Teljes nevén: Leonardo ser Piero da Vinci itáliai polihisztor – vagy inkább homo universale -, azaz: festő, tudós, matematikus, hadmérnök, feltaláló, anatómus, szobrász, építész, zeneszerző, költő és író.
A Vinci melletti Anchianóban született Toszkánában egy nótárius és egy parasztlány törvénytelen gyermekeként. Mai értelemben véve nem volt vezetékneve, a Da Vinci ’Vinciből való’-t jelent.
Alapfokú iskoláit szülővárosában végezte. Hamarosan Firenzébe utazott, ahol belépett Andrea del Verrocchio festő műtermébe gyakornoknak. A festő műhelye afféle „művésziskola” is volt. Itt sajátította el a vonalas rajz (tulajdonképpen a vázlatkészítés), a festészet és a szobrászat alapvető technikáit. Ekorra datálható első, teljes bizonyossággal neki tulajdonítható rajza is, amely az Arno folyó völgyét ábrázolja.
Az első biztosan az ő művének tekintett festmény Verrocchio: Krisztus keresztelése című munkájának angyalfigurája és háttere (tájkép). Az egyre sikeresebb ifjú festőt ezután bízták meg a firenzei Signoria San Bernardo kápolna oltárképének megfestésével.
Elbűvölő és társaságkedvelő ember volt és igen sok kapcsolatnak örvendhetett. Élete során nem esik szó feleségről vagy szeretőről, ennek oka sokak szerint az, hogy homoszexuális volt. Bár egy mondata inkább az aszexualitására utal: „A nemzés aktusa és minden, ami azzal kapcsolatos, oly visszataszító, hogy az emberiség kipusztulna, ha nem volna ez hagyományos szokás és nem volnának csinos arcok és érzéki természetek.” Amikor még tanítványként élt mestere, Verocchio házában, több más fiatalemberrel együtt meg is vádolták tiltott homoszexuális viszony folytatásával, de végül felmentették.
Miután elnyerte Milánóban Ludovico Sforza herceg udvari tudósának és művészének állását, a herceg megbízta apja, Francesco Sforza herceg hatalmas lovasszobrának megformálásával is, de csak a mű agyagmodellje készült el, amelyet aztán a Milánót megszálló francia katonák elpusztítottak. (A szobor makettje a Szépművészeti Múzeumban látható.)
Leonardót éveken át elhalmozták megrendelésekkel: ezek közül a legjelentősebb a Santa Maria delle Grazie-kolostor refektóriumában megfestett freskója, Az utolsó vacsora. E freskót azonnal a téma legtökéletesebb megjelenítéseként kezdték méltatni. Elkészülése óta a nyugati világ fő műveként tekintették. Nem csupán a mesteri módon felépített jelenetek miatt, hanem azért is, mert a kompozíció, a színhasználat, a világítás és az egyes alakok tartása és mozdulata is a bibliai szavakra utal: „Ti közületek egy elárul engem”. A művész egyéniségként és lélektanilag elemezve ábrázolta az apostolokat. Az árulót a gesztusok eszközeivel kirekesztették a közösségből, de ő mégis ellenpontja Jézus méltóságteljes alakjának. Leonardo befejezetlenül hagyta Jézus arcát. A kép ma igen rossz állapotban van, a nedvesség megrongálta.
És ami ezután következik:
• Firenze: Mona Lisa, Az anghiari csata
• Milánó: Sziklás Madonna
• Róma: matematikai és természettudományi tanulmányok
Leghíresebb festményei: Angyali üdvözlet, Madonna virággal, Szegfűs madonna, Háromkirályok imádása, Szent Jeromos, Sziklás Madonna, Hölgy hermelinnel, Madonna Litta, Az utolsó vacsora, Szent Anna harmadmagával, Keresztelő Szent János.
1517-ben a Milánót meghódító francia király meghívta udvarába, és Leonardo az Amboise melletti Clos Lucé-ba költözött. Két évet töltött itt, majd 1519-ben megbetegedett és meghalt. Örökségét tanítványára és barátjára, a festő Melzire hagyta.
Budai Éva
(forrás: wikipedia)
Legfrissebb hozzászólások