorként rám terül a menny
barnul és tüskéit bontja a fán
a gesztenye az ovi udvarán
az ötujjas kesztyűje sem zöld már
aranyra festi a bágyadt napsugár
és a kerítést is jócskán befonta
a piros szőlő s majd esszük n...
Keszthelyi György: Hadd lépjen be
Hadd lépjen be a hátsó ajtón,
hadd szemerkéljen vagy zuhogjon
ez a másik kaméleon-évszak.
Acélba öntött keleti fronton
hennával festi át Európát,
álcázott kém a vándormadár.
Jelenben fogant betűk sora ez - én csak
a régi malomkövek között - ha már
drám...
Fellinger Károly: BÁRHOGY
Apám elesett és eltörött a jobb
combnyakcsontja, jó öt órával később
újságolta, most már pontosan tudja,
melyik lába nem fáj, ha mozdulnia kell.
Egyszer azt mondta nekem, a lényeg, hogy
az ember vágyjon a sorára, nem több,
talán ezért se szidja soha Iste...
Kapui Ágota: Őszre ébredés
Nap aranyán tengődik még az ősz
szent tagadás az elmúló időben
a szeptember a nyárnak koldusa
mely aprót szór elé még elmenőben
vékonyka fényt csurgat a virradat
kijózanít az őszre ébredés
a csend tisztára törli arcodat
és villanyt gyújt az ős felismeré...
Kovacsics Zsuzsanna: Ébredés
Fényesen árad
a hajnal
áttetsző fátyla
selyem szemfedő
rásimul a testemre
hideg érintése
felébreszt
egy ideig még
fogva tart
az álom képzete
majd elillan
a semmibe
aludnék még
de mellemre ül
a fájó gondolat
elhessegetném
de marad
az ablakban n...
Perjámosi Sándor: MOZZANATOK
[1]
Nyertél, pedig nem játszottunk
Elengedtél, soha nem fogtál
Kimondtad a kimondhatatlant
Szerettelek, nem szerettél
[2]
A Te alakod
A Te fényed
A Mi alakunk
Együtt a fényben
[3]
A poharat te adtad kezembe
A bor kicsit zavaros volt
A mére...