2024-12-28
Bejegyzések tőle:Jyll
Cseke Gábor: Egy lelkes laptudósító igaz története (1)
/1991/
December végén, a bukaresti Romániai Magyar Szó Szabad szombat című hétvégi mellékletében egy furcsa román–magyar focimeccsről számolt be bizonyos Nagy József diplomáciai különtudósító. Már a cím is vérfagyasztó volt: A magyarokat beleverték a betonb...
Új lemezzel jön a Kerekes Band
lemezbemutató október 8-án a Fonóban
A Kerekes Band legutóbbi Fonogram-díjas Folklore Man c. lemeze után idén szeptember 8-án jelentette meg legújabb albumát, Back To Følk címmel. A zenekar ezúttal is különleges utazásra visz minket, amelyben elhozzák nekün...
Magdus Melinda: Augusztusi szellő
Augusztus közepe volt, néhány helyen sárgállott még a le nem aratott búza, de már nem volt olyan szép aranyszínű, mint Péter-Pál nap ünnepén. A nap még magasan járt, az ősz pedig még messze volt.
Piri szívében egyre csak forrt a harag, fiatalasszony létére ...
Kapui Ágota: Mulandó
Árnyak zuhannak melléd hangtalan,
levélraj lepi sötéten a földet,
a csillagok mély kutaknak ölén
redőző víznek mélyén elrejtőznek.
Ráérsz még megtudni az igazat,
fordíts hátat e szép agóniának,
a holnapvárás boldog küszöbén
adj még esélyt az elköszönő m...
Oláh Tamás: Kit sajnálsz?
Suhogjon a törvény korbácsa azon,
aki harsogó kacajjal
benzint loccsant egy kutyára,
és tűz szemekkel meggyújtja.
De ki védi meg azt, aki
keresztet hord nyakában,
s letérdepeltetve várja
a kardcsapást?
Kié legyen a szív,
kiért lüktessen inkább?
Ugye ...
Para Olga: Színek halála közeleg
Nincs hideg, mégis fázom. Borzong a lelkem. Ülök veled szemben, Te varázslatos, gyönyörű tölgyesi Táj.
Még a Nap idetűz. Elmerengek. Mennyi szín, és mégis összhang, harmónia. Előtted ajkaimnak önként el kell némulnia.
Balról egymást ölelő dombok s magányos f...
Shogór Susana: bújócska
bágyadt napfény bújkál
bodros bokrok mögött
fáradt bogár botlog
a porban apró lábain
kiszáradt füvek között
lomhán döng a méh
hervadó virág fölött
bújócskázik velünk az ősz
rejtezve habos
felhőfoszlányok mögött
Márffyné Horváth Henrietta: Közönyösen
A közöny belénk ivódik csendesen,
akár a borfolt a terítőbe, s szennyesen
küzd tovább a talmi léttel.
A közöny nem hisz, így sosem térdel,
magasan jár és nem nyújt kezet.
Jó építész, falat emel, melyen nem lát át a szemed.
És persze, nem gyógyít a közöny...