2024-05-01
Bejegyzések tőle:Jyll
Nyírfalvi Károly: Patakpart, erdő mélye
remete:aszkéta, emberkerülő, embergyűlölő, mizantróp,
az elvonultan élő, magányt kedvelő ember.
Elmegyek, elmegyek én a
Remete rétre, közvetlen az
Út mellé, elmegyek, én el-
megyek, egyedül mégsem
vonulhatok.
Lesznek majd ott borzok,
egerek, meg sa...
Oláh Tamás: A gyönyörök kertje
Ős-én madárfelhője tör ki a mélyből.
A csendet szétvetve a késztetés
kifogyhatatlan tavából kalandos kedvel torony nő,
pelyhes partján szelídített vadak legelésznek.
A tilalomfa ontja bő termését,
az édes alma az élvezet forrása.
De az Atya, a fölöttünk ...
Érdekes beszélgetés Kiss Törék Ildikó színházigazgatóval
Nászta Katalin interjúja
A nagyváradi színház magyar tagozatának vezetője. Kíváncsi voltam, hogy látja ő a színház ügyes-bajos dolgait. Roppant energikus teremtés. Mégis megszelídül, mikor felteszem az első kérdést, hogyan alakult a pályája, melyek font...
Cselényi Béla: mosógép a versben
él a mosógép
a mai női líra
sorai között
már nem műanyag
immár nem testidegen
csak mint a szappan
megírható tárgy
minden mesterkéltségtől
mentesen zubog
gyomrában oldott
veríték és mosópor
oltja ki egymást
fél évszázada
még teknőt és kulcsszappant...
T. Ágoston László: A szarka gyémánt félkrajcárja
Az Üveghegyen túli szél zúgatta nagyerdőbe beköltöztek a szarkák. Először csak úgy próbaképpen repültek egy-egy kört a fák ágai közt, de a kacagó gerlék elkezdtek hahotázni, amikor meglátták őket. Egymás hasát fogták a röhögéstől, mondván, hogy miféle színehag...
“A szerelem két szólamban előadott dal, időnként összecseng a két előadó hangja. Duettben érezni és élni – erre születni kell.”
Tar Károly (Kolozsvár, 1935. augusztus 30. –) erdélyi magyar író, költő, újságíró, közíró, szerkesztő gondolata
A magyar dal napja
Idén is koncertek a fővárosban és vidéken
Idén is lesznek koncertek a magyar dal napján, szeptember 11-én vasárnap, illetve a hétvégén a fővárosban és vidéken. A rendezvénynek tavaly óta nincs központi koordinációja, ezúttal már fővárosa sem lesz.
A fővá...
Jóna Dávid: Visszatérő
Egy tiszta, hófehér inget vett fel aznap,
hűvös tiszteleteként az ünnepnapnak,
s így, az ágy szélén ülve,
hosszan meredt vánkosára,
mint fénytelen, eleven harcok tanújára,
sóhajok, könnyek kolostorára,
csak ült, közönyös hajnalba vonszolva az elhatározás...