2024-12-25
Anekdota (10 talált bejegyzések)
Szuhay-Havas Ervin: „Ostromomat véghezvittem!”
Élt a felvilágosodás századában a francia papok, vagyis abbék között egy, aki történelemmel foglalkozott. Akkoriban a francia abbék úgy lepték el Európát, mint megannyi fekete holló; Sieyes abbé alkotmányokat fogalmazott, Morelly abbé - akiről nem tudunk semmi...
Gergely Tamás: Goethe biciklije
Weimarban, ugye, megtekinti a turista Goethe és Schiller kettős szobrát. Azt, amelyik a városi színház előtt áll, pontosan úgy, ahogyan azt Boér tanárnőtől tanultuk. Utána, mert a turista is megéhezik, a sarki önkiszolgáló az irány. Illet...
A nap anekdotája – közreadja Barta Zsolt
Csortos Gyulának, a színésznek egyszer ellopták a kabátját a kávéházban. Amikor a pincér megkérdezte, értesítse e a rendőrséget és a sajtót, a színész csak ennyit mondott:
- Isten ments. Néhány év múlva az emberek csak arra emlékeznének, hogy ez a...
A nap anekdotája – közreadja Barta Zsolt
Szántó Piroska, lelkem egyik kedves festője hajdanán nagy barátságban állt Modok Máriával, Czóbel Béla második feleségével. Modok maga is kiváló festő volt, ám Czóbel mellett nem volt könnyű az élet. Mária feladata a festékek beszerzése, a modellekkel való...
A nap anekdotája – közreadja Barta Zsolt
Valamikor a '80-as években az egyik napilap irodalmi rovatának szerkesztője ijedten hívta fel Weöres Sándort telefonon:
- Sanyi bácsi, ígért nekünk verset és ugye ma van a lapzárta.
- Hány soros kell? - kérdezte Weöres azon az éneklős hangján.
- Izé, nyolc....
Fellinger Károly: Józsa Elek szerencséje
Anekdota a vágai nagygazdáról és az agyafúrt kajali lólopókról
Ahol a Vág folyó kettészeli Bergengóciát, és ahol a jégcsapot cincúrként nyalogatják a falánk gyerekek, élt egy kisfiú. A kisfiút Sulkónak hívták a szülei. A sulkó vágaiasan a ki nem pattogott k...
Fellinger Károly: PEREDI SZECSKŐK
Élt Pereden egy Lackó nevezetű habókos legényke. Nagyon szeretett mulatni meg bolondozni.
- Félre bajusz, jön a szakáll! – kiáltotta az elibe kerülő suhancoknak.
Hajnaltól napestig dalolászott. Egy igazi költő veszett el benne. Talán ezért is képzelte magát ...
Gergely Tamás: Öninterjú
No né, a könyvtár honoldalának a főnöke megkért, készítenék az itteni évekről öninterjút. Elkészítettem, megjelent. A végére biggyesztettem egy anekdotát, ideírom magyarul:
Készültünk a könyvtár megnyitására. Maga Szilvia királyné jött el, ő nyitotta meg ünne...
Rövidesen kisebb CSEHI PÉTER-albummal jelentkezik a Lenolaj, előzetesként álljon itt egykori kollégája anekdotikus visszaemlékezése a nemrég elhunyt művészről
Ami Pétert illeti - mint emlék-anekdota -, ugyanazt írhatnám róla, mint megboldogult Németi Rudi barátunkról. Tudniillik ketten jöttek el focizni a Titánba egy szétrepedezett betonpályára. Utcai ruhában és cipőben, halálsápadtan, levegőt kapkodva rohangált elő...
Gergely Tamás: A pszichológus lába
Éva meséli, hogy az évente megrendezett könyvbemutatón a Polstjärnanban az egyik résztvevő, egy fiatal illusztrátor nő azzal kezdte bemutatóját, hogy elmesélte, hogy pszichoanalitikushoz jár. Az meg arra tanítja, hogy mindig a jelennek éljen.
Eddig semmi rend...
- 1
- 2
- Következő →