A 20. század második felének egyik népszerű, meghatározó feminista, egzisztencialista gondolkodója.
Egy szigorú katolikus családban nevelkedett. Koraérett volt, gyermekkorában apja így jellemezte: „Simone úgy gondolkodik, mint egy férfi!” Húga festőnő volt. Küzdelmét és lázadásait a konformizmus ellen az Egy jó házból való úrilány emlékei című művében jeleníti meg. Tanulmányait a École Normale Supérieure iskolában kezdi, ahol matematikát és irodalmat tanul, majd filozófiát a Sorbonne-on, és mint az évfolyam második tanulója Sartre után, 1929-ben leteszi a agrégation (mesterfokozat) vizsgáját. Ezután tanít is. Az irodalmi áttörést A vendég és a A mások vére című. művei hozzák meg, ettől kezdve az irodalomnak él.
Sorbonne-i tanulmányai alatt ismerkedik meg az egzisztencialista filozófussal, későbbi élettársával Jean-Paul Sartre-ral. 1949-ben jelenik meg világhírű könyve, a feminizmus alapműve, A MÁSODIK NEM, mely a világsikert is meghozza számára. Hosszú utazásba kezd egész Európában, Észak-, Közép- és Dél-Amerikában, Közel- és Távol-Keleten, Szovjetunióban és Kínában. Utazási élményeit útinaplójában és riportkönyveiben rögzíti. Sartre-rel együtt tiltakozik a vietnami és algériai háborúk ellen, aktív békeharcos.. A 70-es évektől a feminista mozgalmak vezetője, elsőként száll síkra az abortusz büntetlensége mellett. Érdeklődése középpontjában az egzisztencialista nézőpontból felvetett morális kérdések, és a női sors, a nők szabadságharca állt.
Beauvoir maga vallja önmagát a filozófus Sartre mellett, elsősorban írónak, filozófiai munkásságát pedig másodrangúnak ítéli. Ő a francia egzisztencializmus és a modern feminizmus egyik fő alakja, majd ezer oldalas A második nem című könyvét, amely magyarul eddig csak részben jelent meg, sokszor a „feministák bibliájaként” említik. A mű számos feminista alapfogalmat először definiál, és megalapozója a később létrejött társadalmi nemek elméletének is. Könyvének jelentősége és hatása abból fakadt, hogy nemcsak összefoglalja a nők történetét, hanem górcső alá veszi a nők – véleménye szerint – alárendelt helyzetét és elnyomását, valamint sort kerít a nő biológiájának kimerítő tárgyalására is.
Bírálói őt teszik felelőssé azért, hogy a feminizmus a második hullámában kifejezetten férfiellenes, anyaság és családellenes irányt vett. Gondolatai a női nemi szerep totális leértékeléseként és elutasításaként értelmezhetőek. Kritikusai szerint a családellenességet leplezetlenül jeleníti meg. Anyaságellenessége a bírálók szerint kifejezett és vitathatatlan. Eszményeit valószínűleg nyíltan vallott biszexualitása is megerősítette.
Sartre ápolója lesz egészen annak haláláig, 1981-ben jelenik meg A búcsúzás ceremóniája című írása, melyben Sartre utolsó éveiről ír. 1986. április 14-én hal meg, a párizsi Cimetière du Montparnasse-on temették el.
Néhány gondolat tőle:
• Nem tudjuk meg, kik vagyunk, ha nem akarjuk megtudni, kik leszünk.
• Az önismeret nem garancia a boldogságra, csak lehetővé teszi azt, de bátorságot ad, hogy harcolj érte.
• Változtasd meg az életed, még ma! Ne kockáztasd a jövőt, cselekedj most, késedelem nélkül.
• Senki nem születik nőnek, azzá lesz.
• Nő vagyok; de nő-voltom sem kellemetlen helyzetet, sem alibit nem jelentett számomra. Annyi bizonyos, hogy egyik adottsága életem történetének, s nem magyarázata.
• Embernek lenni végtelenül fontosabb, mint azok a sajátosságok, melyek az embereket egymástól megkülönböztetik.
• Olyan fárasztó gyűlölni valakit, akit szeret az ember.
• Az ember nem változtathatja meg az életét anélkül, hogy maga is meg ne változna.
Legfrissebb hozzászólások