2024-11-14
Vers (10 talált bejegyzések)
Albert Zsolt: Míg várlak
Nem írok többet
ragyogó zöld falevélre,
esőkabátba zárt
fullasztó nyári estéken.
De míg várok rád
örömmel szedegetem
a földre hullott
hosszú perceket.
Buszok jönnek
elveszett álmokkal
néma tegnapok
emlékein láb dobban.
Nagyot szusszan
sóhajtva ajt...
Csák Gyöngyi: Az élet elhagyta anyámat
Rossz híreket kapok
egyre rosszabbakat:
bőröm alá ezer tű fészkel,
húsomban zsibong millió hangya;
Hallucinálok, nagyot hallok,
akárha megvadult folyó, zúg fülem
telefoncsörgéstől rettegve
pótcselekszem: eszem, csak eszem.
----
Anyám nagyon félt...
Márffyné Horváth Henrietta: Emlékkertben
Meglassulnak a léptek, akár a percek,
állóképpé csontosul az idő.
Sötét ruhás alakok terheket cipelnek,
lelkük fekete, bánatba görnyedő.
Szaggat a kín és néma a gyász,
száraz szemekben parázslik a jaj,
s vértelen ajkakból párálló fohász
lebeg a sírok fe...
Shogór Susana: Lelet
Véredben folyik,
bujkál sejtmagok árnyékában,
átjut sejthártyák selymén,
osztódással szaporodik,
kettős spirálban pörög,
aminosav szekvenciákat ölel.
Vérlépedben kimutatja a laborlelet,
hogy elegendő-e benned a szeretet.
Márffyné Horváth Henrietta: Múltidéző triptichon
kis kopott bögrén
a múlt ujjlenyomata
a ragasztott fül
forralt tej föle
hullámzik- édes pára
boldog gyerekkor
mama nevet rám
a rég lebontott házban
széttörött emlék
Keszthelyi György: Vágyam a rajzszegen
Lennék legalább zárt zseb, hallgatás,
mint a regény, mint a perirat,
nélkülözhetetlen, mint a rajzszeg,
naptárak gyötrelme, nehézkedése,
a határ, a színes fal gombsora.
(Gyászízű városi kórház,
szomját oltja a testek kelyheiből,
míg ökölbe nem szorul ...
Shogór Susana: antialkoholista artikulációs gyakorlat
s
sí
sír
sár
sör
sör sír sár
sír sör sár
sár sír sör
sose
sose sírjál
sose sírjál sörért
sose sírjál sörért sárban
sose sírjál sörért
sose sírjál
sose
sör sír sár
sír sör sár
sár sír sör
sör
sár
sír
sí
s...
Oláh Tamás: Ősz
Szerelem után
pihenés, halk sóhajszél,
monoton kopogás.
Az eltűnt nyár után
a fák rozsda koronái
álmosan intenek.
Kis léptekkel közelít
a sötétülő nappal.
Nyirkos homály szívja fel
a kertek illatait.
Mustos cseppek peregnek.
Búcsúkört írnak le a m...
B. Tomos Hajnal: HOMOKÓRA
Almáskertedben meguntad
a gondtalan heverészést -
nem hagyott nyugton
az engedetlenség,
míg kőtömb,
aztán kavics és homok
nem lett
minden szikla - kételyedből
s mint lerágott csutkád
csúszott le
az idő torkán.
Éppen az üres tölcsért
nézted ellazulv...
Hornyik Anna: Balga szerelmes vers
Közeleg a tél, fájdalommal
teli hópihék szúrják meg arcom,
s könnyként folynak szét.
Tavasszal is vártalak, bimbók
közt vágytalak, s tövisként
fúródtam a puha földbe.
Nyáron égetett egy álom,
hogy újra láthatlak, s szétporladt
sziromként fújt el a sz...