2024-12-25
Bejegyzések tőle:Jyll
Hornyik Anna: Optimizmus – tankacsokor
Földbe temetett
Angyal kukacos ajka
Csókkal szórja be
A meg nem áldott eget
Felette bárány legel.
Kopár érzelmek
Sivár teteje mögül
Lomtalanított
Gondviselés visszhangzik
Egy gyermek imádkozik.
Szélcsendes tenger
Sziklaszagú virágok
Éneklő szöc...
Fellinger Károly: ELLENBEN
Zuhanó kő a nyugalom fészke,
azt mondod képzavar, én rávágom,
csak üsse kő, nagyobbrészt temető,
amit a holtak már messziről el-
kerülnek, elfogyva mint a kenyér,
mint a Názáreti Jézus teste,
megoldódik a béke is, és a
kocsmáros meghív ingyen levesre,
...
Nyírfalvi Károly: Laikus jegyzetek
Hatéves lehettem, otthon ücsörögtem a kádban, amikor apám beállított egy hatalmas szürke nyúllal, a kezében tartotta, látszott, már nem él. Elgázolták, véletlenül, otthagyni nem akarták, hát elhozta, hátha ehető. Hagyjuk a részleteket. Akkor még férfiasnak gon...
Shogór Susana: Szilánkok
szikrázik a nap tiszta égen
sugarában a törött üvegdarab
csillámló gyémánt az útszélén
szívemben is minden
eltört szerelem üvegszilánkja
magam tervezte egyedi
gyémántékszer
elém villannak néha
váratlan pillanatban
s hunyorgó szememet
szerelemsz...
Márkus László: Villanások
Múlt, jelen, jövő,
minden csak villanás,
mit elménkből vetít
agyunk a világra,
fehér vászon
vagy vaktükör
egyre megy,
tetszhalott minden
s míg meg nem mozdulunk,
vízió is marad.
Szisszenet (2)
A híres svéd italboltban (Systembolaget) mustrálom a vörösborokat, amikor egy rettenetes csattanást hallok. BOMBA ROBBANT? Nemcsak én, mások is odagyűlnek az ablakhoz, meg az utcán, ha nem is szaladnak, hát sietősen húznak el. Szemközt a könyvtáram, látom, a s...
Csák Gyöngyi versei
Szökési kísérlet
Beszakadnak
a világvárosi
szuszogástól
repedező járdák.
Nincs el.
Nincs hova.
A szenilis nyílra bízza a döntést.
Kihalt mezőre tévedt.
Fejét a honvágy
fordítja vissza.
*
Vándor
Nehéz csöndbe ér
borzolódik lelkének
la...
Szisszenet (1)
Esti svéd tévéhíradó előtt rövid félanimációs dokumentumfilm egy szíriai kislányról, aki már tökéletes svédséggel elmondja, hogy ő nem szereti a tengert. A nagy csónakban, amelyikkel menekültek, valaki szült. Két férfi odament, és a TENGERBE DOBTA AZ ÚJSZÜLÖTT...
„Ha az embert olyannak vesszük, mint amilyen, tulajdonképpen rosszabbá tesszük. De ha olyannak vesszük, amilyennek lennie kellene, akkor azzá tehetjük, aki lehetne.”
Johann Wolfgang von Goethe (Frankfurt am Main, 1749. augusztus 28. – Weimar, 1832. március 22.) német író, költő, grafikus, művészetteoretikus, természettudós, jogász és politikus gondolata