2024-11-14
Vers (10 talált bejegyzések)
Albert Zsolt: Lassú alkony
Kezeimben haldoklik
csendben nyögve,
minden félelmem
s értelmetlen rettegésem.
Attól, hogy rövid lesz a nappal
s itt hagysz a sötétben,
pislákoló gyertyafényben.
Telnek az órák
s tébolyba szédülnek,
suhanó mutatók
üldözött létükben,
hívlak a csend...
Cselényi Béla: hagyatéktárgy
mintha örökké lenne cserépkályhánk
mintha örökké lenne szénvasalónk
mintha örökké lenne piszkavasunk
mintha örökké lenne ajtótámasztékunk
mely egy régi óra
márványfoglalata volt
untam a cserépkályhánkat
untam a szénvasalónkat
untam a piszkavasunkat
un...
B. Tomos Hajnal: ISMÉTLÉS
A kő történelme
ismétlődik az emberiségben:
naponta szívjuk tüdőnkbe
azt a port,
mi valaha az őskorban
talán szikla volt -
vele is megtörtént
száz békeszerződés,
Mohács és Madéfalva,
útjában volt kiegyezés
s felemelt fővel fogadott Arad.
Szóval csak...
Oláh Tamás: Az ünnep utolsó üzenete
Lépteit vesztett,
sebzett nyelvű félcipő,
párját hasztalan kereső
vézna markú kesztyű,
melegét eleresztett,
magában vacogó pokróc,
és egy életunt egész kenyér
az éjszaka szárnya alatt,
hulladékokon hízott zacskók között
adnak ma találkát egymásnak;
e...
Hajnal Éva: Nálad, Uram
Itt szöszmötöl az alkonyat,
mi körberajzol arcokat,
kik ismerősek, mint a csend,
mind itt poroszkál s visszacsent
az elmúlt évből sok csodát,
a gyönge kalács illatát
és dallamot, mi hívogat
és sajnos zsenge sírokat,
a hangokat egy zongorán,
egy verset...
Murányi Zita: 2017
Szilveszter éjszaka. Fényhidak aranypilléreit
robbantja légbe egy izzó petárda. Belekortyolok
az üdvrivalgásba, és éjfélkor pezsgők durranására,
poharamban kel föl a nap annyira narancssárga, lehet-e az
istenek is 17-es a szerencseszáma. Fekete szívószálam...
Shogór Susana: Ima
Add meg nekünk!
a hajnali ébredés reményét
az értelmes cselekvés esélyét
munkánkért kezünkbe kenyeret
szobánkba télen meleget
Add meg nekünk!
szavaink bátor hangját
sírásunk tiszta könnyét
az alázat tisztességét
Add meg nekünk
a cselekvő szer...
Jóna Dávid: Mi már nem állunk lábujjhegyen
Játszásra már lelkem kivénhedt,
Vágy nélkül élni ifjú még.
Goethe - Faust /Jékely Zoltán ford./
A képzelet néha súlyfeleslegét felejtve elrugaszkodik,
menekül a kurzusok által táplált konfliktusok elől,
és a hitel mázsáitól fellélegzett háza teraszán ka...
Murányi Zita: 25
a konyhában ülök előttem egy bejgli csücsök
a szikkadt végből néhány diószilánk kéredzkedik
ki egy-egy barna szög milyen szép szám a huszonöt
a csizmasarkak koppanását emeli négyzetre a küszöb
tegnap jöttem délután el is köszönök egyre keskenyebb
tésztaho...
Hegedűs Rita: Történelem
Ezer év odvából karperec
fityegett fáradt ujjamon
patina fedte zöldes sárga tompa
fényű máz, kardamon
magja sem lehetne érdesebb
mint fénye ennek
síron túli lények nyúlnak érte
vissza, jönnek és mennek
az idő gyorsan szálló pora
ringat múltat velem
e...