Volt reklámpropagandista és szinkrondramaturg is. Írt regényt, novellát, tévéjátékot, filmforgatókönyveket, dalszövegeket. Sokfunkciós tevékenységét, életét a reneszánsz korban homo universale névvel illették volna. 2012-ben egy Hadik-kávéházban tartandó estjére így invitálták a részvevőket:
„Anyáink azt mondják rá polihisztor, a fiaink, hogy multifunkci. Dalait dúdoljuk, könyveit olvassuk, filmjeit szívesen megnézzük újból is. Azt mondod Cseh Tamás? Azt mondom Antoine és Desire. Azt mondod Nagy generáció? Azt mondom, de hiszen Megáll az idő. És ez nem egy Régimódi történet. Nekünk a Teleki térről már mindig az Eldorádó jut eszünkbe, rendezőjéről pedig kinek az Apacsok, kinek a Szabadság, szerelem; egy biztos: NEM a diktatúrákra. Édes-bús, szatirikus, sírós-nevetős válaszok. Bereményisek. Hogy milyen ő maga szemtől szemben?”
Papp Máté írta róla novelláskötete megjelenésekor:
„Bereményi … otthonosan mozog a különböző műfajok között. „Műfaji határsértései” ellenére mindenekelőtt íróként tarthatjuk számon, akinek lírai alkata, vallomásos attitűdje, egyéni történelemszemlélete és éles társadalomlátása leginkább novelláiban s dalszövegeiben érhető tetten; akinek jellegzetes, átutazóban lévő karakterei látszólag felelőtlenül, mégis valamifajta újraszülető változás reményében lakják be az újabb és újabb műfaji albérleteket.”
BEREMÉNYI GÉZA: A MAGYAROK ISTENE DALA
Nézz le a Lánchídról a vén Dunára,
nézd meg a vén folyót, megvan-e még?
Hisz ma az ember azt is csudálja,
hogy el nem vették már rég mindenét.
Nézz csak utána apádnak, anyádnak,
asszonyod vizsgáld, hogy asszony-e még?
Másodpercenként kell ellenőrizd,
hogy a tiéd-e még, ami tiéd?
Gondosan leltározz, éjt nappá téve,
zsebedbe nyúlj, hogy a pénz ott van-e?
Elvették múltadat és a jövődet,
míg félrenéztél vagy három hete.
És emlékezz, volt még egy óvatlan perced,
engedted magadnak, hogy félrenézz,
s már arra ébredtél, hogy nem vagy férfi,
ember, hogy lehettél ilyen merész?
Volt még egy Istened, egész jó Isten,
s könnyelmű percedben feledted őt,
s felnéztél, láttad, ő is másé,
vicceket mesél a gondviselőd.
Nézz le a Lánchídról a vén Dunára,
nézd csak a vén folyót, hogy viszi szét
apádat, hazádat hogyan dobálja,
s maga sem tudja, hogy megvan-e még.
Vagy tudod mit? Ne is nézz le a Dunára,
szemedet féltsed, hátha kisül,
így maradj inkább már, így, félrenézve,
anyátlan, Dunátlan, nemtelenül.
Csakis a, csakis a szemedet őrizd,
ne is nézz már oda, hátha kisül,
vigyék csak, kapkodják, nézz te csak félre,
s várj másik Istenre, aki becsül.
A TÚLÉLŐ DALA
Cseh Tamás emlékében
Amióta elmentél, éppen január van,
Én itt vagyok betűzve az éppen-januárban.
Amióta elmentél, csupa kicsi most van,
Fel és alá loholok rácsokmenti mostban.
Loholok és lihegek, nem több vagyok ennél,
Sorrácsok közt iszkoló, mióta elmentél.
Amióta elmentél bágyadt kenyérharc van
Vadászcsapat vagyunk mind szikár barlangrajzban.
Míg mielőtt elmentél az igazság veszély volt,
Mára már észrevétlen kicsike szégyenfolt.
Nem és nem megyek én el, ezt még végignézem,
Amíg nincsen ez a vész egész végig készen.
Ajánlás:
Jó Január Hercege, én ezt azért írtam,
Értesülése legyen annak,
Aki kint van.
Jó Január Hercege, ezt azért is írtam,
Megnyugvása hogy legyen annak,
Ami bent van.
Legfrissebb hozzászólások