A Stockholmi Városi Könyvtár nemzetközi részlegén dolgozom a centrumban. A könyvtár két épülete között kis terecske, azon egy virágárus standja állt, a kocsit, amiben a virágokat hajnalban meg este szállították közvetlenül a könyvtár előtt parkolta. Egy ronda fekete oldalú furgon, erdélyi tájszólásban ”duba” volt. Teljesen elzárta a kilátást balra, amikor délután ki akartam hajtani a Chryslert, az életemmel játszottam. No, de egyszer csak megjelent a fekete felületen egy festmény – egy csókát ábrázolt, az ügyetlen névtelen hagyta a festéket lefolyni a duba oldalán, mégis valahogy attól lett hiteles az egész. Persze azonnal lefényképeztem – a téma, ugye, az utcán hever… Leküldtem Cseke Gábornak, a Káfé Főnix fotórovata szerkesztőjének, neki szoktam ömlesztve postázni a felgyülemlett fotókat, ő beosztottan publikálja a legtöbbet. A Festett fehér csóka ideje egy Krebsz-kötetnek a Magyar Elektronikus Könyvtárban való megjelenésemkor jött el, ma is ott van, meg lehet bámulni. Bámulom én is, sose gondoltam arra, hogy amit fényképezek, borítóra kerül…
Fényképezni viszonylag korán elkezdtem, de csak felnőtt koromban léptem túl a családi fényképezés határait, főleg, hogy digitálisan pénzbe sem kerül a játék. ”Újságíró” szemem van, vagyis meglátom a különlegest a természetben, a városi környezetben, ezért járt ki nekem Cseke Gábor meg Krebsz János részéről a dicséret. Fotóimnak nyilván üzenete is van, de ugyanolyan fontos számára a szerkezet: megválasztani a felületet, ami a néző szeme elé kerül. Számomra nem a technika, nem a gép márkája, tudása a fontos, hanem amit meglátok. Néha a nem túl jó kamerájú mobilommal veszem le, ami elém kerül. A mindennapokban, ahol megfordulok: a stockholmi utcán, a nyköpingi templomban, turista útjaimon. A most kiválasztott képek között legalább egy a könyvtár épületének az alagsorában készült, alig pár méterrel a metró alagútja fölött, tippelje meg az olvasó, melyik az…!
Gergely Tamás
Stockholm, 2015. december 17.
Kapcsolódó oldalak:
Legfrissebb hozzászólások