a francia történelem talán legnagyobb, de mindenképp legtöbbet emlegetett, megidézett alakját.
Ragadványnevei: a korzikai vagy a kis káplár, ellenfelei pedig: a korzikai szörnynek és emberevőnek is nevezték. A világtörténelem az egyik leghíresebb hadvezére, a hadvezetés máig élő hatalmas ikonja. Napóleon személyében a történelem egy olyan egyéniségével találkozunk, akinek életével eddig kb. 200 000 mű foglalkozott, aki 60 kisebb-nagyobb ütközetben vett részt, vagyis többen, mint Nagy Sándor, Hannibál és Julius Caesar együttvéve. Személye körül szinte kultusz alakult ki, már kortársainak nagy többsége is zseninek tartotta, akit csak „imádni vagy gyűlölni” lehetett, és akinek mellszobra a 19. századi polgári dolgozószobák állandó dísze volt.
Bukása után gyűlölködő írások halmaza jelent meg hírneve lerombolására, majd ezek dicsőítő könyvek sorának adták át helyüket, és megszületett Napóleon legendája. Élete csak a 20. században kapott reális értékelést.
A MELLÉNYBE DUGOTT KÉZ
A mellénybe dugott kéz (angolul: hand-in-waistcoat, jelentése ’kéz a mellényben’) a kézgesztusok egyik fajtája, amely a 18., valamint a 19. század folyamán terjedt el a legjobban a férfiak portréfestészetében. A kéz ezen mozdulata a legnépszerűbb magyarázat szerint a férfias bátorságot és szerénységet, a visszafogottságot, illetve a hatalmat is jelképezheti. A gesztus eredete valószínűleg egészen a klasszikus időkig nyúlik vissza, hiszen Aiszkhinész athéni szónok és politikus, egy szónoklattani iskola alapítója vetette fel egyik jelentős munkájában, hogy aki úgy mond egy beszédet, hogy az egyik karját kiveszi a saját tógájából, azt a személyt neveletlennek és durvának tartották. A gesztus maga a begombolt mellény vagy kabát bal szárnya alá bedugott jobb kézfejet jelenti.
A mellénybe dugott kéz mozdulatának valószínűleg legelterjedtebb és legismertebb ábrázolása Jacques-Louis David francia festő I. Bonaparte Napóleon császárt megfestő, Napóleon a dolgozószobájában a Tuileriáknál címet viselő 1812-ben befejezett alkotása. A mű miatt a császárt gyakran azonosítják ezzel a gesztussal. A festmény az uralkodót ábrázolja, amint fölfelé mutató hüvelykujjáig a mellénye nyílásába dugja a kezét. Napóleon gesztusára magyarázatul számos alaptalan elmélet vagy tréfa született meg. Ezek között a következők fordulnak elő: a császárnak gyomorfekélye volt; Napóleon óráját igazgatta; bőrbetegségben szenvedett; a zsebre dugott kéz mozdulat abban az időben illetlenségnek számított; az uralkodónak mellrákja volt; torz volt a keze; egy illatszeres zacskót rejtett el, amit magánál tartott, és időnként azt szagolgatta; a festők nem szívesen festették meg alanyaik kezét.
A korabeli leírások tanúsága szerint ez a kézgesztus nem tartozott Napóleon gyakoribb mozdulatai közé, és a császár nem állt modellt a nevezetes képhez. David ugyanis emlékezetéből festett, és ő maga döntött a pozitúra mellett, de a mozdulat hírhedtté válása többek között azt a feltételezést is bizonyítja, hogy a festőművész pontosan tudta, hogy a pozíció a hatalmat jelképezi.
VÖRÖSMARTY MIHÁLY: NAPOLEON
Nagy volt ő s nagysága miatt megdőlnie kellett;
Ég és föld egyaránt törtek elejteni őt:
Tűrni nagyobbat irígy lőn a sáralkatu ember,
S tűrni hasonlót nem bírtak az istenek is.
BERZSENYI DÁNIEL: NAPOLEONHOZ
Nem te valál győző, hanem a kor lelke: szabadság,
Mellynek zászlóit hordta dicső sereged.
A népek fényes csalatásba merülve imádtak,
S a szent emberiség sorsa kezedbe került.
Ámde te azt tündér kényednek alája vetetted,
S isteni pálmádat váltja töviskoszorú.
Amely kéz fölemelt, az ver most porba viszontag:
Benned az emberiség ügye boszulva vagyon.
WALTER DE LA MARE: NAPÓLEON
„Mi hát a világ, katonák?
Én vagyok;
e hómezők, e ködbetűnt
egek, e zord fagyok;
katonák, ez a pusztaság,
amelyben elveszünk,
ez Én vagyok.”
(Somlyó György fordítása)
*
Az illusztráció a Napoleon and the Empress Josephine (1909) című filmből készült animáció
Legfrissebb hozzászólások