Bejegyzések betöltése…
Címoldal Vers

Vers (10 talált bejegyzések)

Kovacsics Zsuzsanna: Merengő
Read more

Kovacsics Zsuzsanna: Merengő

Hullámpapírt hordoz a szél kicsomagolom az életem darabjait egyenként hogy ne sérüljenek a helyükre teszem óvatosan selejtezek mert egyszer régen egy hirtelen támadt indulat hevében kidobtam a leveleidet igen, az összeset a fényképedet sem kíméltem...
Keszthelyi György: Jellegek és jellemek
Read more

Keszthelyi György: Jellegek és jellemek

Annyi kérdőjel, faggatózás, hogy miért így, miért nem amúgy, én meg csak lábatlankodom kedvetlenül vagy áhitattal, segédmunkása vagyok a szerelemnek egy becsületsértő reneszánszban. Nem átejtés ez, sem mesterkélt szerep. Van, aki dalol, van aki kertet...
B. Tomos Hajnal: MINT MIKOR FÖLDET ÉR
Read more

B. Tomos Hajnal: MINT MIKOR FÖLDET ÉR

Mint mikor hosszú zuhanás után földet ér a hópehely: hazaérkezel. Megmerülsz a legismetebb föld illatában, eléd jön a kert száz színben párálló tenyészete s mint kiben hirtelen lángra kap a szomjúság, ajtókat társz, enyhet szívsz a függöny lenge se...
Para Olga: A piros és fekete fonal
Read more

Para Olga: A piros és fekete fonal

„Az idő, melyet Isten mindenikőnk számára kiszab, olyan, mint egy értékes szövetdarab, mindenki úgy hímezi ki, ahogy csak telik tőle.” (Anatole France ) pompás piros ölelésben az életfonal csupa Fényben együtt szőttük napról napra hónapokról ...
Bábel Antónia: Őzek
Read more

Bábel Antónia: Őzek

Nézd, az őzek ott suhannak. Négyen, nem is! Öten vannak. Megállnak egy kicsi háznál, Oly hideg van, te is fáznál. Belesnek egy kis ablakon, Apó pihen a pamlagon. Kandallóban parázs lobban, Elillannak azon nyomban. Apó felkel őket látva, Csizmát ragad,...
Shogór Susana: Újévi soroló
Read more

Shogór Susana: Újévi soroló

van fényes ég van metsző hideg van ki hallja hangodat van ki érzi bánatod van ki érti óhajod van ki hallgat veled van ki tőled kér van kitől elfogadsz van édes morzsa asztalon van metsző hideg van fényes ég van új év
Kapui Ágota: Kékben
Read more

Kapui Ágota: Kékben

Elpancsoltam ifjúságom kék folyókban, zöld tavakban, mély kutakba hullt az álmom, szavak nélkül itt maradtam. Szerelemnek gyolcsfehérjét szakadt szürke ronggyá hordtam, pántlikámnak szelíd kékjét vizek martján megoldottam… Ifjúságom elfürödtem kerek t...
Nászta Katalin: Csendben jöttek a levelek
Read more

Nászta Katalin: Csendben jöttek a levelek

egy darab halál bekebelezett az úton csillag táncolt részegen dülöngéltek a hegyek szívem árkaiba nehéz szerelemmel kapaszkodott a szél lassan apróra szeletelt a fájdalom s mint egy színtelen üveggombot eltapostak az arra hulló délutánok csak a levelek...