Jókay Móricz néven anyakönyvezték. Egy anekdota szerint írótársa, Tóth Lőrinc címzett először egy levelet „Jókay Mór úrnak”, amin Jókai kezdetben bosszankodott, s frappáns válaszul ő maga is „Tóth Lőr úrnak” címezte leveleit. Később Petőfi noszogatására kezdte az irodalmi életben a Jókay Mór nevet használni. 1848. március 15. után nevében az y-t i-re cserélte, ezzel is jelezte, hogy nem akar élni a nemesi származás előnyeivel, így legismertebb regényei már Jókai Mór néven jelentek meg.
Elemi iskoláit Komáromban kezdte meg, és középiskoláit is ott folytatta. Korán jelentkezett nála az erős képzelődés. Ennek tulajdonítható ideges félénksége, ezért szülei nem eresztették el a háztól, pajtásai nemigen voltak, magában, bizarr játékokkal szeretett mulatni. Nagy hatást gyakorolt lelkére édesapja, aki barátja volt az irodalomnak, színészetnek és maga is írogatott időtöltésből verseket, rajzolgatott, festett, mesélt az 1809-es nemzeti felkelésről, amelyben részt vett; valamint édesanyja, aki jeles adomázó volt. Mindezen hajlamokat tehát Jókai a szüleitől örökölte. Kilenc éves korában megjelent két verse nyomtatásban.
A németen kívül jól megtanult latinul és a görögbe is belekezdett – kitűnő tanuló volt. Három év alatt franciául, angolul és olaszul is megtanult. A szerencsés véletlen több tehetséges kortárssal, többek közt Kerkapoly Károllyal, Petrich Somával, Kozma Sándorral és Petőfi Sándorral hozta össze; utóbbival szoros barátságot is kötött. 11 tantárgyból mind a két félévben csupa jeles osztályzatot kapott és az elsők között volt poétaként is. Volt ugyanis az iskolában egy önképző-társulat, amelynek tagjai hetenkénti üléseiken a beadott irodalmi műveket bírálták, s amit elfogadtak, azt a szerzők felolvasták és saját kezűleg az érdemkönyvbe iktatták.
Nyolcvan évnyi tartalmas életét, és mintegy a több mint 100 kötetnyi életművét lehetetlen néhány bekezdésben összefoglalni. Ezért inkább egy-két kulcsszóval emlékeznénk egyik legnagyobb prózaírónkra.
• Komárom
• Petőfi Sándor
• Hétköznapok
• Tízek Társasága
• Életképek
• Arany János, Tompa Mihály
• Laborfalvi Róza
• Egy bujdosó naplója
• Magyar Tudományos Akadémia
• Kisfaludy Társaság
• Szabadelvű Párt
• Svábhegy
• Balatonfüred
• Nagy Bella
• „Aludni akarok.”
JÓKAI MÓR: A MAGYAR NYELV ISMÉT ITTHON
Hozott az ég! keblünkbe zárt
Rég várt vendég, magyar nyelv!
Lelkünk lelke, szivünk vére,
Velünk maradj, ne tűnj el.
Ülj a székbe, mely megillet,
Tedd fel babér-koronád,
Erősödjék meg hatalmad
Hosszú századokon át,
Hogy e honban ne mondhassa
Senki többé ezután:
“Nem tudom a magyar nyelvet,
Mivel nem tanulhatám.”
Szálld meg költő s tudós lelkét,
Hogy irjanak magyarán.
Tisztaságban, helyességben
Tündökölve egyaránt.
Idegen szót, eszmejárást,
Ne hagyj többé mondani.
Van mi nekünk annál jobb, szebb,
Csak ki kell választani.
Hogy e honban ne mondhassa
Költő, tudós ezután:
“Nem tudom a magyar nyelvet,
Mivel nem tanulhatám.”
Szállj az úri teremekbe:
Hol eddig más volt divat.
Tudjon veled elmulatni
Nagyságos lányod, fiad.
Casinóban, versenytéren,
Páholyban, vigalmakon,
Minden nagy úr tudjon szólni
A hazai hangokon.
Hogy e honban ne mondhassa
Gróf és grófné ezután:
“Nem tudom a magyar nyelvet,
Mivel nem tanulhatám.”
Szállj a jó táblabiróra,
A ki azzal kérkedik,
Hogy más nyelven, mint magyarul
Nem is hallott még eddig.
S mondd meg néki, hogy nem elég
Téged viselni szájban,
Hanem olvasgatni is kell
Könyvekben és ujságban,
Hogy e honban ne mondhassa
Senki többé ezután:
“Beszéltem a magyar nyelvet,
De b’z én nem olvasgatám.”
*
Kapcsolódó alkotás:
Legfrissebb hozzászólások