Henrik Ibsen
(1864)
Elszegényedett polgári családban született. Mivel apja korán meghalt, a fiú nem tanulhatott tovább, hanem patikussegédnek állt, hogy pénzt kereshessen. Szerencsére a munka mellett is sok ideje maradt a nyelvtanulásra, művelődésre. Az értelmes fiút érdekelte a történelem, a természettudomány és az irodalom is, rengeteget olvasott. Később a kristianiai (ma: Oslo) színházban vállalt állást.
Pályáját versekkel kezdte. Til Ungarn c. versét az 1848–49-es forradalom és szabadságharcról írta.
Miután otthagyta Norvégiát és Rómába utazott, megszületett első nagy darabja, a Brand. A hatalmas sikertől fellelkesülve, újabb verses drámát írt, a szintén világhírűvé lett Peer Gyntöt. Ezután realisztikus környezetbe helyezett, prózában írt, társadalmi kérdéseket is feszegető darabokat alkotott: A társadalom támaszai, a Babaház (Nóra címen ismert), a Kísértetek. Ezek a darabok tették igazán elismert íróvá.
A Kísértetek fogadtatásán felbőszülve írta meg A hazaárulót, amelyben az erősen önéletrajzi ihletésű főhős mellett állt ki; ennek a darabnak részben „ellenpontozása” lett a Vadkacsa, amelyben a szintén rá hasonlító Gregerset kegyetlenül kigúnyolta. Természetének egyébként is jellemzője volt az efféle kettősség: többnyire „megbüntette” önmagát a kilengésekért. Másfelől nemcsak az idealista, fellegjáró Gregerset, hanem a földhözragadt, ostoba Ginát és a lusta Hjalmart is ledorongolta. A Vadkacsát Gregers szatirikus beállítása miatt Ibsen korábbi társadalomjavító eszméi megtagadásának szokták nevezni, de Gregers inkább csak karikatúrája a korábbi nagy alakoknak. Ezzel együtt a Vadkacsa a kései önéletrajzi ihletésű művek közül az első, amelyet a Rosmersholm, A sellő és a Hedda Gabler követett.
Miután hazatért Norvégiába, darabjaiban már közvetlenül önmagával foglalkozott: Solness építőmester, Kis Eyolf, John Gabriel Borkman, Ha mi, halottak, feltámadunk.
Az idős Ibsen 1891-ben körutat tett Európában, mindenhol nagy lelkesedéssel fogadták. Magyarországra háromszor is eljutott, sőt részt vett a Nóra hazai bemutatóján, és a tervezett pár nap helyett hosszú hétig maradt hazánkban. A rossz nyelvek szerint románc szövődött közte, és a címszerepet alakító Jászai Mari között. Ami viszont biztos, az idős mester Jászai Marit a norvég nyelve, a színésznő pedig magyarul tanította Ibsent, akivel aztán norvég-magyar keveréknyelven beszéltek.
Henrik Ibsent 1900 márciusában szélütés érte, a lábai lebénultak, hat éve volt még hátra. Ez alatt az idő alatt írt néhány elbeszélő költeményt. Megélte, hogy Norvégia elszakadhatott Svédországtól. A felszabadult hazának pedig az első külügyminisztere Ibsen fia lett. Ekkor már ünnepelt költő, író a nagyvilágban.
1906-ban, 78 éves korában halt meg.
A magyar nyelvterületen a legtöbbet játszott külföldi szerzők egyike (Shakespeare, Moliére és Csehov mellett). A Színházi Adattárban rögzített bemutatóinak száma: 102.
BUDAI ÉVA
rovatvezető
(forrás: wikipedia)
HENRIK IBSEN: A KÖLTŐ ÉNEKEL
(részlet A SZERELEM KOMÉDIÁJÁ-ból)
Nap ragyog a zöld mezőkön
és dalos kacajt fakaszt.
A májusra hűvös ősz jön,
rajta, élvezd a tavaszt!
Almafák fehér virága
alkot friss drapériát,
hagyd el a jövőt, te gyáva –
úgy is lehull a virág.
Mért akarsz gyümölcsöt, ó jaj,
gyenge bimbók idején?
Mért a sírás, mért a sóhaj,
amikor minden remény?
A madárkát elijeszted
a rügyező fák alól,
egykor ez lesz majd a veszted –
a madár szépen dalol.
A seregélyt egyre híjja
a kéklő magas fölebb.
Hadd rabolja – ez a díja –
illatos gyümölcsödet!
Oszt meg véle, hajts a szóra,
méz, illat, gyümölcs a dal!
Gondold meg, hogy száll az óra –
s nem vagy mindig fiatal!
Míg virágzanak a halmok,
lantomat vígan verem;
akkor aztán, árva dalnok
elbúcsúzhatsz csendesen.
Hadd legeljenek a kertben
a tehenek és juhok.
Én virágot szüreteltem,
nékem a jobb rész jutott!
(Kosztolányi Dezső fordítása)
*
Legfrissebb hozzászólások