1899. január 22-én született SÁRKÖZI GYÖRGY költő, prózaíró, szerkesztő, műfordító

A váci piarista gimnáziumban, majd Budapesten, a Berzsenyi Dániel Gimnáziumban végezte tanulmányait. Osvát Ernő fedezte fel, s hamarosan lektorként került az Athenaeum Könyvkiadóhoz, ahol mintegy két évtizedig dolgozott, s igazán az irodalom kellős közepében élhetett. Első kötete 1926-ban jelent meg Angyalok harca címmel. Már ez időben a legjobb barátai voltak Szabó Lőrinc és Németh László, akiknek intellektuális izgalma meg is zavarta harmonikus világképét. Következő kötetének verseiben nyomon követhetjük lelki válságát, erre vall a könyv címe is: Váltott lélekkel. Részt vett a Pandora szerkesztésében, majd a Válasz című folyóirat szerkesztője volt. Később megindította a Magyarország felfedezése című irodalmi szociográfiai könyvsorozatot. Még ebben az évben feleségül vette Molnár Mártát, Molnár Ferenc lányát.

Az úgynevezett Márciusi Front egyik vezetője volt, kiáltványaikat Sárközi Városmajor utcai lakásán fogalmazták meg. Ugyanekkor Erdei Ferenccel közösen megszervezte a 3. Makói Találkozót. A Márciusi Frontnak a Válaszban közölt felhívása miatt bíróság elé is állították. Egy ideig a Kelet Népe munkájában vett részt. 1944-ben tüdőszanatóriumban kezelték, majd ugyanebben az évben munkaszolgálatra hurcolták. 1945. március 8-án végelgyengülésben halt meg Balfon.

Fia, Sárközi Mátyás író, szerkesztő, a BBC Televízió munkatársa.

Néhány fontosabb műve: Mint oldott kéve (történelmi regény), Szilveszter (elbeszélés), Viola (regény), Dózsa (dráma), Babaváros (verses mese) és természetesen a versek.

SÁRKÖZI GYÖRGY: SZIKLA

Szikla vagyok, ülj rám és nézz le a mélybe,
Amint én nézek le már százezer éve.
A táj sokszor vedlett, népek jöttek-mentek,
Csak én nem bontottam meg az ősi rendet.

Szelek megpofoztak, esők megvesszőztek,
S meg nem mozdítottak, soha le nem győztek.
Zord telek száz ráncot vájtak koponyámra,
De lágy mohok ültek minden kicsi ráncba.

Szikla vagyok, ülj rám és pihenj meg, vándor,
Hogyha van kenyered, vedd ki tarisznyádból,
Hogyha bánatod van, sírjál könnyet bőven,
Tűrni s megmaradni, ember, tanulj tőlem.

SÁRKÖZI GYÖRGY: VIRÁGÉNEK

Ha ki merném mondani, ha ki mernéd mondani,
Világokat tudnánk emelni s rontani.

Ha egy lépést én tennék, ha egy lépést te tennél,
Pergő csillagoknak avarán léphetnél.

Ha vas-karom átfonna, ha tej-karod átfonna,
Napoknak, holdaknak járása más volna.

Ha legyőzném ajkadat, ha szolgálnád ajkamat,
Nem volna virradat, nem volna alkonyat.

Ha lebuknánk lihegve, ha lebuknánk lobbanva,
Az Uristen szíve is gyorsabbat dobbanna.