2024-11-14
Vers (10 talált bejegyzések)
Nászta Katalin: Madárvers
vasárnaponta kiülnek
a verebek a drótszálakra
és ficsegnek és fecsegnek
mint akiknek nincsen más dolga
mit tudjátok mit mondanak
a madár is viszi a hírt
ha úgy adódik meg is hozza
csőrére hull valahol kint
az ég alatt felhők öléből
kiszotyogó aznapi m...
Keszthelyi György: Téma a sötétben
Úgy látok, mint a vak ---
megérzem a guruló labda auráját.
Egyetlen érzékszervem sincs,
tájékozódásom a gránát-
repesz vagy a szélmalom receptje ---
magát az iránytűt
fel sem ismerem.
Kezét csókolom. Hol az illat?
Hol vannak a napnyugtáról szóló
bíbor...
Cseke Gábor: Tapló és kova
háborúk
taplója
szikkad a kályhán,
romlik az alvóban a vér
kipirulva lesiklom lécem puha fáján
karcsú nyomom a hóban – szakadó kötél
hevítő bunda
hűvös visszájára fordul,
szelíd éjjeli tűz
fogát növesztve ég
s mind, ami érthető, csöndes nyugalmat érl...
Paulovics Tamás: Ébreszteni a madarakat
Riadok, ébredek, indulok.
Közel már, de még nincs
itt a pirkadat.
Várnak a platánok, a hársak,
a fenyők, a tölgyek és a
mocsári ciprusok.
Vár a kicsi folyó a híddal,
a Liget, a ligetben
a kerti padok.
Vár az uszoda a vigasztaló
hűs vizével....
Ezen ...
Paulovics Tamás: RAGYOG
Ragyog, ragyog, ragyog,
a zöld lomb ragyog.
Meddig élek még?
És mikor halok?
A hárs, a nyár,
a mocsári ciprusok
ezer árnya
csak nekem ragyog.
Hány hétig, hány évig
hullámzik fölöttem,
köröttem sátratok
és meddig ragyog?
Barátaim, ti nehéz lomb fák,...
Kapui Ágota: A végén
Ha megkérdeznéd, eltűnt éveimből
a hűlt jelen fegyelme mit hiányol,
a hiányérzet kínzó szomjúsága
mit hozna vissza még az ifjúságból:
Az érintések múló éjszakái
s a kétségek közt sívó nappalok,
a várakozás hosszú délutánja,
s a szerelemre nyitott ablako...
Pethes Mária: Magamra álmodom
Magamra álmodom
minden szép napom
Azt a félénk vallomást
amit szemedben látni véltem
tegnap délután
Magamra álmodom
minden érintésedet
azt is ami meg sem esett
Mint vigasztaló ölelést
a legtisztább ingedet
és lágyan erezett kezed
mely ökölbe zárja
...
Sapa Brown: ÉLETKÉPEK
Ajkamon kopog
a szomjúság - rég csókolt
Igaz szavakat.
*
Tegnap itt hagyott
lábnyomom viszem haza,
másom nem maradt.
*
Kikezdte szívem
a gyűlölet, csak dadog
bennem a semmi.
*
Én csak adódom
hozzád, nehogy elvesszen
belőled a rész.
*
Taníts meg...
Szuhay-Havas Marianna: Reménykeltős
Sötét erők, égő erdők, kis hitek,
könnybe rántják búzavirág szemetek,
bársonyhangon éjjel-nappal hadurak
hazudják, hogy nem lesznek már madarak.
Hazudják, hogy tönkrement már az egész,
félvilági szomorúság heverész.
Gyöngyhajakba hiába a koszorú,
úgyis ...
B. Tomos Hajnal: Vándormadarak
Pedig tavasz lenne,
naptár szerint fűébredés,
mégis napok óta vonulnak,
dél felé, teljes páncélzatban
a vándormadarak,
valami beltengeri félszigetre –
napok óta csak csőrök csattogása
a levegőben,
nemzetközi hullámhosszak
szórják vörös honfoglalásukat...