2024-12-25
Bejegyzések tőle:Jyll
Márffyné Horváth Henrietta: Közönyösen
A közöny belénk ivódik csendesen,
akár a borfolt a terítőbe, s szennyesen
küzd tovább a talmi léttel.
A közöny nem hisz, így sosem térdel,
magasan jár és nem nyújt kezet.
Jó építész, falat emel, melyen nem lát át a szemed.
És persze, nem gyógyít a közöny...
Kapui Ágota: Avarban
Ámokfutó csendjeinkkel
eloson a hűvös reggel,
avarháton szellőléptek,
madárszárnyból tollat tépnek,
- fényfiókák levélágyon -
libabőrös lesz az álom,
hogyha nyirkos anyatestek
szusszanásnyit odalesnek,
ott piheg-e kettő-három,
ahol hagyták még a nyáro...
B. Tomos Hajnal: TÉRKÉP
Tenger medrét
feltöltő vándorlások,
saját határaikat
megtagadó geometriák,
kontinensekre homoruló
ólom-egek szülik most
a sakál-árnyakat.
Mekkora szeretetnek
kell kisütnie,
hogy ismét láthassuk
a tengert,
a törvényekre hallgató geometriát
és a...
Fellinger Károly: HAMU ÉS KOROM
a tiltott fa
kiszáradt azóta
az Úr hiába
tartotta szemmel
villámként
csapott bele a féltés
perzselt a levegő
szállt a füst
a pernye
korom
az Úr
kormos arccal
a hideg hamuba
markolt
szél kerekedett
elfújva tenyeréből
a hamut
mielőtt még
mielőt...
Oláh Tamás: Karnyújtásnyira
Az emlékezés kanyargós útjai olyan helyekre is elvihetnek, amiről azt hitted nem őriztél meg semmit. Egy gyűrött fénykép felidéz egy másik, búcsúzás miatt megkínzott arcot. Egy régi, megviselt noteszlap bejegyzése egy fájdalmas nap emlékét. Rejtett asszociáció...
