Szegeden születtem, iskoláimat Szegeden illetve Budapesten végeztem. 1985-ben angol nyelv- és irodalom szakos diplomát szereztem a JATE Bölcsészettudományi Karán, 2002-ben mentálhigiénés másoddiplomát a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karán.
A Szegedi Szépmíves Céh Szabadiskoláját kiváló minősítéssel végeztem 1994-ben. Mestereim voltak Novák András, Pataki Ferenc festőművészek.
2011-ben a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző karán rajz szakos tanári diplomát szereztem jeles minősítéssel, festő szakiránnyal. Aranyi Sándor, Sinkó János, Nagy Gábor és Gál Lehel festőművészek voltak mestereim.
Rendszeresen részt veszek művésztelepeken Magyarországon és külföldön 1990 óta szerepelek csoportos kiállításokon, 2011 óta 13 egyéni kiállításom volt.
Képeimmel a szavakkal elmondhatatlant, az élményekből lerakódott belső világot próbálom megragadni, így a látványszerű ábrázolás után az absztrakt kifejezést választottam, utat engedve a befogadó számára a szabad asszociációnak is. A képeken a sok festékréteg, bár takarja egymást, ahogyan a bennünk lerakódott élmények, tapasztalatok, szenvedélyek, szenvedések – valahol mindig kivillan az alsó réteg, ahogyan felsejlik egy-egy emlék, s a kis felcsillanó ’múlt’ sejteti a titkokat, a lélek legbelső rezdüléseit.
2008 és 2012 Mártélyi Képzőművészeti Szabadiskola Alkotói díj
2012 Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete
2015 Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata Művészeti Alkotói Támogatás
*
Részlet Pataki Ferenc Príma Díjas festőművész megnyitó szövegéből
( ’Vallomás’ SzTE Rektori Hivatal Átriuma (Őszi Kulturális Fesztivál) 2014.október 27. )
Filozofikus alkat, színvilága harmonikus, érzékeny. Képei kompozícióját a szilárd szerkezet és a finom rétegzettségű festés jellemzi. Keresi a valóságos helyzeteket, az emberi állandót lírával átszőve…
…kevés nő-festőt ismerek, aki ilyen módon a sokarcú világ nehezebb oldalához közelít: témaválasztása sokszor szorosan hozzátartozik a drámai helyzetekhez. Nem a bajt keresi, hanem azt a távoli fényt, amely az ablakon bejőve bearanyozza a sötét falakat. A fény a megszületés utáni közvetlen pillanatban rózsaszín derengéssel simítja át a képmezőt, vagy a kihunyása előtti pillanatban reménytelien búcsúzik. A mély tónusok közül kivillan egy-egy parázsló tiszta szín. A puha, laza színfoltokat finom, vékony vonalháló fogja össze, miközben színezi szürkével, lilával ’megfogott’ rózsaszíntől a titokzatos éjkékig változnak aszerint, hogy a valóság élményéből mennyit szeretne megtartani. A többszöri átfestés, rétegzés, az olajfelület finomítása, lazúrozása ellenére festményei megőrzik összetartó erejüket. A rend és a harmónia, a kiegyensúlyozottság elérése B.A. festői célja. Ezáltal az Igaz keménysége fontosabb megjelenítést sugall mint Szép olvadékonysága. Eljut addig a határpontig, amikor még feszültségben tartja közölnivalóját: erők, irányok csapnak össze a kép horizontján, erőterük a kép széle felé tolódik, ez a feszültség nem egyszer a képen kívülre is hat, azt éreztetve ezáltal, hogy a behatárolt tér tovább terjed. Ez a szuverén képalkotási módszer megengedi, hogy a zárt rendszerben szabadon lendülhessenek a vonalak, fussanak és olvadjanak egymásba a színek. Az ellentmondások feloldódnak…
Legfrissebb hozzászólások